I. A járásbíróság jogerős ítéletével a fiatalkorú terheltet végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte.
II. Az ítélet ellen az ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi feltételek hiányában törvénysértő pénzbüntetés mellőzése érdekében. Az indítványt a Legfőbb Ügyészség fenntartotta.
III. A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Kúria abból indult ki, hogy a Be. 258. § (3) bekezdésének b) pontja – az ítélet és az ügydöntő végzés indokolásának kötelező tartalmát meghatározó rendelkezések között – a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat, míg c) pontja a bíróság által megállapított tényállást jelöli meg.
A büntetőeljárási törvény nem határozza meg, hogy mit ért személyi körülmények alatt.
A Be. 117. § (1) bekezdésének 1. mondata szerint a terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát. Ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, az értesítési címét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát. Ezek az adatok képezik a személyi adatok körét.
A Be. 117. § (3) bekezdésének 1. mondata alapján a terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára, a címzetes rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt az adatkört tekinti az ítélkezési gyakorlat személyi körülményeknek.
A törvény szabályozására tekintettel tehát a terhelt személyi – köztük a kereseti, jövedelmi és vagyoni – körülményei, illetve a korábbi büntetéseire vonatkozó adatok [Be. 258. § (3) bekezdés b) pont] egyrészről, valamint a (történeti) tényállás [Be. 258. § (3) bekezdés c) pont] másrészről látszólagosan elkülönülnek egymástól.
A Legfőbb Ügyészség indítványában a Kúria BH 2015.30. számú döntésében közzétett érvekre támaszkodott. Aszerint: „Ebből az következik, hogy a személyi körülmények tényei, valamint a korábbi büntetések adatai nem részei a tényállásnak, ehhez képest a felülvizsgálati eljárásban érinthetetlennek kizárólag az ügydöntő határozatban foglalt ún. történeti tényállás, illetőleg a személyi körülményekre vonatkozó azon tények tekintendők, melyekre nézve a bíróság bizonyítást folytatott le, s amelyeket adott esetben a bizonyítékok mérlegelésével állapított meg. A korábbi elítéléseket és a büntetések kiállását érintő adatok ezzel szemben objektívek, mérlegelő tevékenységet nem, hanem mindössze regisztrációt igényelnek, ezért – feltéve, hogy (mint a jelen ügyben is) az iratokban fellelhetők lévén, azokról a bíróságnak hivatalos tudomása volt – a felülvizsgálati eljárásban akkor is figyelembe vehetők és pótolhatók, ha azokat az ügydöntő határozat indokolása nem tartalmazza.”
A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa is követendőnek tartja a BH 2015.30. számú döntés szerinti konklúziót, mely szerint a korábbi elítélésre, a büntetések kiállására vonatkozó adatok nem részei a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, s ezért támadhatatlan tényállásnak. A korábbi büntetések (és azok kiállásának) adatait ugyanis közhitelű nyilvántartás tartalmazza, azok ily módon valóban regisztrációra, másként fogalmazva mintegy átemelésre kerülnek az ügydöntő határozatba.
A személyi körülmények tényei azonban természetüknél fogva egyezést mutatnak a (történeti) tényállás tényeivel, miután egyaránt hivatalból bizonyítandóak [Be. 75. § (1) bekezdés 1. mondat], s ebből következően a terhelt vallomástétel megtagadásában álló hallgatása sem mentesíti a bíróságot a bizonyítás kötelezettsége alól.
Mindezek alapján – összhangban a BH 2015.30. számú döntéssel – a Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó, s ezért nem támadható tényállás alatt az ún. történeti tényeknek és a terhelt ugyancsak bizonyítást igénylő személyi körülményeinek – ideértve a jövedelmére (keresetére) és vagyonára vonatkozó megállapításokat is – együttesét kell érteni.
Ennek az értelmezésnek megfelel a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott BH 2010.324. számú döntés és ettől eltérő álláspontot képvisel a Kúria Bfv.III.310/2015/5. számú végzése.
A jelen ügyre vetítve tehát – miután a felülvizsgálati eljárásban a támadott ügydöntő határozatban megállapított tényállás abban az esetben is irányadó, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagyis attól függetlenül, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2010.324. ind.) – a Kúriát köti az ítélet azon megállapítása, hogy a fiatalkorú I. rendű terheltnek „Jelenleg nincs jövedelme és vagyona sem”, vagyis figyelmen kívül marad, hogy e terhelt miként nyilatkozott a jövedelmi (kereseti), vagyoni körülményeire.
A döntés elvi tartalma:
I. A a felülvizsgálati eljárásban irányadó, s ezért nem támadható tényállás alatt az ún. történeti tényeknek és a terhelt ugyancsak bizonyítást igénylő személyi körülményeinek – ideértve a jövedelmére (keresetére) és vagyonára vonatkozó megállapításokat is – az együttesét kell érteni.
II. A személyi körülmények hivatalból bizonyítandók. Ebből következően a terhelt vallomástétel megtagadásában álló hallgatása sem mentesíti a bíróságot a bizonyítási kötelezettség alól.
Mindezekre tekintettel a Kúria a megtámadott ítéletet megváltoztatva mellőzte a pénzbüntetést.
Budapest, 2016. november 23.
A Kúria Sajtótitkársága