I. A törvényes vád hiányában történt eljárás mind a törvényben, mind súlyát illetően megelőzi azt az eljárási szabálysértést, amit a bíróság akkor követ el, amikor megsérti a hatásköri szabályokat. Ez utóbbi orvosolható azzal, hogy a felülbírálatot végző bíróság a hatáskörrel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, a törvényes vád hiányában történt eljárás orvoslása azonban új eljárás elrendelésével nem lehetséges.
II. Nem törvényes a vád, ha azt a terhelt katonai büntetőeljárásra tartozó ügyében nem a katonai ügyész (a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész) nyújtja be a katonai büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bírósághoz.
III. Ha a távollévő terhelttel szemben lefolytatott eljárásban az utóbb előkerült terhelt perújítási indítványában arra hivatkozik, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor hivatásos katona volt, így vele szemben a járásbíróság nem járhatott el, ezt felülvizsgálati indítványnak kell tekinteni.
IV. Nem nyújtható be újabb – törvényesnek tartott – vád, ha az alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően az elbírált bűncselekmény büntethetőségének elévülési idején belül nem történt olyan hatósági cselekmény, amely az elévülést félbeszakította.
A városi bíróság a 2012. március 19. napján jogerős ítéletével – az ismeretlen helyen tartózkodó – terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés b) pont], ezért tizenegy hónap börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte és vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, emellett kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. A terhelttel szemben a szabadságvesztést 2013. április 5. napján a büntetés-végrehajtási szervezet foganatba vette, és abból – azt teljes egészében kitöltve – 2014. március 4. napján szabadult.
A terhelt 2013. július 12. napján perújítási indítványt terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor a Magyar Honvédség hivatásos állományába tartozott. A törvényszék a perújítást – a terhelt által hivatkozottakat érdemben nem vizsgálva – a 2013. szeptember 9. napján kelt végzésével a Be. 409. § (3) bekezdése alapján elrendelte. Ezt követően a járásbíróság a 2013. november 14. napján jogerős végzésével a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnökének tájékoztatása alapján az iratokat a perújítási eljárás lefolytatása végett megküldte a törvényszék katonai tanácsához.
A katonai tanács megkereste a katonai büntetőeljárásban vádhatósági jogokat gyakorló Központi Nyomozó Főügyészség regionális osztályát, mivel álláspontja szerint az alapügyben hozott ítélet ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak lenne helye.
A perújítást elrendelő törvényszék mellett működő megyei főügyészség 2014. január 16. napján a városi bíróság alapítélete ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okra alapozottan felülvizsgálati indítványt nyújtott be, ezt azonban a Legfőbb Ügyészség visszavonta.
Ezt követően a törvényszék katonai tanácsa által a terhelt részére 2016 októberében kirendelt védő a városi bíróság jogerős alapítélete ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyet azzal indokolt, hogy a városi bíróság a hatáskörét túllépve katonai büntetőeljárásra tartozó ügyet bírált el, és ezzel elkövette a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a városi bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az új eljárás lefolytatására az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék katonai tanácsát utasítsa.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt megalapozottnak találta. Arra hivatkozva, hogy a nyomozati iratok 118., 120. és 122. oldalán lévő, a megkeresésekre küldött válaszok alapján egyértelmű, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésekor a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja volt, a védő által előterjesztettel egyező indítványt tett.
A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen az alábbi határozatot hozta:
A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c), illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az, ha a bíróság hatáskörét túllépve katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyet bírált el.
Mint ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott, a nyomozati iratok három helyen is szerepel olya, a nyomozó hatóságként eljárt rendőrkapitányság megkeresésére írt, különböző állami szervektől érkezett válasz, melyből kitűnik, hogy a terhelt 2005. július 9. napjától 2007. szeptember 25. napjáig a Magyar Honvédség alakulatának állományába tartozott hivatásos őrmesteri rendfokozattal, rajparancsnoki beosztásban. Szolgálati viszonya köztörvényi bűncselekmény elkövetése miatt szűnt meg, amelyről a nyomozó hatóságként eljárt rendőrkapitányságnak tudomással kellett bírnia.
A városi ügyészség a vádiratában a terheltet egy kft. sérelmére 2007. július 16. és 2007. augusztus 31. napja között elkövetett sikkasztás bűntettével vádolta, és a vádirat tartalmazta azt is, hogy őt a megyei bíróság katonai tanácsa a 2007. szeptember 25. napján jogerős ítéletével orgazdaság vétsége és más bűncselekmények miatt négy hónap, végrehajtásában egy év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre és lefokozásra ítélte. Mindezek ellenére a terhelttel szemben ugyan nem katonai és nem a szolgálattal összefüggő, azonban a hivatásos katonai szolgálati ideje alatt elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt a városi ügyészség a városi bíróság előtt emelt vádat.
A Be. – vádemeléskor is hatályos – 470. § (1) bekezdés b) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény esetén. A terhelt, aki tényleges katonai szolgálatot teljesített a Magyar Honvédség alakulatánál, nem vitásan a Magyar Honvédség tényleges állományú, őrmesteri rendfokozatú katonája volt, amikor a terhére rótt vagyon elleni bűncselekményt elkövette.
A Be. – vádemeléskor hatályos – 16. § (1) bekezdés i) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoztak a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények. Ugyanígy rendelkezik a Be. 16. §-ának jelenleg hatályos w) pontja azzal, hogy abban a megyei bíróság helyett – a névváltoztatásra tekintettel – törvényszék szerepel.
A vádemelés időpontjában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény mellékletének II. része sorolta fel a katonai tanácsokkal rendelkező megyei bíróságokat, és határozta meg a katonai tanácsok illetékességi területét; eszerint az elkövetés helyére figyelemmel a katonai büntetőeljárásra első fokon az f-i bíróság katonai tanácsa volt illetékes. A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló, jelenleg hatályos 2010. évi CLXXXIV. törvény 3. melléklete szerint ugyanígy a f-i törvényszék katonai tanácsa illetékes.
Azaz a városi bíróság a Be. 16. § (1) bekezdésének akkor hatályos i) pontja ellenére megyei bíróság hatáskörébe, katonai büntetőeljárásra tartozó büntetőügyben járt el és hozott jogerős határozatot, ezzel elkövette a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti eljárási szabálysértést, amelyre tekintettel hatályon kívül helyezésnek és új eljárás elrendelésének van helye.
A Kúria vizsgálata azonban a Be. 423. § – az előzőekben már hivatkozott – (5) bekezdésére figyelemmel hivatalból kiterjedt az egyéb, a 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt esetleges eljárási szabálysértésekre is.
A Be. 30. § (1) bekezdés – jelenleg is hatályos – rendelkezése szerint pedig az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A katonai büntetőeljárás szabályai szerint pedig kizárólag a katonai ügyész végezheti a nyomozást a katona nem katonai bűncselekménye miatt [Be. 474. § (2) bekezdés c) pont], és a katonai büntetőeljárásban a katonai ügyész látja el az ügyész, mint közvádló feladatát [474. § (1) bekezdés]. A vádemelés időpontjában a Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetéről és működéséről szóló 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 52. § (1) bekezdése a területi katonai ügyészségek feladatává tette az illetékességi területükön a nyomozások folytatását és a vád képviseletét. Az F.-i Bíróság Katonai Tanácsa mellett a B. Katonai Ügyészség működött.
Ezért a terhelttel, mint az elkövetéskor a Magyar Honvédség hivatásos katonájával szemben sem a rendőrkapitányság, mint nyomozó hatóság, sem a városi ügyészség, mint közvádló nem járhatott volna el, és azt, hogy a terhelttel szembeni eljárásra – függetlenül az általa elkövetett bűncselekmény jellegétől – az ügyben nincs hatáskörük, észlelniük kellett volna. Miután az idézett rendelkezésre figyelemmel az ügyészség hatáskörét és illetékességét – ahogy azt a Kúria a BH 2016.326. számon közzétett határozatában már kifejtette – a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész eltérő rendelkezésének hiányában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik, e szabály megsértése a vádemelési jogosultság hiányát jelenti, és azt eredményezi, hogy a vád nem törvényes.
Így a megyei bírósági (jelenleg törvényszéki) hatáskörre vonatkozó rendelkezés megsértése az adott ügyben egy további, speciális hatásköri rendelkezés, a katonai büntetőeljárásban a vádlóra vonatkozó eljárási szabály megsértését is jelentette.
A törvényes vád hiányában történt eljárás mind a törvényben, mind súlyát illetően megelőzi azt az eljárási szabálysértést, amit a bíróság akkor követ el, amikor megsérti a hatásköri szabályokat vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó bűncselekményt bírált el. Ez utóbbiak orvosolhatók azzal, hogy a felülbírálatot végző bíróság a hatáskörrel vagy a kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, a törvényes vád hiányában történt eljárás orvoslása azonban új eljárás elrendelésével nem lehetséges.
A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint akkor, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el, a fellebbviteli bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése szerint eljárva ugyan hatályon kívül helyezte, azonban a védő és a Legfőbb Ügyészség indítványától eltérően nem utasította az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező F-i Törvényszék Katonai Tanácsát új eljárásra, hanem megállapítva, hogy a városi ügyészségnek az adott bűncselekmény miatt a terhelttel szemben nem volt vádemelési jogosultsága, és így a városi bíróság törvényes vád hiányában járt el, a terhelttel szemben a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt indított büntetőeljárást a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjára figyelemmel megszüntette.
Emellett a Kúria megjegyzi a következőket: Az eljárásnak a törvényes vád hiánya miatti megszüntetése nem eredményez res iudicata-t, azaz az ügyészség általában nincs elzárva attól, hogy a megszüntető határozat indokait megismerve, új vádiratot nyújtson be [1. BK vélemény II. 4. b) pont]. Az adott ügyben azonban a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetősége elévült. A városi bíróság a terheltet az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre. E bűncselekmény büntetési tételének felső határa, így a büntethetőség elévülésének ideje is öt év volt az 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
Az ügyben született első fokú ítélet 2012. március 19. napján emelkedett jogerőre, ekkor az 1978. évi IV. törvény (1) bekezdésére figyelemmel – miután a büntethetőség elévülése ekkor félbeszakadt – az elévülés határideje ismét elkezdődött. A törvényszék perújítást elrendelő végzése objektíve törvénysértő volt, mivel a terhelt perújítási indítványa felülvizsgálati okot tartalmazott; a törvényszéknek az indítvány és a nyomozati iratok alapján észlelnie kellett volna az alapügyben eljárt bíróság feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértését, és a Be. 409. § (3) bekezdése alapján a perújítás elrendelése helyett a Be. 417. § (3) bekezdése alapján köteles lett volna erről értesíteni a legfőbb ügyészt. Így a perújítás elrendelése az elévülést nem szakította félbe. Az elévülést nem szakította félbe a megyei főügyészségnek a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványa sem, miután azt a Legfőbb Ügyészség által visszavont [3/2010. BJE].
Ezért az elévülés – mivel 2012. március 19. napját követően nem volt olyan eljárási cselekmény, amely az 1978. évi IV. törvény 35. § (1) bekezdésére figyelemmel a büntethetőség elévülését félbeszakította volna – 2017. március 18. napján bekövetkezett. Ennek megfelelően a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel az ügyben új vádirat nem nyújtható be.
Miután a jogerős ítéletben a bíróság a terhelttel szemben vagyonelkobzást is alkalmazott, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére, az eljárás megszüntetésére tekintettel a Kúria rendelkezett a terhelt által vagyonelkobzás, illetve bűnügyi költség címén esetlegesen megfizetett összeg visszafizetéséről.
Mivel a terhelt a rá kiszabott tizenegy hónapi szabadságvesztést kitöltötte, a büntetést kiszabó jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére tekintettel neki a Be. 581. § (1) bekezdése alapján kártalanítás jár. Ezért a Be. 583. § (5) bekezdése alapján erről, annak esedékességéről, előterjesztésének módjáról és a határidő elmulasztásának jellegéről a terheltet a Kúria kioktatta.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága