A felperes az alperes rendőrkapitányságnál állt hivatásos szolgálati viszonyban, 2013. február 1-jétől járőrvezetői státusz terhén járőri beosztást töltött be. A felperes a szolgálatvezénylés kimutatása szerinti egyes napokon közterületre kiküldött járőrpárban dolgozott.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett módosított keresetében illetmény-különbözet és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a perbeli időszakban a kinevezése szerinti járőri beosztása helyett ténylegesen járőrvezetői feladatokat végzett, azonban ezt sem kinevezés, sem megbízás nem kísérte, annak anyagi ellentételezésére nem került sor.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest illetmény-különbözet és kamatai megfizetésére. Ítéletének indokolásában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (1) és (3) bekezdése, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011.(IX.22.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 87. § (1) bekezdése, az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a járőrvezetői beosztáshoz tartozó munkaköri leírás alapján végezte el szolgálati feladatait függetlenül attól, hogy besorolása nem a II/III. beosztású volt. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes rendszeresen járőrvezetői feladatokat látott el, amikor a járőrpár vezetőjeként tevékenykedett, e minőségében felelt minden intézkedésért és feladatellátásért, a parancsnok irányába beszámolási kötelezettség terhelte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Egri Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntésével egyezően arra a megállapításra jutott, hogy a járőr és járőrvezető egymástól eltérő beosztás, amely elsősorban az irányítási és a magasabb felelősségi szabályokban nyilvánult meg. A két beosztás munkaköri leírásának azonossága nem zárja ki a többletfeladatok végzésének kötelezettségét, mivel a munkaköri feladatok nemcsak a munkaköri leírásban, hanem a jogszabályban, munkáltatói utasításban és szabályzatokban foglalt teendőket is magukba foglalják, a beosztáshoz tartozó feladatok pedig attól függetlenül állnak fenn, hogy azokat a munkáltató nem szerepeltette a kiadott munkaköri leírásban. A törvényszék álláspontja szerint a felperes személyes előadásán és a tanúk vallomásán túl az írásbeli szolgálat eligazító lapok tartalma is alátámasztotta, hogy a felperes az adott napokon tényleges járőrvezetői feladatokat látott el, amely beosztáshoz pedig más díjazás társul.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában az alábbi elvi kérdésben döntött:
Azon jogkérdés eldöntése körében, hogy a felperes valójában a járőrpár egyik tagjának szolgálati elöljárója volt, vagy pedig ténylegesen a járőrvezetői beosztáshoz tartozó feladatokat látott el, nem mellőzhető a lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak a BM rendelet 87. § (1) bekezdésében foglaltakkal történő összevetése. A megismételt eljárásban vizsgálni kell, hogy mi a jogi státusza a BM rendelet 87. § (1) bekezdésében szabályozott szolgálati elöljárónak és ez azonosítható-e a beosztása szerinti járőrvezetővel, ez utóbbinak vannak-e és milyen, a járőrözésen kívüli vezetői feladatai.
Budapest, 2017. szeptember 12.
A Kúria Sajtótitkársága