I. Jogerős ítéletében a bíróság bűnösnek mondta ki a terheltet, és vele szemben büntetést szabott ki.
II. Az ítélet ellen a főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a másodfokú nyilvános ülésen olyan személy járt el védőként, aki ügyvédi tevékenység ellátására nem jogosult. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül és a másodfokon eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
A Legfőbb Ügyészség az indítványt azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a hatályon kívül helyezés mellett az eljárás megszüntetését indítványozta az alapügyben elbírált bűncselekmények büntethetőségének elévülése miatt.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – alapos.
1. A másodfokú eljárásban a terhelt védelme kötelezővé vált, mert fogvatartásba került. A másodfokú nyilvános ülésen olyan személy járt el kirendelt védőként, akinek tagságát és egyszemélyes ügyvédi irodáját az ügyvédi kamara már törölte.
Aki nem tagja az ügyvédi kamarának, a továbbiakban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Üt.) 13. § (1) bekezdésére figyelemmel ügyvédként nem járhat el, ügyvédi tevékenységet (Üt. 5. §) nem végezhet. Márpedig a Be. 44. § (1 bekezdése értelmében védőként csak ügyvéd (valamint közösségi jogász) járhat el, így a védőként fellépő személy a másodfokú nyilvános ülésen védőként nem járhatott el.
A védő kötelező részvétele ellenére arra jogosult védő távollétében a másodfokú nyilvános ülés megtartása feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést valósított meg [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont]. Az eljárásjogi következmények alkalmazandósága szempontjából közömbös, hogy a másodfokú bíróságnak tudomása volt-e vagy sem az ál–védő eljárásáról. Az ál–védő nem létező védőnek tekintendő, ezért az ál-védő fizikai jelenléte a másodfokú bíróság nyilvános ülésén jogszerű részvételnek nem minősül.
2. A Legfőbb Ügyészség szerint az iratok alapján megállapítható, hogy az alapügyben elbírált bűncselekmények büntethetősége az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Btk.) 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján elévült. A Legfőbb Ügyészség ez utóbbi indítványát semmivel nem indokolta.
A Kúria a Legfőbb Ügyészség által módosított részében a felülvizsgálati indítványt már tévesnek és ezért alaptalannak találta.
A Kúria – sajnálatos módon – ahhoz az általános módszeréhez folyamodott, hogy a tartalma szerint bírálta el a Legfőbb Ügyészség indítványát. Annak tartalma pedig nem kétségesen csak az lehet, hogy a büntethetőség elévülésére figyelemmel már elévült bűncselekmények miatt hozott jogerős marasztaló döntést az alapügyben másodfokon eljárt bíróság.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja tételesen (taxatíve) körbehatárolja, hogy milyen eljárási szabálysértések korrigálhatóak felülvizsgálat keretében. Ezek a Be. 373. § (1) bekezdésének II. b) vagy c) pontjában, illetve a II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértések. E felsorolásban a Be. 373. § (1) bekezdésének I. a) pontja nem szerepel. Márpedig a Be. ez utóbbi rendelkezése határozza meg, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az eljárás megszünteti elévülés miatt.
A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja azért nem tartalmazza a 373. § (1) bekezdés I.a) pontjára utalást, mert amennyiben halál, elévülés vagy kegyelem címén a terhelt büntethetősége megszűnt, ám a bíróság ennek ellenére vele szemben mégis marasztaló döntést hozott, úgy a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján van helye a jogerős ítélet felülvizsgálatának. Ez áll összhangban azzal a legalapvetőbb követelménnyel, hogy a büntetőeljárás általános akadályainak [Be. 6. § (3) bekezdés] az érvényesítését az eljárás valamennyi szakaszában, minden más eljárási cselekményt megelőzően biztosítani kell. Vélhetően ennek megfelelően tette meg a Legfőbb Ügyészség is azt az – egyébként téves és alaptalan – indítványát, hogy a Kúria mindenekelőtt az anyagi jogi rendelkezések érvényesülését biztosító döntést hozzon és az eljárást elévülés címén szüntesse meg.
A Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálódva megállapította, hogy a jogerős ítéletben megállapított bűncselekmények büntethetősége nem évült el.
Kizárólag a teljesség igényével utal a Kúria arra, hogy a jogerős ítélet meghozatala utáni időszak figyelembe vétele alapján a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályok alkalmazása már fogalmilag kizárt. Ez az időszak már „csupán” a büntetés elévülésére vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából releváns.
„Zárójelben” jegyzi meg e körben végül a Kúra, hogy a rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálat során döntését kizárólag a jogerős határozat meghozatala idején fennálló tények és [a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata kivételével] a jogerős határozat meghozatalakor hatályos jogi szabályozás alapján hozhatja meg.
A Legfőbb Ügyészség indítványára figyelemmel a Kúria még a következőkre mutat rá.
Abban az esetben, ha a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt valamely ún. abszolút eljárási szabálysértés címén a jogerős ügydöntő határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi, akkor az eljárás megszüntetéséről, az új eljárás elrendelésélről, vagy az iratok ügyésznek megküldéséről kizárólag a jogerős határozat meghozatalakor már fennállott történeti és jogi tények alapján dönthet. A jogerős határozat meghozatalától a jogerős határozat felülvizsgálatáig eltelt időszak tényeinek figyelembe vételére – a Be. 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjára alapított felülvizsgálat kivételével – nincs törvényes lehetőség.
Ennek megfelelően a jelen felülvizsgálattal érintett büntetőügyben az alakilag semmis másodfokú ítélet és eljárás hatályon kívül helyezése mellett kizárólag az új másodfokú eljárás elrendelése kerülhetett szóba. A büntethetőség elévülésének vizsgálata a jogerő után bekövetkezett tények alapján fel sem merülhetett.
A másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését követően a másodfokú eljárással ismét folytatódik a terhelttel szemben a büntetőeljárás. Kizárólag ebben az új eljárásban lehet értékelni azokat az új körülményeket – így például a büntethetőség elévülését megalapozó időmúlást – amelyek a korábbi jogerős ítélet meghozatalát követő időszakban következtek be.
A felülvizsgálat rendeltetése egy jogerős bírósági ügydöntő határozat kapcsán észlelt, az alapeljárásban megvalósult jogi hiba javítása. A felülvizsgálat csak azt vonhatja értékelés alá, ami a jogerős határozat meghozatalakor már megtörtént.
A Kúria döntésének folyományaként a másodfokú bíróságnak ismételten le kell folytatnia a törvényes kívánalmaknak megfelelő másodfokú eljárást. Amennyiben pedig azt állapítja meg, hogy időközben a terhelt büntethetősége elévült, ennek konzekvenciáját le kell vonnia.
A Kúria ezért tanácsülésen eljárva a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkárság