A Kúria a rablás bűntette miatt folyamatban volt büntető ügyben tanácsülésen meghozott Bfv.II.1190/2016/7. számú végzésében a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás előzményeként az elsőfokú bíróság a rablás bűntettében bűnösnek kimondott terheltet 2 év – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A terhelt és a védő által felmentésért és enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított és ekként a felülvizsgálat során is irányadó tényállás szerint a terhelt egy irodaépület előtt álló, a sértett tulajdonában lévő terepjáró gépkocsi ablaküvegét benyomta, és az autóból magához vette a hátsó ülésen lévő, a sértett tulajdonát képező fekete, vászonból készült kézitáskát. A sértett az esetet az irodaépületből észlelte. A terhelt után szaladt, elé ugrott és megfogta őt. Felszólította, hogy adja vissza a táskáját, azonban a terhelt tagadta a táska eltulajdonítását, és a táskát erősen szorítva menekülni próbált. A sértett ezt igyekezett megakadályozni. Miközben a terhelt a táskát folyamatosan szorította, a nadrágzsebéből hirtelen előkapott gázspray-vel lefújta az őt fogó sértettet. Két férfi is a sértett segítségére sietett, de a terhelt gázspray-vel őket is lefújta. A sértett és a másik két férfi azonban a terheltet egy vasrácshoz szorította, a gázsprayt a kezéből kicsavarták, majd a terheltet egy nadrágszíjjal megkötözték. A bejelentésre helyszínre érkező rendőrjárőrök a terheltet előállították.
A terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány szerint alacsony termetére – „150 cm-es törpe voltára” – és 50 kg-os testsúlyára tekintettel senkinek nem tud ártani. A vele szemben fellépő személyek mind magas és erős testalkatú emberek voltak. A sértett táskájának visszavételéig tanúsított erőszakos magatartása ezért nem volt alkalmas a sértett akaratának a befolyásolására.
A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.
A terhelt cselekményének jogi értékelése során alkalmazott korábbi Btk. (1978. évi IV. törvény) 321. § (2) bekezdésében foglalt bűncselekmény törvényi tényállása akkor valósul meg, ha a tettenért tolvaj az általa eltulajdonított tárgy megtartása végett erőszakot, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A tettes szándéka ez esetben eredetileg csak lopás elkövetésére, dologelvételre irányul, utóbb azonban, midőn ellenállással találkozik, vagy ettől tarthat, ezt legyőzi, illetve annak kifejtését megakadályozza a mondott célból, tehát a már ellopott dolog biztosítása céljából. Jelen ügyben a terhelt a táska megtartása érdekében alkalmazott erőszakot a sértettel szemben. Erre akkor került sor, amikor a sértett tulajdonát képező táska még a terheltnél volt.
Jogszerűen járt el a sértett, amikor a terhelt után szaladt és őt megfogta. A tényállás szerint a sértett kérte a terheltet, hogy adja vissza a táskáját, azonban ennek a terhelt nem tett eleget. Ellenkezőleg. A táskát folyamatosan szorította, majd a sértettet – és a segítségére siető személyeket – gázspray-vel lefújta. Ez pedig a következes bírói gyakorlat szerint alkalmas a rablási erőszak megállapítására.
Az alapügyben eljárt bíróságok érvelésével egyezően a Kúria megállapította, hogy a terhelt a zsebéből elővett gázspray használatával az erőfölényét kívánta biztosítani. A terheltnek az ún. gyenge ember és erős ember összevetésre épített védekezését jól cáfolja az a körülmény, hogy a cselekmény véghezvitelének folyamatában három ember kellett lefogásához akkor, amikor menekülni akart.
A terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására tehát a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága