I. Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a bíróság jogerős ítéletével a XIV. rendű terhelt bűnösségét megállapította és vele szemben büntetést szabott ki. Egyidejűleg a vezetése alatt állott gazdasági társasággal szemben pénzbírságot szabott ki.
II. Az ítélet ellen a XIV. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, alapvetően a terhelt bűnösségének a törvénysértő megállapítására hivatkozással. A védő szerint a XIV. rendű terhelt cége a jogellenesen általános forgalmi adó mentes értékesítésért rendes piaci árat kapott, következésképpen semmilyen (jogtalan) vagyoni előnyt nem szerzett. A Kúria ezt az indítványt a cég, mint jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság sérelmezésének (is) tekintette.
A Legfőbb Ügyészség a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 24. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cég vonatkozásában felülvizsgálati ok nem valósult meg.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
a) A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a jogi személy, s ebből kifolyólag a jogait gyakorló képviselője jogosult-e felülvizsgálati indítvány benyújtására.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény kimondja, hogy amennyiben a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni [Jszt. 7. § (2) bekezdés].
A természetes személyiségű terhelttel szembeni eljárást szabályozó Be. a jogi személyt a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak [Be. 417. § (1) bekezdés] között értelemszerűen nem jelöli meg. A jogi személy felülvizsgálati jogosultságát tehát az elkülönült szabályozást adó Jszt. alapján kell vizsgálni. A Jszt. pedig konkrét rendelkezéssel is kimondja, hogy felülvizsgálatnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására vagy annak mellőzésére a büntető anyagi jog, vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor [Jszt. 24. § (1) bekezdés].
A jogi személy – s nem önjogán a képviselője – tehát egyértelműen jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására.
b) A jogi személy ugyanakkor nyilvánvalóan a képviselője útján jár el. Ennek megfelelően a jogi személy a – meghatalmazott vagy kirendelt [Jszt. 9. § (1) bekezdés 1. mondat] – képviselője útján jogosult felülvizsgálati indítvány megfogalmazására és benyújtására.
A felülvizsgálati indítványt azonban nem a jogi személy képviselője nyújtotta be, hanem a XIV. rendű terhelt védője. A terhelt védője viszont nem lehet a jogi személy képviselője [Jszt. 9. § (3) bekezdés 2. mondat]. Következésképpen a felülvizsgálati indítvány vonatkozó részében arra nem jogosulttól származik, ezért az önmagában elutasítandó [Be. 421. § (2) bekezdés 1. mondat 2. fordulat] volna.
c) A Kúria a teljesség érdekében vizsgálta azt is, hogy a jogi személy a törvényes képviselője útján jogosult-e felülvizsgálati indítvány benyújtására.
A jogi személy törvényes képviselője a jogi személy képviseletére meghatalmazást adhat [Jszt. 9. § (2) bekezdés], de kizárólag akkor, ha egyben nem a büntetőügyben terhelt [Jszt. 9. § (3) bekezdés 1. mondat 1. fordulat]. Miután a XIV. rendű terhelt egyben a jogi személy törvényes képviselője is, a jogi személy képviseletére nem adhat meghatalmazást. Ennek azonban a jelen ügyben nem volt jelentősége, mert a felülvizsgálati indítvány nem a XIV. rendű terhelt, és nem is a jogi személy képviselője által került benyújtásra.
d) Nem kétséges, hogy amennyiben a felülvizsgálatnak azon terhelt vonatkozásában van helye, akire tekintettel a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmaztak, a felülvizsgálat kiterjed az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezésére is [Jszt. 24. § (2) bekezdés 1. mondat]. Ugyanakkor a XIV. rendű terhelt tekintetében a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulatán (bűnösség törvénysértő megállapítása) és c) pontján (indokolási kötelezettség megsértése) alapuló felülvizsgálati indítvány nem bizonyult alaposnak, s ezért nem vált eredménnyel támadottnak annak a megállapítása sem, hogy a cég vagyoni előnyt szerzett.
A döntés elvi tartalma:
A terhelt sem mint terhelt, sem mint a jogi személy törvényes képviselője nem adhat meghatalmazást a jogi személy képviseletére, és a terhelt védője nem lehet a jogi személy képviselője.
A Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága