Az osztatlan közös tulajdonban álló visszamaradó ingatlan kisajátítását valamennyi tulajdonostársnak kérnie kell, tulajdoni hányad kisajátításának nincs helye.
Az I. rendű alperesi hatóság többszörösen megismételt eljárás eredményeként hozott határozatában a 098055/3 hrsz.-ú ingatlanból 1 hektár 5711 négyzetméter a Magyar Állam javára közlekedés céljára kisajátított. Az ez után járó kártalanítás összege tekintetében az 1997. július 4-én létrejött megállapodást jogszerűnek tartotta és egyezségként jóváhagyta. Megállapította, hogy a fenti ingatlan megosztásra került 098055/128, 129 és 130 hrsz.-ú ingatlanokra. A 098055/129 hrsz. alatti ingatlan területét közérdekű célra kisajátította, mely után kisajátítási kártalanítást állapított meg a Fővárosi Törvényszék korábbi ítéletében meghatározott négyzetméter áron. A fenti kisajátítás után visszamaradt 098055/128 hrsz.-ú ingatlan teljes területét az I. rendű felperes és a perben nem álló D. I. tulajdonosok kérelmére, tulajdoni hányadukra vonatkozóan a Magyar Állam javára kisajátította és kötelezte a kisajátítást kérő – a perben III. rendű felperesként és II. rendű alperesként is szereplő – szervezetet kisajátítási kártalanítás megfizetésére.
Az I. rendű alperes határozatát az I. rendű felperes, II. rendű felperes – magánszemélyek – és a III. rendű felperes keresettel támadták. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a kereseteket elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű felperes érvelésével szemben 1997. július 4-én a kisajátítást kérő és az akkori tulajdonosok között kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződés jött létre. A II. rendű felperes a visszamaradó ingatlan kisajátítását nem kérte, testvére részére meghatalmazást nem adott. Az ügyben korábban eljárt bíróságok ítélete nem szól arról, hogy valamennyi tulajdonostárs kérelme szükséges a visszamaradó ingatlan kisajátításához, a tulajdoni hányad kisajátítását vitató III. rendű felperesi érvelés érdemben nem vizsgálható.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű, a II. rendű és III. rendű felperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket elbírálva ítéletében megállapította, hogy az I. rendű és II. rendű felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, míg a III. rendű felperesé alapos. Rögzítette, hogy a hatvan napos határidőn túl előterjesztett I. rendű és II. rendű felperesi felülvizsgálati kérelem „kiegészítések” érdemben nem bírálhatók el. Kifejtette, hogy az adásvételi szerződés 1997. július 4-én létrejött, a kártalanítási összeg a szerződés szerint az akkori tulajdonosoknak kifizetésre került.
A II. rendű felperes nem tudta bizonyítani, hogy önállóan vagy testvérének adott meghatalmazás útján kérte a visszamaradó ingatlan rá eső tulajdoni hányadának kisajátítását.
A felülvizsgálati bíróság rámutatott, korábbi bírósági ítéletekben nem szerepel az a megállapítás, hogy egyrészt valamennyi tulajdonostárs kérelme szükséges a kisajátításhoz, másrészt egyes tulajdonostársak tulajdoni hányadára önállóan is elrendelhető kisajátítás. Az I. rendű alperes és az elsőfokú bíróság ebben a körben az ítéletekben foglaltakat helytelenül értelmezte. A tulajdoni hányad kisajátíthatósága kérdésében a Kúria úgy foglalt állást, hogy – figyelemmel az irányadó bírói gyakorlatra is – az osztatlan közös tulajdon kisajátítása esetén az adott területrész tekintetében valamennyi tulajdonostárs tulajdonrészét el kell vonni. A visszamaradó ingatlan a tulajdoni hányadok tekintetében nem sajátítható ki, az eljárásba ilyen esetben valamennyi tulajdonostársat be kell vonni.
A felülvizsgálati bíróság ítéletében a visszamaradó ingatlan vonatkozásában a III. rendű felperes keresetének helyt adva a jogerős ítéletet és az I. rendű alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az új eljárás során nyilatkoztatni kell a visszamaradó ingatlan kisajátítási kérelmet be nem nyújtó tulajdonostársait, hogy kérik-e az ingatlan kisajátítását. Igenlő választ esetén vizsgálni kell a feltételek fennállását.
Budapest, 2018. március 20.
A Kúria Sajtótitkársága