Költségvetési csalás esetén törvényes a vád, ha pontosan körülírja az Áfa jogosulatlan visszaigénylésében, illetve jóváírásában közreműködő terheltek tevékenységét.
Az eljárt bíróságok az I. és a IV. rendű terhelt bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés a) pont], míg a II. rendű terhelt bűnösségét csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] a VIII. és XI. rendű terhelt bűnösségét pedig adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés] állapították meg. Ezért velük szemben részben felfüggesztett, részben pedig végrehajtandó szabadságvesztés büntetéseket szabtak ki.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a felsorolt terheltek védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt elsősorban arra hivatkozással, hogy a terheltek ellen benyújtott vád nem törvényes, mivel nem tér ki az elkövető, illetőleg a bűnsegédek semmilyen, a számlák befogadásán és bevallásán túlmenő konkrét cselekvőségére, vagyis hiányzik a konkrét tényállásszerű elkövetési magatartás, valamint azok bizonyítékainak említése.
Kitértek arra is, hogy a vádból az sem állapítható meg, hogy a terheltek milyen bűncselekményt követtek el, illetve magatartásukkal milyen konkrét sérelmet jelentő magatartást tanúsítottak, továbbá: ki vagy mi a sértett a kérdéses eljárás során.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a terheltekkel szemben benyújtott vádirat a törvényi előírásoknak megfelel. A vádirat valamennyi terhelt tekintetében pontosan és részletesen tartalmazta, hogy mikor, milyen időszakban, mely számlák kibocsátásával, milyen összegben nyújtottak segítséget az I. rendű terheltnek, illetve az I. rendű terhelt az adott években milyen mértékben igényelt vissza Áfát jogosulatlanul, illetve csökkentette jogosulatlanul az általa vezetett cég által befizetendő Áfa összegét. A módosított vádirat pontosan megjelölte azon összegeket is, amelyek részint az Áfa jogosulatlan visszaigénylésére, részint pedig a befizetendő Áfa összegének a csökkentésére vonatkoztak.
A Kúria ezért megállapította, hogy a vádirat a Be. 2. § (2) bekezdésében foglaltaknak maradéktalanul megfelelt és alkalmas volt arra, hogy a bírósági eljárás alapját képezze; mivel abból pontosan nyomon követhető volt, hogy az ügyészség milyen elkövetési magatartást rótt az egyes terheltek terhére.
A Kúria ezért a felülvizsgálattal megtámadott határozatokat a felülvizsgálattal élő terheltekre vonatkozó részében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága