I. A járásbíróság ítéletében a terheltet csalás vétsége és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 7 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a Kft. nevében eljáró terhelt 2013. május 29–én megvásárolta a Ford típusú személygépkocsit az eladótól, amely a gépkocsit úgy hirdette, hogy annak futásteljesítménye legalább 254.000 kilométer, és ezt a terhelttel is közölte.
A terhelt a gépkocsit 2013. június 12–én 118.851 kilométeróra állással adta el, annak ellenére, hogy a korábbi eladó tudatta vele a valós km óra állást.
A vevő és férje a gépkocsit a terheltnek visszavitték, és közölték vele ennek okát is: kiderítették, hogy a gépkocsiban legalább 250.000 km van.
A terhelt jogtalan haszonszerzési célzattal, annak tudatában, hogy a jármű műszerfala által kijelzett futásteljesítmény érték a valóságnak nem felel meg, és az legalább 246.773 kilométer, az általa képviselt cég által 2013. május 29–én megvásárolt gépkocsiról internetes oldalon tett közzé hirdetést. A terhelt a hirdetés alapján jelentkező személy részére a járművet 2013. október 1–jén autókereskedő telephelyén eladás céljából bemutatta. Annak futásteljesítményét a jármű műszere által jelzett értéknek és a terhelt által a sértett részére a megtekintés előtt telefonon adott tájékoztatásnak megfelelően, 122.322 kilométerben határozta meg. A terhelt a sértettet a valós futásteljesítményről nem tájékoztatta, így a sértett a gépkocsit 1.500.000 forintért megvásárolta.
A gépjármű eladására és az adásvételi szerződés felhasználására is 2013. október 1–jén került sor.
A terhelt az eltitkolt magasabb – 246.773 kilométert meghaladó, de 250.000 kilométernél nem magasabb – futásteljesítményből adódó értékcsökkenést figyelembe véve a járművet megvásárló vevőnek, mint sértettnek 250.000 forint kárt okozott.
A terhelt az adásvétel során – annak ellenére, hogy a fentiek szerint tudomása volt a jármű valódi futásteljesítményéről – a sértettel megtévesztés céljából közölt valótlan futásteljesítményt tüntette fel az általa képviselt cég és a vevő között készült írásbeli szerződésen és azt felhasználta oly módon, hogy a sértettnek a szükséges ügyintézés céljából az ügyletkötéskor átadta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Az indítvány szerint jogszabályt sértett a bíróság akkor, amikor a hamis magánokirat felhasználásának vétségét megállapította annak az elkövetési magatartásnak az alapján, hogy a terhelt a kilométeróra által jelzett értéket rögzítette az adásvételi szerződésben. Nem vette figyelembe, hogy a jármű tulajdonjog változását igazoló teljes bizonyítóerejű magánokirat kötelező tartalmi elemeit rögzítő 304/2009. (XII.22.) Korm. rendelet 3. § e) pontja szerint a km számláló műszer által jelzett értéket kell az adásvételi szerződésben rögzíteni, ezért tévesen állapította meg a hamis magánokirat felhasználásának vétségét. Miután pedig ez egyben eszközcselekménye volt a csalás vétségének, álláspontja szerint a terheltet mindkét terhére rótt cselekmény vonatkozásában az ellene emelt vád alól fel kell menteni.
III. A Kúria az anyagi jogsértést sérelmező felülvizsgálati indítványt részben alaposnak találta.
Azt állapította meg, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a csalás vétsége mellett, azzal halmazatban a büntető anyagi jogszabály megsértésével mondták ki a terheltet bűnösnek hamis magánokirat felhasználásának vétségében is (Btk. 345. §).
A hamis magánokirat felhasználásának vétségét az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot felhasznál.
A közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett jármű tulajdonjogának, illetve üzembentartó személyének változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokiratnak a közlekedési igazgatási eljárásban történő felhasználhatóságához szükséges kötelező tartalmi elemekről szóló 304/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet 3. § e) pontja értelmében a jármű tulajdonjog változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi eleme a járműnek a vevő birtokába kerülési időpontja, valamint a birtokba vételkor a kilométer–számláló műszer által jelzett érték (kilométeróra állás).
Helyesen hivatkozott átiratában a Legfőbb Ügyészség arra, hogy e kormányrendelet megalkotásakor a jogalkotónak az volt a célja, hogy meghatározza azokat a kötelező tartalmi elemeket, amelyeket a közlekedési járműnyilvántartásba bejegyzett járművek adás–vétele során a szerződésben – nyilvánvalóan a valóságnak megfelelően – rögzíteni kell. A nyilvánvaló valóságot azonban félreértelmezte. A nyilvánvaló valóság az, amit a kilométer–számláló mutat. Ha pedig az nem a gépjármű valódi futásteljesítményét mutatja, mert meghamisították, akkor egy (esetleg) már elkövetett bűncselekmény – a Btk. 348. §-ában meghatározott gépjármű kilométer–számláló műszer által jelzett érték meghamisítása – ellen sem a vizsgált Kormányrendelet sem bármely más jogszabályban foglalt szabályozás nem kíván, mert nem is képes fellépni. Azáltal, hogy a központi gépjármű–nyilvántartásban – mind tulajdonos változás (üzembentartó–változás), mind pedig időszaki vizsgáztatás esetén – rögzíteni kell az aktuális kilométeróra állást, legfeljebb megelőzheti jövőbeni bűncselekmény elkövetését.
Jelen ügyben a terhelt, mint eladó az adásvételi szerződésben a kilométer–számláló műszer által jelzett értéket tüntette fel, tehát a terhelt és a sértett által aláírt adásvételi szerződés a valóságnak megfelelően tartalmazta a Ford személygépkocsi kilométer–számláló műszere által mutatott kilométeróra állást, ezért a szerződés nem volt valótlan tartalmú. Ekként az adásvételi szerződés felhasználásával a hamis magánokirat felhasználásának vétségét nem lehetett elkövetni.
A terhelt bűnösségének kimondására a hamis magánokirat felhasználásának a vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. A Kúria ezért a terheltet a törvénynek megfelelő határozatot hozva a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján bűncselekmény hiányában felmentette a hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt alól. Egyúttal megállapította, hogy a kár a terhelt megtévesztő magatartása folytán következett be, az elkövetési magatartás és a bekövetkezett károsodás közötti okozati összefüggés fennállásához nem fér kétség, ezért a terhelt a csalás bűncselekményét valóban elkövette.
A Kúria a részfelmentésre figyelemmel – a halmazati büntetésre utalás mellőzése mellett – a kiszabott büntetést enyhítette.
Budapest, 2017. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága