Tájékoztató a Kfv.VI.35.151/2016. számú, a szerződések adójogi megítélése és az ehhez kapcsolódó áfa fizetési kötelezettség fennálltának vizsgálata tárgyában hozott egyedi ügyben

Dátum

A tejfeldolgozással foglalkozó felperesi társaság adásvételi szerződéssel 301 db szarvasmarhából álló csordát vásárolt, melyet már a következő napon fél éves határozott időre haszonbérbe adott egy állattartással foglalkozó Zrt.-nek. A felek 1 hónapon belül újabb szerződést kötöttek a csorda bérlő általi megvásárlására, a haszonbérleti szerződés lejártát közvetlenül követő időpontra. A vételár kifizetése több előlegszámla kibocsátásával már a haszonbérleti időszakban megkezdődött.

A felperes a haszonbérleti jogviszony kezdeti időszakában tudomást szerzett arról, hogy - a természetes fogyást jelentősen meghaladó mértékben - az állatállomány lecsökkent, ugyanis a haszonbérlő nagyszámú állatot harmadik személyeknek eladott. Ez a folyamat a felperes figyelmeztetése ellenére a haszonbérlet fennállása alatt folytatódott. A felperes e miatt külön intézkedést nem tett, hanem a csorda értékének elszámolásánál az engedélye nélkül továbbadott állatok után - hivatkozással a haszonbérleti szerződésben rögzített választási lehetőségére - kártérítést érvényesített, azaz a jogügyletet nem tekintette adóköteles termékértékesítésnek.

Az ügyben a fő jogkérdés az volt, hogy az engedély hiányában és idő előtt eladott állatok értéke milyen módon számolható el. Az elsőfokú adóhatóság  ellenértéknek minősülő kártalanításnak, a másodfokú pedig a haszonbérleti szerződés színleltségére hivatkozva adóköteles termékértékesítésnek minősítette az ügyletet, mellyel egyetértett az elsőfokú bíróság is.

A Kúria osztotta az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét, az elszámolás jogcímeként a kártérítés - annak törvényi feltételei hiányában-  nem jöhetett szóba, tehát áfaköteles termékértékesítés történt. Annyiban módosította a Kúria az elsőfokú ítélet indokolását, hogy az áfaköteles ellenérték megállapítása az egyes konkrét egyedek értékesítése okán állapítható meg és nem a haszonbérleti szerződés színleltségére hivatkozással. Az ügy összes körülményei alapján ugyanis kétséget kizáróan nem igazolódott, hogy a felek előzetesen egyeztetett közös szándéka, más szerződést leplező, színlelt szerződés létrehozására irányult volna.

Budapest, 2017. február 7.

A Kúria Sajtótitkársága