Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ a II. fejezetben szabályozza az adókötelezettséget (14.§), amely szerint az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles – többek között - jogszabályban vagy e törvényben előírt bevallásra, adófizetésre.
Az adózó (Art. 31.§ /1/ bekezdés) az önadózással megállapított adóról, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.
Az adót esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez (Art. 35.§ /1/ bekezdés), az adóbevallása szerint esedékes adót az adózónak meg kell fizetnie.
Az adózók adófizetési kötelezettsége alapulhat tehát (az önadózás rendszerében) adóbevalláson, amely mellett adófizetési kötelezettséget tartalmazhat adóhatározat is. Az adóhatóság ugyanis az adózó ellenőrzésének eredményeként adónként, költségvetési támogatásonként az egyes bevallási időszakokra elkülönítve megállapíthatja a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként különbözetként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adókülönbözetet, a következő időszakra átvihető követelés különbözetet, a költségvetési támogatás különbözetet, valamint az adókötelezettséget érintő jogszabálysértés jogkövetkezményeit, és az adózót a terhére megállapított adókülönbözet és a jogkövetkezmények megfizetésére kötelezi (Art. 129.§ /1/ bekezdés).
Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat az önadózás esetén a fizetendő adót tartalmazó bevallás, illetve a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (Art. 145.§ /1/ bekezdés a)-b) pontok).
Az adóhatóság azt állapította meg, hogy az adóbevalláson illetve adóhatározaton alapuló, fizetendő köztartozását a Bt. esedékességig nem fizette meg.
Az Art. 35.§ /2/ bekezdés f) pontja akként rendelkezik, hogy ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság adótartozásáért a reá vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő. E jogszabályhely alapján kötelezte az adóhatóság a Bt. adótartozásának megfizetésére a felperest, mint erre „kötelezhető személyt”. A felperes adófizetésre kötelezését előíró adóhatározatokat az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróságnak – az elsőfokú bíróság döntése alapjául szolgáló - 9/2013.(III.6.)AB határozata szerint az Art. 6.§ /2/ bekezdése második mondatának, 35.§ /2/ bekezdése f) pontjának alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk /1/ bekezdéséből, valamint XXVIII. cikk /7/ bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa.
A Bt. ellenőrzésének eredményeként meghozott 4141144676 számú határozathoz kapcsolódóan a 9/2013.(III.6.)AB határozatra alapított elsőfokú bírósági ítéletrészt az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta, ugyanakkor helytállóan hivatkozott arra, hogy ezen AB határozat alapján 2014. január 1-től hatályosan az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvény 172.§-a beiktatta az Art.-be a 136/B.§-t, amellyel a jogalkotó a biztosítani kívánta a mögöttes felelősségre kötelezés tárgyában folyó eljárás keretében az Alkotmánybíróság által hiányolt érdemi jogorvoslatot a helytállási kötelezettség alapját képező utólagos adó-megállapításról hozott határozattal szemben. A megismételt eljárásban tehát az elsőfokú hatóság eljárására e jogszabályhely is irányadó.
Az Art. 123.§-a, illetve - az Art. eltérő rendelkezésének hiányában alkalmazható - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 72.§-a alapján a hatóság határozatának rendelkező része több és eltérő tartalmú kötelezést is tartalmazhat, amelyből következően a határozat indokolási részében az egyes rendelkezésekhez tartozó indokolások is más-más tartalmúak lehetnek. A határozatoknak minden esetben meg kell felelniük a tartalmukra vonatkozóan a Ket. 72.§-ában foglalt előírásoknak.
Az adó megfizetésére kötelező határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozásának mi (adóbevallás, határozat) az alapja, mekkora összegű, annak behajtására milyen intézkedéseket tettek, azok miért nem, vagy mennyiben vezettek eredményre, azaz a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze, az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a fizetésre kötelezésre.
A felülvizsgálni kért határozatokból tételesen, egyértelműen és aggálytalanul nem állapítható meg, hogy melyik kötelezésnek mi az alapja, mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze, ezért azok nem felelnek meg a Ket. 72.§ /1/ bekezdés d) és e) pontjaiban foglaltaknak.
Mindezek folytán az elsőfokú bíróság helytállóan döntött mindkét határozat teljes körű hatályon kívül helyezéséről. Az ügyben megállapított eljárási jogszabálysértés okán köteles a hatóság új eljárásra (Art. 143.§ /1/ bekezdés).
Budapest, 2015. november 23.
A Kúria Sajtótitkársága