A felperesnél az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést végzett, melyen eredményeként meghozott határozatában adókülönbözetet állapított meg és kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes olyan számlák után élt adólevonási jogával, melyekben szereplő gazdasági események nem a számlák szerint mentek végbe. Egy magánszemély által működtetett szervezet élelmiszeripari termék eladására körbeszámlázási láncolatot hozott létre, melynek tagja volt a felperesi társaság is. A számlák a felperest adólevonási jog gyakorlására nem jogosítják fel.
A másodfokú hatóság helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A jogerős döntéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyet a bíróság elutasított. Az indokolásban rögzítette, hogy a termékeket a felperes nem a számlakibocsátóktól szerezte be, mivel azok nem rendelkeztek az árukkal. A felperes tudta vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy adókijátszás részese.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Osztotta az elsőfokú bíróság jogi érvelését. Kiemelte, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál a magyar és az uniós jogszabályok mellett irányadók az Európai Unió Bíróságának vonatkozó döntései is, melyeknek a jogerős ítélet mindenben megfelel. Az adóhatóság eleget tett kötelezettségének, objektív bizonyítékokkal igazolta egyrészt az adólevonásjog alapjául szolgáló számlák hiteltelenségét, vagyis azt, hogy a gazdasági események nem a számlákban szereplő felek között valósultak meg. Másrészt igazolta, miszerint a felperes tudott vagy kellően körültekintő magatartás esetén tudnia kellett volna az adókijátszásról.
Budapest, 2017. június 6.
A Kúria Sajtótitkársága