A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a IV. rendű terhelt társaival együtt 40.000 forintért prostitúciós tevékenység folytatása céljából megvásárolta az I. rendű terhelttől annak testvérét, az enyhe és közepes fok határán álló gyengeelméjűségben szenvedő sértettet, akiről fényképeket készítettek és azokat az interneten továbbították ismeretlen címzettekhez. A sértett iratait elvették, a tartózkodási helyét is csak valamelyik terhelt kíséretében hagyhatta el, majd Olaszországba szállították, ahol négy napon keresztül egy bárban kellett hiányos öltözékben a férfivendégek szórakoztatására táncolnia, illetve szexuális cselekményekre kényszerítették. A sértettet minderre azzal a folyamatos fenyegetéssel vették rá, hogy ellenkezése esetén az I. rendű terhelt a testvérét bántalmazni fogja, illetve „elintézi”.
Az irányadó tényállás szerint a sértett megvásárlására külföldön végzendő prostitúciós tevékenység folytatása érdekében került sor.
Kizsákmányolás alatt a 2011/36/EU irányelvnek megfelelően a más prostitúciójának kihasználása is értendő.
Így helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Btk. 192. § (2) bekezdésében írt tényállási elemek maradéktalanul megvalósultak.
Miután ennek érdekében a sértett iratait elvették, a tartózkodási helyét is csak valamelyik terhelt kíséretében hagyhatta el, majd Olaszországba szállították, és állandóan fenyegették, személyi szabadságától megfosztották, így a terheltek az emberkereskedelmet a személyi szabadságától megfosztott sértett sérelmére valósították meg. Ezért a törvényszék és az ítélőtábla mind az ítélet rendelkező részében, mind annak jogi indokolásában helyesen hívta fel a Btk. 192. § (3) bekezdés a) pontját és erre figyelemmel a (4) bekezdés b) pontját.
Elmulasztották azonban az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét fenyegetéssel elkövetettnek is minősíteni.
Az irányadó tényállás szerint a kizsákmányolási célzat érdekében a sértettel szemben fenyegetést is alkalmaztak, és a fenyegetés – testvére bántalmazásának, „elintézésének” kilátásba helyezése – szellemi állapotára is tekintettel nyilvánvalóan olyan súlyú volt, amely alkalmas volt arra, hogy benne komoly félelmet keltsen, azaz megfelelt a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti feltételnek.
Így a IV. rendű terhelt cselekménye helyesen a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontjára figyelemmel is súlyosabban, azaz a (4) bekezdés b) pontja szerint minősül.
Budapest, 2017. augusztus 7.
A Kúria Sajtótitkársága