A közokirat-hamisításnak az 1978. évi IV. törvény [a továbbiakban: korábbi Btk.] 274. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt esete megvalósul, ha az annak eredményeként létrejött produktum a csak egyedileg létező közokirat külső jegyeit változtatás nélkül, az eredeti példánnyal összetéveszthetően jeleníti meg. Ezzel szemben nem hamis közokirat készítése a csak egyedileg létező közokirat olyan megjelenés-azonos többszörözése, amely a megjelenés-azonosság ellenére sem kelti azt a látszatot, hogy azt a hatóság (közjegyző) ügykörében eljárva állította ki. Amennyiben a fentiek az irányadó tényállásból nem tűnnek ki, a bűnösség kérdésében nem lehet megnyugtatóan állást foglalni. Ezért ilyen esetben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatásra utasításának van helye.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés a) pont} és lopás vétségében [korábbi Btk. 316. § (1) bekezdés és (2) bekezdés II. fordulat d) pont], a II. rendű terhelt bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés a) pont] állapította meg és velük szemben szankciót alkalmazott.
Az irányadó tényállás releváns része szerint a román állampolgár I. rendű terhelt komolyan tartott attól, hogy személyi igazolványát magánál hordva azt elveszítheti, pótlása pedig – mivel az csak Romániában lehetséges - komoly anyagi és idővesztességgel járhat. Ezért arról egy mindenki számára nyitva álló gyorsnyomdában az ott dolgozó II. rendű terhelttel színes fénymásolatot készített, azt lamináltatta, és sarkait az eredetivel azonos méretre vágatta. Ezt követően a másolatot hordta magánál és néhány hónappal később, egy általa elkövetett lopási cselekmény során is e másolatot mutatta fel.
Az elsőfokú ítélet az I. rendű terhelt vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett. A II. rendű terhelt és védőjének fellebbezése alapján a másodfokú bíróság mindkét terheltet – az I. rendű terhelt esetében a részjogerőt áttörve – az ellenük közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Okfejtésének lényege szerint a keletkezett okirat nem felel meg a közokirat törvényes kellékeinek.
A jogerős ítélet ellen az ügyész mindkét terhelt terhére felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Okfejtésének lényege szerint a II. rendű terhelt - az I. rendű terhelt rábírására - a román személyi igazolványról egy, a valódiság látszatát keltő, alakilag hamis utánzatot készített úgy, hogy az azon található adatok kiállítójaként az erre jogosult román hatóságot tüntették fel. Ezzel a közokirat-hamisítás valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult.
A Kúria a 2015. március 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozott Bfv.III.1.499/2014/5. számú határozatában megállapította: a másodfokú bíróság azon álláspontja, miszerint közokirat-hamisítás azért nem valósult meg, mert a létrejött okirat – mivel a kiállítója nem hatóság - nem közokirat, nyilvánvalóan téves. Az utánzással elkövetett közokirat-hamisítás produktuma éppen attól lesz hamis, hogy nem a jogosult állította ki. Ugyanakkor a közokirat-hamisításnak a korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt esete megvalósul, ha a másolás eredményeként létrejött produktum a csak egyedileg létező közokirat külső jegyeit változtatás nélkül, az eredeti példánnyal összetéveszthetően jeleníti meg. Ezzel szemben nem hamis közokirat készítése a csak egyedileg létező közokirat olyan megjelenés-azonos többszörözése, amely a megjelenés-azonosság ellenére sem kelti azt a látszatot, hogy azt a hatóság (közjegyző) ügykörében eljárva állította ki.
Amennyiben a fentiek az irányadó tényállásból nem tűnnek ki, a bűnösség kérdésében nem lehet megnyugtatóan állást foglalni. Jelen esetben nem került rögzítésre, hogy a fénymásolat milyen anyagról (pl. a magyar személyi igazolványhoz hasonlóan kemény plasztiklapról) készült-e, csak annyi, hogy egy papírlapra, mely később körbevágásra és laminálásra került. Ez esetben ugyanis már az igazolvány-másolat egyszerű kézbevétele esetén nyilvánvalóvá válik, hogy a terhelt szándéka nem az eredeti okirat utánzására irányult, hanem az volt a célja, hogy igazolja az eredeti, csak egyetlen példányban kiállított közokirat és az abban szereplő adatállomány létezését. A másolat ez esetben a közokirat képszerű ábrázolása.
Mindez azonban jelen esetben a tényállásból nem tűnik ki, mint ahogy annak ellenkezője sem.
Ezért a Kúria az ügyben hozott első- és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatásra utasította.
Budapest, 2015. április 13. napján
A Kúria Sajtótitkársága