I. A bíróság hatásköre a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határához igazodik.
II. Közvádas büntetőügyben a felülvizsgálati indítvány illetékmentes.
I. A járásbíróság a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki és vele szemben büntetést szabott ki. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében részben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.
II. 1. A II. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A védő indítványa szerint az alapügyben eljárt bíróságok túllépték a hatáskörüket. A terhelttel szemben több rendbeli rablás bűntette miatt kiszabható büntetés maximális tartama ugyanis 15 év és ezért a bűncselekmények elsőfokú elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozott volna.
III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
1. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés II.c) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a hatáskörét túllépte.
Első fokon a járásbíróság hatáskörébe tartozik azoknak a bűncselekményeknek az elbírálása, amelyeket e törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe (Be. 15. §). A törvényszék hatáskörébe tartoznak – egyebek mellett - azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi [Be. 16. § (1) bekezdés a) pont]. Másodfokon jár el a törvényszék a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben [Be. 13. § (2) bekezdés a) pont].
A Be. 605. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni. E rendelkezés a büntetőeljárás általános érvényű értelmező rendelkezése, amely – egyebek között – irányadó a bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályok alkalmazása során is.
A jelen ügyben elbírált 6 rendbeli rablás bűntettének kísérlete [Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] külön-külön egyaránt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez az egyes bűncselekmények Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkerete. Erre tekintettel a II. rendű terhelt bűnügyében első fokon járásbíróságnak kellett eljárnia, míg másodfokon törvényszéknek. Ebből a szempontból pedig közömbös, hogy a Btk. 81. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a halmazati büntetés felső határa tizenöt évig terjedő szabadságvesztés volt. Ez ugyanis már nem az ún. büntetési tételkeret, hanem a kiszabható büntetés Btk. Általános Részében meghatározott felső határa. A bíróságok hatáskörét pedig nem a kiszabható halmazati büntetés maximuma határozza meg. A Kúria utal rá, hogy korábban a Legfelsőbb Bíróság a BH 2011.157. számú és a Kúria a Bfv.I.1515/2015/7. számú döntésének az indokolásában is ezzel egyező álláspontot foglalt el. A védő felülvizsgálati indítványa ezért nem bizonyult alaposnak.
2. A közvádas bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben folytatott felülvizsgálati eljárásban a védő illetékmentesség megállapítását is kérte.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 52. § (1) bekezdése kizárólag a magánvád alapján folyó eljárás körében írja elő a feljelentés, a fellebbezés, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetékének összegét. Közvádas büntetőügyben – tekintve, hogy az Itv. ezekre nézve illetékfizetési kötelezettséget nem ír elő – a feljelentés, a fellebbezés, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetékmentes. Az illetékmentesség külön megállapítást nem igényel.
A Kúria a támadott ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. március 1.
A Kúria Sajtótitkársága