A felperes 2007. november 22-étől szerkesztő-riporter munkakörben fennálló munkaviszonyát csoportos létszámleépítésre hivatkozással 2011. augusztus 30-án közölt rendes felmondással megszüntették.
A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. Módosított keresetében közvetett diszkriminációra hivatkozott, mert álláspontja szerint képzettségét és rátermettségét tekintve alkalmas volt a munkaköre ellátására, amely nem szűnt meg az átszervezést követően. A hátrány őt a többséghez képest érte, mivel egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport tagja, és köztudomású tény az, hogy a romák elhelyezkedési esélyei rosszabbak a nem roma származású munkavállalókhoz képest.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a nem vagyoni kártérítés megfizetését is kérte. Ez utóbbi körben azonban a felülvizsgálati kérelme a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg.
A felperes munkaviszonyának megszüntetésére – nem vitatottan – csoportos létszámcsökkentés indokával került sor. A kiválasztás szempontjairól a perben a felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme keretei között lefolytatott bizonyítás során az Ebktv. 19. § (2) bekezdésben foglaltak szerint volt köteles a munkáltató számot adni.
A felperes az Ebktv. 8. §-ban foglalt védendő tulajdonságként roma származására hivatkozott, melynek fennállta a perben nem volt vitatott. Hátrányként a munkaviszonya megszűnését követő elhelyezkedési nehézségeket jelölte meg. E hátrány azonban az Ebktv. 21. § c) pontjában foglalt rendelkezés, vagyis a foglalkoztatási jogviszony megszüntetéséről hozott intézkedés következménye, amelyre a munkáltatónak nincs ráhatása. Ezért jogszerű az eljáró bíróságok által levont jogkövetkeztetés, hogy a felperes által megjelölt hátrány nem áll okozati összefüggésben az alperes intézkedésével, azaz a felmondással. Az Ebktv. 9. § alapján [figyelemmel a 21. § c) pontjára] a 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes által jelen perben bizonyítandó hátrányként a munkáltató rendelkezését, azaz a felmondást kell érteni. A felperesnek az alperesnél fennállt munkaviszonyán belül kell a hátránynak felmerülnie, mert a munkáltató a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a munkaviszonyon belül köteles megtartani.
Miután a felperes a módosított keresetében már csak a közvetett diszkriminációra hivatkozott, hátrányként pedig a munkaerőpiacon való elhelyezkedése nehezítettségét jelölte meg, a hátrány pedig nem a munkáltató intézkedése (felmondása) következménye, ezért az alperesnek a 19. § (2) bekezdésben foglalt bizonyítási kötelezettsége nem állt fenn. A felperes ugyanis a 19. § (1) bekezdés a) pontja szerint fennálló valószínűsítési kötelezettségének nem tett eleget.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Mfv.I.10.403/2014.)
Budapest, 2015. március 5.
A Kúria Sajtótitkársága