A bilincs alkalmazása jogszerűségének megítélése során az ahhoz vezető folyamat egészét kell értékelni, figyelembe véve az intézkedés alá vont személy veszélyességét, a biztonsági kockázatot és a közelben lakó, tartózkodó civilek, valamint a rendőrök védelmét is.
Az illetékes rendőrkapitányság a felperessel és társaival szemben uzsora bűncselekmény büntette elkövetésének alapos gyanúja miatt folytatott büntetőeljárásban kérte az alperest a felperes és két családtagja elfogására. Ennek során a felperes ellenállást nem tanúsított, az épületből felemelt kézzel kijött, a megjelölt pokrócra lefeküdt, ahol sor került a megbilincselésére, majd a felkérő rendőri szerv részére történő átadására. Az intézkedéssel szemben felperes panaszt nyújtott be, melyet az alperes határozatával, mint alaptalant elutasított. Rámutatott, a munkatársai által foganatosított rendőri intézkedés jogszerű és szakszerű volt.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bíróság felülvizsgálatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetnek a bilincs alkalmazását körében helyt adott, ebben a vonatkozásban a támadott határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Hangsúlyozta, a bilincs alkalmazásának a feltételei nem álltak fenn, sérült az arányosság elve és a felperes emberi méltósághoz való joga.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes körűen elutasította. Kifejtette, a bilincselésre a szökés megakadályozása miatt volt szükség, ezt önmagában az intézkedő rendőrök számszerű és fizikai fölénye nem tette szükségtelenné. A bilincs használata az arányosság elvét nem sértette.
Budapest, 2017. január 3.
A Kúria Sajtótitkársága