Tájékoztató a Kúria Bfv.I.346/2016. számú, a hűtlen kezelés és hanyag kezelés elhatárolása tárgyában hozott jelentős határozatáról

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2016. november 4.

Nem a hűtlen kezelés bűntettét, hanem a hanyag kezelés vétségét követi el, aki idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz. Azaz a törvényi tényállás szerint maga a kötelességszegés szándékos, azonban az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn.

A Btk. 376. § (1) bekezdése szerint az, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el; a (6) bekezdés szerint a büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen jelentős hátrányt okoz. Az elkövetés idején hatályban volt 1978. évi IV. tv. 319. § (1) bekezdése ugyanígy határozta meg a hűtlen kezelést, és a (3) bek. d) pontja ugyancsak öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, ha az különösen jelentős vagyoni hátrányt okozott. A bűncselekmény eredménye a vagyoni hátrány, ami mindkét törvény szerint az okozott kárból és az elmaradt vagyoni előnyből tevődik össze [1978. évi IV. törvény 137. § 5. pontja, Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pontja]. A vagyoni hátrány mint eredmény azonban a vagyonban okozott kárral is bekövetkezik, azaz akkor is, ha nincs elmaradt vagyoni előny.

A hűtlen kezelés tényállása csak szándékosan valósítható meg. A szándékos elkövetésnek feltétele, hogy az elkövető tisztában legyen az őt terhelő kötelezettségekkel. Az eljárt bíróságok helyesen mutattak rá a terhelt vagyonkezelői kötelezettségére. Ahogy ugyanis arra az első fokon eljárt törvényszék és a másodfokon eljárt ítélőtábla is utalt: a terhelt nem hivatkozhatott arra alappal, hogy a tevékenységére irányadó szabályokat nem ismerte; azokat ismernie kellett és ismerte is, és ezeket az előírásokat semmibe véve járt el. Így a tényállásból az idegen vagyon kezeléséből folyó kötelesség megszegése kapcsán a terhelt szándékosságának egyenes formájára egyértelmű következtetés vonható le, és fennáll a terhelti kötelességszegés és a vagyoni hátrány közötti ok-okozati összefüggés is.

Az elkövető szándékának a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok megszegése mellett az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrányra is ki kell terjednie; ez utóbbira legalább eshetőleges formában, azaz a vagyoni hátrány bekövetkeztét kívánnia kell, vagy abba legalábbis bele kell nyugodnia. Azaz az eshetőleges szándékhoz elég, hogy az elkövető látja az eredmény bekövetkezésének valószínűségét, esetleg reális lehetőségét is, és annak bekövetkezésébe belenyugszik. Az eredményre kiterjedő szándék azonban részben ténykérdés, részben jogkérdés; az arra levont jogkövetkeztetést az irányadó tények alapozzák meg. A bírói gyakorlat szerint a szokásos kockázatvállalást meghaladóan eljáró vagyonkezelő bűnössége nem állapítható meg a hűtlen kezelésben, ha szándéka arra irányul, hogy a kockázatos intézkedéssel a megbízó számára kedvezőbb vagyoni helyzetet teremtsen, és az ehhez szükséges objektív és szubjektív körülményeket kellő körültekintéssel vette figyelembe (BH 2015.B.13. számú elvi határozat).

Olyan tényt, hogy a terhelt az ésszerűt meghaladó mértékű kockázatvállalással nem a megbízó számára szándékozott kedvezőbb vagyoni helyzetet teremteni, az irányadó tényállás nem tartalmaz, sőt, a másodfokú bíróság indokolása szerint a terhelt a megbízó számára kívánt kedvezőbb vagyoni helyzetet teremteni. Azonban az ítélőtábla szerint annak ellenére kötötte meg ezeket a nagy kockázatú ügyleteket, hogy már egyértelmű volt: a gazdasági környezet ezt nem teszi lehetővé és a terhelt fel is ismerte, hogy cselekménye folytán vagyoni hátrány keletkezhet.

Miután a Kúria hivatkozott gyakorlata szerint a tényállás részét képezik azok a ténymegállapítások is, amelyek nem az elsőfokú ítélet tényállási részében, hanem az indokolás más részében szerepelnek, és azok a tények is, amelyeket a másodfokú bíróság rögzített, azonban a másodfokú határozatban nem a tényállás kiegészítéseként jelölt meg, így ezt is a tényállás részének tekinti a Kúria. Azaz a tényállás része az, hogy a cselekményei következményeit a terhelt előre látta. Olyan tényeket azonban, ami megalapozná a szándékos elkövetésre vonatkozó jogkövetkeztetést, az irányadó tényállás nem tartalmaz.

A tényállás szerint az elbírált ügylet lebonyolítására 2008. július 7. és szeptember 30. között került sor, amikor már a begyűrűző pénzügyi válság miatt számítani lehetett a forint gyengülésére. Azonban ez önmagában nem jelenti azt, hogy a terhelt az esetleges következményekbe bele is nyugodott. A tényállás ugyanis azt is tartalmazza, hogy a forint rohamos gyengülése csak 2008 októberében következett be; azaz a terhelt vád tárgyává tett ügyletkötéseit követő időpontban.

Annak, hogy a terhelt a vagyoni hátrány bekövetkezésébe bele is nyugodott, ellentmond az a tényállásban rögzített tény is, hogy akkor, amikor a bank 2008. október 9-én telefonon tájékoztatta a terheltet arról, hogy az egyik ügylethez további fedezet szükséges, a terhelt a vezérigazgatót és az igazgatóság elnökét bevonva azonnal intézkedni kezdett a bekövetkező hátrány csökkentése érdekében, és éppen ennek eredményeként került sor arra, hogy az okozott 1.275.427.469 forint kárból adódó vagyoni hátrányból megtérült 1.004.185.280 forint. Erre tekintettel pedig megalapozottan csak az a jogi következtetés vonható le, hogy az eredmény tekintetében a terhelt gondatlanul – és nem eshetőleges szándékkal – járt el, amikor a pénzügyi válság mutatkozó jelei ellenére könnyelműen bízott a következmények elmaradásában, és ennek a másodfokú bíróság által hivatkozott, a bankokkal folytatott telefonbeszélgetések hanganyaga sem mond ellent. A kifejtettekre tekintettel az a következtetés megalapozott, hogy a terhelt felismerte a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét, azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor a tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt szándéka eshetőleges formában kiterjedt a vagyoni hátrány okozására is.

Erre tekintettel a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy ezzel megvalósította-e a hanyag kezelés tényállását.

A Btk. 377. § szerint – ahogy az 1978. évi IV. törvény 320. § (1) bekezdése szerint is – a hanyag kezelés vétségét az követi el, aki idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz. Azaz a törvényi tényállás szerint maga a kötelességszegés szándékos, azonban az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn.

A cselekmény csak törvényen alapul alapuló vagyonkezelés vagy felügyelet kapcsán követhető el. Mivel a sértett zrt. tulajdonosi jogait megtestesítő összes részvény tulajdonosa a Magyar Állam, így a terhelt vagyonkezelése – ahogy arra az ítélőtábla is utalt – az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényen (annak 2. §-án) alapult.

Ahogy a Kúria az előzőekben kifejtette: a vagyonkezelési szabályokat a terhelt szándékosan megszegve kötött olyan ügyleteket, amelyek kapcsán felismerte a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét. Ezt meghaladóan azonban csak az volt megállapítható, hogy könnyelműen bízott annak elmaradásában. Így a hanyag kezelés törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósult.

Az irányadó tényállás szerinti 1.191.612.388 forint vagyoni hátrány mindkét törvény szerint különösen jelentősnek minősül [1978. évi IV. törvény 138/A. § e) pontja, Btk. 459. § (6) bekezdés e) pontja].

Ezért az elbírált cselekménnyel a terhelt – tekintettel az okozott vagyoni hátrány mértékére – elkövette az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 320. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségét. E cselekmény a Btk. a 377. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel ugyanígy minősül, és mindkét törvény szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Miután – ahogy azt az alapítéletekben az eljárt bíróságok is kifejtették – az elbíráláskor hatályos törvény a terheltre nézve kedvezőbb elbírálást eredményez, a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján ezt kell alkalmazni; így a terhelti cselekmény helyesen a Btk. 377. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hanyag kezelés vétsége.

Budapest, 2016. november 4. 

A  Kúria  Sajtótitkársága