Felperesi társaság vállalta, hogy az adásvételi szerződéssel megszerzett telekingatlanon lakóházat épít. Erre tekintettel az adóhatóság a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetését négy évre felfüggesztette. A határidő eltelte után az adóhatóság jogerős határozatával megállapította, hogy a felperes által létrehozott építmény vegyes funkciójú lakóház, melyben a lakások és az azok rendeltetésszerű használatához szükséges helyiségek hasznos alapterülete nem éri el a felépítmény teljes alapterületének 51%-át, ezáltal az illetéket meg kell fizetni. Felperes keresetében vitatta, hogy esetében alkalmazható lenne az alperes által hivatkozott szabály.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő a helyiségek pontos méretét megadta – ezt utóbb a felek sem vitatták –, illetve kimunkált egy általa helyesnek vélt módszert a lakásfunkciójú helyiségek arányának meghatározására, amely ily módon meghaladta az 50%-ot. A bíróság a módszert nem fogadta el, ezt jogkérdésként minősítve kidolgozta az álláspontja szerint megfelelő arányosítást, mely szerint a lakásokat és az egyéb rendeltetésű ingatlanrészeket nem egymáshoz, hanem az épület összes hasznos alapterületéhez kell viszonyítani. Ezzel a számítással a lakások és a hozzájuk rendeltetésszerűen szükséges területek aránya csupán az ingatlan 46,35%-át adta. Mivel a bíróság szerint alkalmazni kell az illetéktörvény azon rendelkezését, hogy lakóépületnek csak a kizárólag vagy túlnyomó részben lakást tartalmazó épület minősül, így az illetéket meg kell fizetni, tehát a keresetet elutasította.
Felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy egyrészt a bíróság által alkalmazott arányosítás téves és irracionális, másrészt ezt a bíróság hivatalból nem is végezhette volna el. A Kúria rögzítette, hogy az illetéktörvénynek a felhívott szabályait alkalmazni kellett, tehát vizsgálni, hogy a vegyes rendeltetésű épületben milyen részt foglalnak el a lakásfunkciójú helyiségek. A számítás módszerére nincs egzakt jogszabály, de egységesen kialakult gyakorlat sem, a felek, a szakértő és a bíróság is részben eltérő metodika szerint számolt. Kúria rámutatott, hogy ezen jogi háttér mellett figyelemmel kell lenni az ügy egyedi sajátosságaira és arra, hogy kétség esetén az ügyfélnek kedvezőbb megoldás szülessen, amely összhangban van az illetéktörvény mentességi szabályaiban megjelenő, a lakásépítések támogatására vonatkozó társadalmi érdekkel is. A Kúria döntése szerint az egyértelműen lakásfunkciót szolgáló helyiségek esetében arányosításra nincs szükség, míg a vegyes funkciójú helyiségeknek a tisztán lakás célú helyiségek összes alapterülethez viszonyított arányát kell figyelembe venni. Mivel azonban ezen az ügyfél számára kedvezőbb számolás mellett sem érte el a lakáscélú helyiségek aránya az 50%-ot, így a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. június 8.
A Kúria Sajtótitkársága