A törvényszék katonai tanácsa ítéletében bűnösnek mondta ki a volt rendőr főtörzsőrmester I. rendű, a rendőr főtörzszászlós II. rendű és a rendőr főtörzsőrmester III. rendű terheltet a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében és a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett lopás vétségében, míg a nyugállományú rendőr főtörzszászlós IV. rendű terheltet pedig 3 rendbeli, a Btk. 293. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében.
Ezért halmazati büntetésül terhelteket végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzbüntetésre, és az I-III. rendű terhelteket lefokozásra ítélte.
A másodfokon eljáró ítélőtábla katonai tanácsa ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a IV. rendű terheltet az ellene 3 rendbeli hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, az I. rendű terhelttel szemben a vád tárgyává tett korrupciós bűncselekményt szolgálatban kötelességszegés vétségének [Btk. 438. § (1) bekezdés] minősítette, és az e bűncselekmény miatt vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette, a terhelt további cselekményeit felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének, valamint felbujtóként elkövetett lopás vétségének minősítette, a II. rendű és a III. rendű terhelt korrupciós bűncselekményét szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette, az I-III. rendű terheltekkel szemben a szabadságvesztés, továbbá a lefokozás kiszabását mellőzte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a Be. 352. § (2) bekezdése alapján helyesbített, illetve kiegészített tényállás lényege szerint az I-III. rendű terheltek megyei rendőr-főkapitányság autópálya alosztály állományában teljesítettek szolgálatot, I. rendű terhelt baleseti helyszínelőként, II. rendű terhelt szolgálatirányító parancsnokként, III. rendű terhelt járőrként; míg a IV. rendű terhelt ugyanezen szolgálati helyről vonult nyugállományba egy évvel korábban.
Az alosztály őrizetlen parkolójába az Állami Autópálya Kezelő Zrt. az M1 jelű autópályáról beszállíttatott egy rendszám nélküli, zárt állapotú, elhagyott VW Golf I Cabriolet típusú gépjárművet, melynek értéke 80.000 forint volt. Az I. rendű terhelt a gépkocsi beszállítása után felhívta a IV. rendű terhelt figyelmét a gépkocsira, felajánlva, hogy közreműködik a jármű eltulajdonításában. A IV. rendű terhelt a lehetőséget elfogadta, így az I. rendű terhelt a II. és a III. rendű terhelttel előzetesen megszervezte a gépjármű elszállítását. Az elkövetés napján az I., a II. és a III. rendű terhelt 20 órától szolgálatot láttak el. Szolgálatuk alatt biztosították a IV. rendű terhelt számára azt, hogy a járművet – arra hamis rendszámot felhelyezve – a rendőrség parkolójából eltulajdonítsa. Az I. rendű terhelt a jármű eltulajdonításában elemlámpával világítva is segédkezett és közreműködött a hamis rendszámtáblák felhelyezésében is. E cselekményükért cserébe a IV. rendű terhelt pontosan meg nem állapítható összegű készpénzt adott az I-III. rendű terhelteknek.
Az ítélőtábla katonai tanácsának jogerős másodfokú határozata ellen a fellebbviteli főügyészség a törvényes határidőn belül az I. rendű és a IV. rendű terhelt terhére – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított – felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben azt sérelmezte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesbítve állapította meg, miszerint az I. rendű terhelt nem hivatali működésével összefüggésben fogadta el a pénzt a IV. rendű terhelttől, hanem a lopásban való közreműködése díjaként, osztozva a lopással elérni kívánt előnyből, és erre tekintettel nem minősül sem a I. rendű, sem a IV. rendű terhelt cselekménye korrupciós bűncselekménynek. A főügyészség álláspontja szerint a IV. rendű terhelt azzal, hogy az I-III. rendű terhelteknek pénzt adott annak érdekében, hogy a szolgálatuk ellátása közben biztosítsák a rendőrség parkolójában elhelyezett gépjármű eltulajdonítását, hivatalos személyek szabályszerű intézkedéstől való tartózkodását vásárolta meg, így az általuk elfogadott összeg a hivatali működésükkel kapcsolatban adott, illetve elfogadott előnyt jelentette. Ezért megítélése szerint a másodfokú bíróság a tévesen katonai vétségnek minősített cselekmény miatt a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével szüntette meg az I. rendű terhelttel szemben a Btk. 131. §-a alapján az eljárást, és törvénysértően mentette fel a IV. rendű terheltet a 3 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének vádja alól.
A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség azzal a módosítással tartotta fenn, hogy az I-III. rendű terhelt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése szerinti, a rendőrt terhelő általános intézkedési kötelezettséget megszegve biztosították a IV. rendű terhelt számára azt, hogy a gépjárművet a rendőrség parkolójából hamis hatósági jelzések felhasználásával eltulajdonítsa. Egyúttal a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára alapítottan felülvizsgálati indítványt nyújtott be a II. és a III. rendű terheltek terhére, szintén a törvényes határidőn belül. Abban arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás alapján a II. rendű terhelt, mint szolgálatirányító parancsnok cselekménye helyesen a Btk. 294. § (1) bekezdés II. tételében és a (2) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés II. tétel a) pont aa) alpontja szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, míg a III. rendű terhelt cselekménye helyesen a Btk. 294. § (1) bekezdés II. tételében meghatározott, de a (3) bekezdés II. tétel a) pont aa) alpontja szerint minősülő hivatalos személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősül, és miután a bűncselekmény büntetési tétele a II. rendű terhelt esetében öt évtől tíz évig, a III. rendű terhelt esetében két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ezért e cselekmények miatt a törvény enyhítő szakaszának alkalmazásával sem szabható ki pénzbüntetés, így a törvénysértő minősítése miatt velük szemben a másodfokú bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott jogerős másodfokú határozatot az I. rendű és a IV. rendű terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, míg a II. rendű és a III. rendű terheltek szolgálatban kötelességszegés vétségeként értékelt cselekményének minősítését a felülvizsgálati indítvány szerint változtassa meg, és ezért, valamint az egyébként terhükre rótt további bűncselekményekért a velük szemben kiszabott pénzbüntetés érintetlenül hagyásával szabjon ki velük szemben határozott ideig tartó szabadságvesztést is, és annak végrehajtását mindkét terhelttel szemben próbaidőre függessze fel.
A terheltek terhére bejelentett felülvizsgálati indítványok elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött ki, melynek alapján az alábbiak szerint határozott:
A felülvizsgálati indítványok nem megalapozottak. A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem is támadható. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, a cselekmények jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
Az első fokú ítéletben ugyan a törvényszék azt rögzítette, hogy az I-III. rendű terheltek megállapodtak abban, miszerint kötelességüket megszegve biztosítják a IV. rendű terheltnek a jármű eltulajdonítását, és ennek megfelelően a lopást nem akadályozták meg, ezért a IV. rendű terhelt pénzt adott nekik. Az ítélőtábla azonban az első fokon megállapított tényállásból mellőzte a „kötelességüket megszegve” kitételt, valamint azt, hogy az I-III. rendű terheltek nem akadályozták meg a IV. rendű terhelt tevékenységét. Az ekként helyesbített, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásra figyelemmel pedig helytálló az ítélőtábla azon álláspontja, miszerint az I-III. rendű terheltek nem hivatali kötelességük megszegéséért fogadtak el pénzt a IV. rendű terhelttől, ahogy arra sem vonható le megalapozott következtetés, hogy a pénz elfogadása összefüggött hivatali működésükkel.
Ennek hiányában pedig a Btk. 294. §-a szerinti hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette az I-III. rendű terheltek terhére nem volt megállapítható, ahogy a IV. rendű terhelt terhére sem a Btk. 293. § (2) bekezdése szerinti hivatali vesztegetés bűntette.
Az irányadó tényállás szerint az elkövetés időpontjában a hivatásos állományú rendőr terheltek valamennyien szolgálatban voltak, éppen ezért került sor ekkor a lopás elkövetésére. Azt azonban nem tartalmazza az elsőfokú bíróság által megállapított és e körben érintetlenül hagyott tényállás, hogy milyen szolgálatban voltak, e szolgálatban ténylegesen milyen szolgálati feladataik voltak, pl. kötelességük volt-e az elkövetés helyszínét, a rendőrségi parkolót ellenőrizni, avagy éppen ellenkezőleg, a szolgálat jellege miatt esetlegesen el sem hagyhatták volna az autópálya alosztály épületét. Különösen szembeszökő ez a hiányosság akkor, amikor a másodfokú bíróság mellőzte a tényállásból a hivatali vesztegetés elfogadását megalapozó tényeket, és terheltek cselekményét szolgálatban kötelességszegés vétségeként értékelte. A Btk. 438. § (1) bekezdése szerint ugyanis e katonai vétség megállapításához nemcsak a vezényelt szolgálat ténye, hanem az is szükséges, hogy az adott szolgálatra vonatkozó szolgálati intézkedés rendelkezéseit szegje meg az elkövető.
Azaz a korábbi büntető törvényhez képest eltérően szövegezett törvényi tényállás szerint – a Legfőbb Ügyészség által kifejtettekkel ellentétben – általában nem elegendő a rendőrt terhelő általános intézkedési kötelezettség felhívása a kötelességszegés megállapításához, hanem be kell szerezni azokat a szolgálati okmányokat, amelyekből egyértelműen megállapítható a szolgálatba vezényelt rendőr konkrét feladata és azt a tényállás részévé kell tenni (v.ö. pl. a Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 22/1997. ORFK utasítás 121. pontja).
Azonban nyilvánvalóan nincs olyan rendőri szolgálat, amelynek teljesítése során köztörvényes bűncselekmény elkövetéséhez segítséget lehet nyújtani. Erre tekintettel, bármilyen szolgálatban is volt az I-III. rendű terhelt, és bármilyen előírást is tartalmazott az adott szolgálatra vonatkozó rendelkezés, a terheltek cselekményükkel megvalósították a másodfokú bíróság által a terhükre megállapított katonai vétséget.
Erre tekintettel a ítélőtábla katonai tanácsa az általa helyesbített tényálláshoz igazodóan helyesen minősítette az I-III. rendű terhelteknek az első fokon közélet tisztasága elleni bűncselekményként minősített cselekményét szolgálatban kötelességszegés vétségének, és helyesen döntött a IV. rendű terhelt felmentéséről a korrupciós bűncselekmény vádja alól.
Az ekként minősülő cselekmény miatti eljárást ugyancsak helyesen szüntette meg az I. rendű terhelttel szemben a Btk. 131. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető okra figyelemmel, miután szolgálati viszonyának megszűnésétől a határozat meghozataláig eltelt több mint egy év. Egyebekben a kiszabott büntetések a terheltek terhére rótt bűncselekmények minősítéséhez képest törvényesek, így azok súlyosítására nincs törvényi lehetőség.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartva az ítélőtábla katonai tanácsának határozatát hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága