A felperes hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésére és üzemeltetésére vonatkozó szerződést kötött a 80 települési önkormányzat által létrehozott alperessel. A keletkező hulladék minimális várható mennyiségét évi 68.000 tonnában határozták meg, az alperes a beszállított hulladék mennyisége után hulladékártalmatlanítási díj, a felperes pedig koncessziós díj megfizetését vállalta. Arra az esetre, ha az alperes egy adott évben 68.000 tonnánál kevesebb hulladékot szállítana be a felpereshez, a különbözet után pótlólagos hulladékártalmatlanítási díj fizetésére kötelezte magát.
A felek között vita alakult ki e pótlólagos hulladékártalmatlanítási díj jogi jellegével és számításának módjával, valamint azzal kapcsolatban, hogy a tényleges beszállított hulladékmennyiség után fizetendő ártalmatlanítási díj az inflációra tekintettel emelhető-e.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felek a 2009-2014. évek tekintetében a hulladékártalmatlanítási díjat előre tonnánként fix összegben határozták meg, az infláció mértékének figyelembe vételére vonatkozó konkrét megállapodás közöttük nem jött létre, csupán kilátásba helyezték az infláció következményének jövőbeni kompenzációját. Megállapította a Kúria azt is, hogy az alperest alapvetően 68.000 tonna éves hulladékmennyiség tekintetében terhelte az ártalmatlanítási díj megfizetése, abban az esetben tehát, ha az adott évben a ténylegesen beszállított hulladék ezt a mennyiséget nem érte el, a különbözet után a pótlólagos hulladékártalmatlanítási díjat meg kellett fizetnie.
Budapest, 2015. november 12.
A Kúria Sajtótitkársága