I. Jogerős ítéletében a bíróság adócsalás bűntettében és más bűncselekményekben mondta ki a terhelt bűnösségét, és ezért őt szabadságvesztésre ítélte.
II. Az ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a tárgyalás olyan személy távollétében került megtartásra, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
1. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
Az önmagában nem vitás, hogy több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek [Be. 44. § (4) bekezdés]. Amennyiben ez a rendelkezés sérül, a védőt ki kell zárni (BH 2004.456.), mert nem lehet védő, akinek az érdeke a terheltével ellentétes [Be. 45. § (1) bekezdés c) pont második fordulat].
A terheltek érdekei nem feltétlenül esnek egybe, s a legkülönfélébb okokból ellentétesek lehetnek. Az ellentét fakadhat például a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés vagy ezek egyvelege), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, a részvétel formájából (tettes, felbujtó, bűnsegéd), az egyes terheltek ellen folytatott eljárással kapcsolatos más okból, de származhat az adott eljáráson kívüli okokból is. (EBH 2004.1114., BH 2009.200., Bfv.III.264/2010/6., BJD 1689., BJD 3494.)
Az adott eljárásból fakadó ellentéteket a terheltek védekezése, illetőleg vallomása juttatja kifejezésre. Amennyiben a terheltek vallomásaiban megjelent ellentét gyengíti az egyik vagy éppen valamennyi érintett terhelt védekezésének a hatékonyságát, az már olyan súlyú (ellentét), amely kizárja, hogy védelmüket ugyanaz a védő láthassa el.
2. A Kúria az eldöntendő kérdés kapcsán mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az V. rendű terhelt nyomozati vallomásai és a XLIII. rendű terhelt mindvégig azonos tartamú vallomásai között volt–e érdekellentét.
A XLIII. rendű terhelt vallomásának lényege az volt, hogy valós értékesítést végzett az olasz cég felé. Az olasz céget irányító V. rendű terhelt a nyomozás során tett vallomásában azt adta elő, hogy érdemben nem tud nyilatkozni a cége és az XLIII. cége közti ügyletről, arról neki információja nincs, hiszen az olasz cég bélyegzőit nélküle is használta az I. rendű terhelt.
A Kúria azt állapította meg, hogy ehhez képest az V. rendű terhelt védője átértékelte a terhelt vallomását, amikor kifejtette: „Az V. rendű terhelt ezen vallomását logikailag helyesen csak úgy lehet értékelni, hogy a szerint … tényleges és valós gazdasági eseményt az olasz gazdasági társaság nem végzett, terméket Magyarországon nem vásárolt és nem vitt ki Olaszországba”. Az V. rendű terhelt ilyen tartalmú gyanúsítotti vallomása ellentétes a védő szerint a XLIII. rendű terhelt vallomásával, aki az egész büntetőeljárás alatt azt állította, hogy az általa vezetett gazdasági társaság valós kereskedelmi kapcsolatban állt az olasz társasággal, akinek gépjármű alkatrészeket értékesített.
Ezzel szemben az V. rendű terhelt egyszerűen azt vallotta, hogy „az olasz cég pontos üzleteiről nem tudok, de az tudom, hogy az I. rendű terhelték használták a céget nélkülem is (…) a III. rendű terhelt cégéről sem tudok semmit, nem én fogadtam be tőlük a számlát”. Vagyis az V. rendű terhelt a Kúria számára egyértelműen tagadta, hogy ő vásárolt volna a XLIII. rendű terhelt által képviselt cégtől.
Ez a vallomás semmiképpen sem értékelhető a XLIII. rendű terheltre terhelő vallomás gyanánt. Még azt sem tagadta, hogy az olasz cég számlát fogadott be az XLIII. terhelt cégétől, csupán annak felelősségét igyekezett magától elhárítani.
Az V. rendű terhelt a továbbiakban a nyomozás befejezését követő „valós gazdasági eseményeket” állító önvallomásában, majd a bíróság előtt vissza is vonta a nyomozati vallomását, és tagadta a terhére róttak egészét. A nyomozati vallomás visszavonásával előállt helyzetben a tényállás VI. pontját érintően az V. rendű terhelt tagadása „pozitív módon” is találkozott a LXIII. rendű terhelt tagadásával, aki ugyancsak nem tett terhelő vallomást az V. rendű terhelt terhére.
Amint az V. rendű terhelt nyomozati vallomásából, úgy a LXIII. rendű terhelt tagadásából sem lehet következtetést vonni arra, hogy közöttük bármiféle érdekellentét állt volna elő, illetve bármelyikük vallomása gyengítette volna a másik terhelt védekezését.
Ehhez képest a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy amikor az elsőfokú bíróság az V. rendű terhelt számára új védőt rendelt ki, azzal nem is iktathatta ki az V. rendű és a XLIII. rendű terhelt között meg sem valósult érdekellentétet.
3. A jelen ügyben nem vitatott, hogy a védő részvétele kötelező volt [Be. 46. § (1) bekezdés a) pont, 554/D. §]. A védő azonban minden egyes tárgyaláson jelen volt és – érdekellentét hiányában – az V. rendű terhelt védője által állított feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés nem valósult meg.
Ennél fogva tárgytalanná vált annak vizsgálata, hogy a tárgyalás megismétlésére (a védőcsere után) az V. rendű terhelt tekintetében az eljárási szabályok megtartásával került-e sor. A teljesség igényével mégis utal a Kúria arra, hogy a tárgyalás megismétlésének szabályszerűsége, illetve a tárgyalás szabályszerű megismétlésének elmaradása felülvizsgálati eljárásban nem is vizsgálható, mert az olyan ún. relatív eljárási szabálysértés, amely nem illeszkedik a Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontjába tételesen felsorolt (ún. abszolút) eljárási szabálysértések közé.
A hatályos büntetőeljárási törvény rendszerében is követendő az 1/2002. Büntető jogegységi határozatban szereplő iránymutatás, amely szerint a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabály megszegése nem tekinthető az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező és felülvizsgálati eljárás alapját képező ún. abszolút eljárási szabálysértésnek (EBH 2007.1593.).
A felülvizsgálati indítvány nem alapos, ezért a Kúria tanácsülésen eljárva a támadott ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. április 3.
A Kúria Sajtótitkársága