Az adóhatóság (alperes) határozatában azt állapította meg, hogy a műsorszolgáltató gazdasági társaság (felperes) 2006-2007. években nem a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény (NKA tv.) 5. § (6) bekezdésének megfelelően járt el, jogsértően csökkentette kulturális járulékalapját a műsorkészítéshez és műsorszolgáltatáshoz beszerzett termékek és szolgáltatások beszerzési árával, ezért kötelezte adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében hatályon kívül helyezte az alperes határozatát, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria - a rendelkezésére álló iratok alapján - a következőket állapította meg:
A felperes az adóhatósági eljárásban, a keresetében és az elsőfokú bírósági eljárás során is azzal érvelt, hogy bár a híradástechnikai eszközöket, fényképészeti és egyéb termékeket a műsorkészítési, műsorszolgáltatási tevékenységéhez szerezte be, ezek kapcsolódnak a hirdetési tevékenységéhez, ettől nem választhatók el. Bevétele ugyanis nem a műsorkészítésből, műsorszolgáltatásból, hanem a műsorok közötti reklámidő értékesítéséből származik. A műsorkészítés, műsorszolgáltatás emiatt a hirdetési tevékenységét szolgálja, ezért téves az alperes NKA tv. 5. § (6) bekezdése kapcsán kifejtett „leszűkítő” jogértelmezése, azaz a beszerzései és a hirdetési tevékenysége közötti közvetlen kapcsolat megkövetelése. A felperes a keresetében és a peres eljárás során sem állította, hogy a perben vitatott eszközök alkalmasak lennének hirdetési tevékenysége ellátáshoz is, és azt sem, hogy ezeket, vagy ezek bármelyikét erre használta volna fel. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy jogkérdésben kell döntenie. Ennek ellenére nem e körben hozott határozatot, hanem a tényállás alperesnek felróható tisztázatlansága - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §-ában foglaltak megsértése - miatt helyezte hatályon kívül a határozatokat, és rendelt el új eljárást, mégpedig olyan okból és olyan körben, amelyre, általa is rögzítetten, a perben egyik fél sem hivatkozott.
A bíróságnak közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a Pp. 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz, ezeket tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A keresetben a félnek nem csak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie (Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja). A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia, a kereset tárgya ugyanis nem azonos az abban megjelölt jogcímmel. A bíróság adóügyi perben sem a fél által megjelölt konkrét jogcímhez, hanem a fél által érvényesíteni kívánt joghoz van kötve, és döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, ilyet nem is rendelhet el (Pp. 336/A. §).
A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okból, milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan okokra alapítja, amelyekre a felperes és az alperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem is hivatkozott, és amelyekről a felek kizárólag a jogerős ítéletből értesülhettek. Jelen ügyben ez utóbbi valósult meg.
A Kúria mindezek miatt azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértéssel hozta meg, ez nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra. A felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásra előírta, hogy ezt az elsőfokú bíróságnak a Kúria végzése alapján és az eljárási szabályoknak megfelelően kell lefolytatnia, ítéletét a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően kell meghoznia. Érdemi döntésében nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az NKA tv. 5.§ (6) bekezdését a jogalkotó 2007. február 2-i hatállyal módosította. Rámutatott egyben arra, hogy nem jog, hanem ténykérdés az, hogy egy termék beszerzésére járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében került-e sor, vagy sem, illetve az, hogy a beszerzett termék vagy szolgáltatás közvetlenül összefügg-e az adózó által értékesített járulékköteles termék előállításával vagy az általa nyújtott járulékköteles szolgáltatás teljesítésével. Az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita elbírálásához szükség bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás esetleges sikertelenségéről is. Tekintettel kell lennie egyben arra, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok alapján az alperes terhére nem állapítható meg az Art. 97. §-ában foglaltak megsértése.
Budapest. 2015. október 27.
A Kúria Sajtótitkársága