I. A csalás a Btk. XXXVI. Fejezetében szabályozott vagyon elleni bűncselekmény, a kuruzslás bűntette a Btk. XVII. Fejezetében szabályozott egészséget veszélyeztető bűncselekmény, melyek egymással – a védett jogtárgyak különbözősége miatt – valóságos, heterogén alaki halmazatot képeznek.
II. Az egyesítés, illetve elkülönítés tárgyában hozott döntés nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.
Az indítvány előterjesztője a kuruzslást illetően anyagi jogi okra, a Btk. 26. § (1) bekezdésében meghatározott elévülésre, mint büntethetőségi akadályra hivatkozva vélte megállapíthatónak a törvényes vád hiányát.
Álláspontja szerint, bár a 2008. december 9-én benyújtott vád kétségtelenül tartalmazta a kuruzslás tényállási elemeit, de annak az ügyész általi minősítésére csak a bizonyítási eljárás befejezését követően, 2013. november 26-án került sor, így e cselekményt illetően az elévülés bekövetkezett.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az ügyészi vádmódosítás - tartalmát tekintve - az eredetileg is vád tárgyává tett tények minősítésének megváltoztatása volt. Ebből következően, csakúgy mint a vagyon elleni bűncselekmény tekintetében, a kuruzslás esetében sem merült fel a cselekmény büntethetőségének elévülése. Az elévülést félbeszakító eljárási cselekmények (nyomozás elrendelése, gyanúsítotti kihallgatások, vádemelés, érdemi tárgyalások, stb.) között ugyanis nem telt el a törvényben megkívánt, az elévülést eredményező idő.
Az indítvány előterjesztőjének – az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében kifejtett álláspontja szerint – a korábbi, az elkövetéskor hatályos Büntető Törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, amelynek 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elévülési idő a kuruzslás bűntette [285. § (2) bekezdés] esetén három év volt.
E tekintetben azt hagyta figyelmen kívül az indítványozó, hogy az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvény kombinatív alkalmazására nincs lehetőség (BH 1994.117.). A 2012. évi C. törvény összességében enyhébb elbírálást tesz lehetővé a terhelt számára, még akkor is, ha a nagy számú halmazatban lévő bűncselekmény közül az egyik, az indítványban megjelölt bűncselekményre hosszabb, öt éves elévülési időt határoz meg, mely – az elsőfokú bírósági eljárásnak a 2013. november 26-án történt megismétlésére is figyelemmel – 2013. november 26-án, a vád módosításakor sem telt el.
Mindemellett az elévülés figyelmen kívül hagyásával meghozott érdemi ügydöntő határozat meghozatala anyagi jogi – míg az elévülés téves megállapítása eljárásjogi – szabálysértés (EBH 2014.B.21.), ami nem tartozik a törvényes vád hiányában való eljárás körébe [Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pont].
Az indítvány előterjesztőjének álláspontja szerint a büntető anyagi jogszabály megsértése a kuruzslás bűntettének megállapítása miatt valósult meg. Azon túl, hogy a kuruzslás elévült, az nem is állhat halmazatban a csalással, ezért e tekintetben felmentést és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. Következésképpen nem alapos az indítvány a törvénysértő minősítést sérelmező részében sem.
Mindezen túl a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértő minősítés vagy a büntetőjog más szabályának megsértése egyben törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.
Jelen esetben a 4 rendbeli csalás bűntette miatt a Btk. 81. § (3) bekezdése alapján a büntetési tételkeret felső határa öt évről hét és fél évre emelkedik, az alsó határa egy év. A jogerős ítéletben kiszabott egy év nyolc hónap tartamú szabadságvesztés a törvényes keretek között maradt, még a Btk. 80. § (2) bekezdésében meghatározott középmértéket sem érte el.
Következésképpen sem a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a bűnösség megállapítására, sem törvénysértő büntetés kiszabására nem került sor.
A csalás a Btk. XXXVI. Fejezetében szabályozott vagyon elleni bűncselekmény, a kuruzslás bűntette a Btk. XVII. Fejezetében szabályozott egészséget veszélyeztető bűncselekmény, amelyek egymással – a védett jogtárgyak különbözősége miatt – valóságos, heterogén alaki halmazatot képeznek.
Az egyesítés, illetve elkülönítés tárgyában hozott döntés nem képezheti felülvizsgálat tárgyát. Mindamellett a Be. nem is tartalmaz olyan szabályt, amely szerint valamennyi terhelt ügyét kötelező lenne egy eljárásban elbírálni, és olyan rendelkezést sem, amely szerint az eljárást felfüggesztő okot az azzal nem érintett terheltre is ki kellene terjeszteni. Ebből következően nem képezhette felülvizsgálat tárgyát az, hogy a törvényszék a másodfokú eljárást csak a II. rendű terhelt tekintetében folytatta le, és a nyilvános ülést az I. rendű terhelt távollétében tartotta meg.
Budapest, 2016. november 23.
A Kúria Sajtótitkársága