I. Vállalkozási szerződés keretében az anyagvásárlásra átvett összeg eltulajdonítása sikkasztást valósít meg.
II. Az elkövetési értéket nem lehet határok között megállapítani.
III. Az elbíráláskori büntetőtörvény alkalmazásának van helye, ha az értékhatárok megváltozása miatt a terhelt sikkasztásként értékelt cselekménye bűntett helyett vétségnek minősül.
IV. Nem alapos a felülvizsgálati indítvány, ha a Btk. időbeli hatályának téves értelmezése mint anyagi jogszabálysértés nem eredményezett törvénysértő büntetést.
A jogerős ítéleti tényállás szerint a vállalkozási szerződés során a terhelt nem gyártatta le a személybejáró kaput, a gépjármű behajtó kaput és 12 db ablakrácsot, melyek értéke összesen – 2007. évre vonatkozó átlag anyagárakra figyelemmel – legalább 282.408 forint+áfa, azaz bruttó 338.887 forint volt, míg a terhelti árajánlat szerint ezek gyártási értéke maximum 673.380 forint volt. A terhelt ezek árával – mely közelebbről meg nem határozható, kétszázezer és kétmillió forint közötti értéket képviselt – nem számolt el a sértettnek, azzal ismeretlen módon, sajátjaként rendelkezett.
A vállalkozási szerződés keretében átvett pénzösszeg kapcsán annak van jelentősége, hogy a vállalkozó mire vette át azt, vállalkozási díjként vagy meghatározott célra, pl. anyagvásárlásra. Az első esetben az átvett összeg a vállalkozó tulajdonába kerül, tehát számára nem idegen, így a sikkasztás megállapításának nincs helye. Az anyagvásárlásra átadott összeg kapcsán azonban egyfajta megbízási szerződés jön létre a megrendelő mint megbízó és a vállalkozó mint megbízott között, márpedig az ennek keretében átvett összegen a megbízott nem szerez tulajdont, így az anyagvásárlásra átvett pénzösszeg eltulajdonítása sikkasztást valósít meg.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a sértettől a terhelt a három részletben kapott összesen kétmillió forintot meghatározott céllal, a lakatos-szerkezeti pótmunkákra vette át, és az összegen belül az árajánlat alapján jól elkülöníthetőek voltak a gyártásra, anyagra, illetve a beépítésre, festésre szánt összegek. A terhelt a pótmunkák közül a két kaput és a 12 ablakrácsot nem készítette el és azok anyagárával nem számolt el.
Az elkövetési értéket nem lehet határok között megállapítani. Mivel a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni [Be. 4. § (2) bekezdés], elkövetési értékként csak az az összeg állapítható meg a terhelt terhére, amelyre a cselekményt bizonyítottan elkövette. Ez irányadó a kár mértékének megállapításánál is. Az elsőfokú bíróság ezen tévedését a másodfokon eljárt törvényszék nem észlelte.
Miután az eljárt bíróságok kétségen kívül megállapíthatónak találták, hogy az elkövetési érték a kétszázezer forintot meghaladta, a minősítést is megalapozó tényként helyesen csak arra lehetett figyelemmel lenni, hogy az elkövetési érték legalább kétszázezer-egy forint volt.
Erre is figyelemmel tévesen következtettek az eljárt bíróságok arra is, hogy az elbíráláskor hatályos törvény nem eredményezett volna a terheltnek kedvezőbb elbírálást, ezért az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény alkalmazásával hozták meg határozatukat.
Az 1978. évi IV. törvény 138/A. § b) pontja szerint az érték akkor volt nagyobb, ha a kétszázezer forintot meghaladta, de a kétmillió forintot nem. Így e törvény szerint a terhelti cselekmény – figyelemmel a legalább kétszázezer-egy forint elkövetési értékre – a törvény 317. § (4) bekezdés a) pontjára figyelemmel nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősült. Az elbíráláskor hatályos Btk. 372. § (1) bekezdése az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvénnyel egyezően határozza meg a sikkasztás elkövetési magatartását. Azonban a Btk. 456. § (6) bekezdés a) pontja szerint kisebb az érték, ha az ötvenezer-egy és ötszázezer forint közötti. Így a terhelti cselekmény a Btk. szerint a 372. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségének minősül és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Következésképpen a Btk. szerint a cselekmény enyhébben bírálandó el, így a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az új törvény alkalmazásának lett volna helye. Azonban az 1978. évi IV. törvény 38. § (3) bekezdése és 51. §-a alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés a Btk. 33. § (4) bekezdés alapján is törvényes büntetésnek minősül, és mértéke is megfelel a Btk. 50. § (3) bekezdésében írt szabályoknak, így a Btk. időbeli hatályának téves értelmezése mint anyagi jogszabálysértés nem eredményezett törvénysértő büntetést. Mivel a bíróságok helyesen minősítették sikkasztásnak a terhelt cselekményét, és a kiszabott büntetés is törvényes, így az azt sérelmező felülvizsgálati indítvány e részében nem megalapozott.
Budapest, 2017. szeptember 5.
A Kúria Sajtótitkársága