A jogerős ügydöntő határozat vagyonelkobzásra vonatkozó részével szemben a felülvizsgálat törvényben kizárt
Az első fokon eljáró törvényszék a terheltek bűnösségét folytatólagosan, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont II-III. fordulat], üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében [1978. évi IV. törvény 205. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] és más bűncselekmények elkövetésében állapította meg és ezért velük szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. Egyes terheltekkel szemben vagyonelkobzást is alkalmazott.
A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények minősítése vonatkozásában változtatta meg, illetve pontosította a vagyonelkobzás összegét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozattal szemben a terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben elsősorban a vagyonelkobzás alkalmazását sérelmezte, azt törvénysértőnek minősítve.
Vitatta a felülvizsgálati indítvány ugyanakkor a VI. rendű terhelt bűnösségének megállapítását az 1978. évi IV. törvény 205. § (3) bekezdés a) pontja szerinti tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt foglalkoztató, bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének vonatkozásában. Álláspontja szerint sem a tényállásból, sem a bíróság által értékelt bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy a VI. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy az egyik prostituáltként foglalkoztatott személy tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt a VI. rendű tekintetében alaposnak találta és rá vonatkozóan indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak találta.
A vagyonelkobzással kapcsolatban kifejtette, hogy a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja nem hagy kétséget afelől, hogy kizárt a felülvizsgálat, ha a törvénysértés különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható.
A külön eljárások között pedig a Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezik arról, hogy különleges eljárásnak van helye, ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a vagyonelkobzásról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Mindebből következően felülvizsgálati eljárásban a vagyonelkobzás semmilyen körülmények között nem támadható.
A VI. rendű terhelt tudattartalmával kapcsolatban pedig a Kúria kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány, illetőleg a Legfőbb Ügyészség átirata tévesen hivatkozott arra, hogy a terhelt tudattartalmát illetően az eljárt bíróságok megsértették indokolási kötelezettségüket és ezért az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan.
Ehhez képest megállapította, hogy az irányadó tényállás valóban nem tartalmaz megállapítást arra vonatkozóan, hogy a VI. rendű terhelt tudott volna arról, hogy az érintett prostituáltként tevékenykedő személy a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Ehhez képest a tényállás pontosan felsorolja azon terhelteket, akik a fenti személy életkoráról tudomással bírtak. Ezek között a VI. rendű terhelt nem szerepel.
Ehhez mérten a bíróságok a bizonyítékok mérlegelése körében sem értékeltek olyan bizonyítékot, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a VI. rendű terhelt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy vonatkozásában valósította volna meg az üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettét.
A Kúria kiemelte, hogy az irányadó tényállás részint semmilyen megállapítást nem tartalmaz a VI. rendű terhelt tudattartalmára vonatkozóan, ugyanakkor az indokolási kötelezettség megsértése pedig azért nem állapítható meg, mert az elsőfokú bíróság ennek során egyetlen olyan bizonyítékot sem sorakoztatott fel, amely azt bizonyítaná, hogy a VI. rendű terhelt tisztában volt az érintett személy életkorával. Ilyen megállapítást tehát sem az ítélet tényállása, sem a bizonyítékok mérlegelése nem tartalmaz.
A Kúria ezért megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem indokolási kötelezettségüket sértették meg, hanem az irányadó tényálláshoz képest a VI. rendű terhelt ezen cselekményét törvénysértően minősítették. Ezen törvénysértő minősítéshez azonban nem kapcsolódott törvénysértő büntetés kiszabása, ezért nem csak a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor, de a Kúria nem látott lehetőséget annak megváltoztatására sem.
Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatot valamennyi felülvizsgálattal érintett terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. szeptember 19.
A Kúria Sajtótitkársága