Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes részéről befogadott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, ezért az azokban szereplő általános forgalmi adó nem vonható le.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rámutatott, az elsőfokú hatóság vizsgálta a teljes beszállítói láncolatot, a bizonyítékok alapján megállapítható, a gazdasági események a számlák szerint nem valósultak meg.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú bíróság az egyik számlakibocsátóval kapcsolatos adómegállapítások tekintetében a hatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, egyebekben a keresetet elutasította. A keresetnek helyt adó rendelkezéshez kapcsolódóan rögzítette, a számlakibocsátó vonatkozásában másik közigazgatási perben született jogerős ítélet az anyagi jogerő beállta miatt nem tehető vitássá, annak következményeit jelen perben is le kell vonni a bizonyítatlanság körében. Döntését a bíróság e vonatkozásban csak a jogerős ítéletre alapította.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Hangsúlyozta, a másik ítélet anyagi jogereje nem terjed ki a jelen perbeli jogviszonyra, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha érdemben, teljes körűen vizsgálja a keresettel vitássá tett hatósági megállapításokat és állást foglal a számlák tartalmi hitelessége körében. Döntését nem alapíthatta volna kizárólag a láncban korábban álló számlakibocsátó vonatkozásában hozott másik jogerős ítéletre.
Budapest, 2016. június 15.
A Kúria Sajtótitkársága