Az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés e) pontja alapján a terhelt akkor zárható ki a feltételes szabadság kedvezményéből, ha a jogerőre emelkedett ítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére szóló felhívás 2009. augusztus 9-ét követően kelt, és a szabadságvesztés letöltését a felhívás alapján az elítélt önhibájából nem kezdte meg.
A bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont] és lőszerrel, lőfegyverrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés b) pont]; és ezért őt halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és a közügyektől hét év eltiltásra ítélte. A bíróság a tárgyalást a terhelt távollétében folytatta le, mivel a nyomozás során ismeretlen helyre távozott. A bíróság ítélete 2003. október 22. napján emelkedett jogerőre.
Az illetékes megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája a büntetés letöltésére vonatkozó felhívást mellőzve 2003. november 4. napján elfogató parancsot bocsátott ki a terhelttel szemben, akit a rendőrség 2011. augusztus 8. napján fogott el és állított elő a büntetés-végrehajtási intézetbe.
A büntetés-végrehajtási bíró a 2011. szeptember 13. napján meghozott és ugyanezen a napon jogerős végzésével megállapította, hogy a terhelt a börtönbüntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
A legfőbb ügyész a büntetés-végrehajtási bíró utóbbi végzésével szemben jogorvoslati indítványt terjesztett elő a törvényesség érdekében.
Ebben kifejtette, hogy a terhelt a vele szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés letöltésének megkezdésére felhívást nem kapott, így az nem is tartalmazhatta az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdésének e) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazásához megkívánt figyelmeztetést.
A Kúria megállapította, hogy a jogorvoslati indítvány megalapozott.
Az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés e) pontjának az a rendelkezése, mely szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg, csak 2009. augusztus 9. napjával kezdődően hatályos.
Ugyancsak ezen időponttal kezdődően tartalmazza a Bvtvr. 17. § (1) bekezdése azt a rendelkezést, mely szerint ha az elítélt a szabadságvesztés letöltését határidőben nem kezdte meg, a szabadságvesztés foganatba vételekor a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés e) pontjában meghatározott feltételek megállapítása céljából.
Ugyancsak 2009. augusztus 9. napjával hatályos a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 23. §-ának (3) bekezdése, mely szerint a büntetés-végrehajtási bírónak a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére vonatkozó felhívása tartalmazza a tájékoztatást arról, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra az, aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg.
A 2/2010. számú büntető jogegységi határozat pedig kimondta, hogy az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés e) pontja alkalmazhatóságának anyagi jogi feltétele az, hogy az önhiba a 2009. augusztus 9-ét követően valósuljon meg.
A Kúria megállapította, hogy annak ellenére, hogy az adott ügyben a feltételes szabadság kizártságát kimondó határozat meghozatalára az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés e) pontja szerinti rendelkezés hatályba lépése után került sor, annak alkalmazása akkor sem lett volna törvényes, ha a büntetés-végrehajtási bíró nem elfogató parancsot, hanem a büntetés letöltésének megkezdésére vonatkozó felhívást bocsátott volna ki a terhelttel szemben 2003-ban, miután az nem tartalmazhatta volna a tájékoztatást a mulasztás következményeiről.
A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási bíró azon végzése, mellyel a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta, törvénysértő. Ezért azt hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terhelt az alapítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra bocsátható.
Budapest, 2016. november 23.
A Kúria Sajtótitkársága