Tájékoztató felmondás jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.392/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. július 23.

A döntés elvi tartalma: a vezető munkakörének ellátásához szükséges bizalom körébe tartozik a beosztott munkatársakkal való olyan együttműködés, amely a munkavégzéshez szükséges megfelelő munkakapcsolat kialakítását és fenntartását eredményezi, amelyben a munkatársak tartózkodnak mások egészségének veszélyeztetésétől, munkavégzése zavarásától, helytelen megítélésének előidézésétől ( Mt.52.§ (1) bekezdés e) pont).

A felperes először tanácsadói, majd területi vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, magatartása megváltozott, miután területi vezetőnek nevezték ki. Több sikertelen megbeszélést követően az alperes 2014. március 4-én kelt felmondásában a felperes munkaviszonyát megszüntette a tanúsított magatartására, a munkáltatónál bekövetkezett bizalomvesztésre hivatkozással. A felperes keresete a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt munkabér kártérítésként történő megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet meghozatalára irányult. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 3. § (3) bekezdésének a megsértésére a felperes. Ezzel összefüggésben a törvényszék érvelése helytálló, és jogszerűen értékelte az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvekben tett tájékoztatását és felhívását, valamint jogszerűen hivatkozott az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 10. pontjára. Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a perben az alperest terhelte a felmondás valósága és okszerűsége bizonyítása, amelyre vonatkozóan előterjesztett bizonyítási indítványainak megfelelő bizonyítás felvételét követően a tanúvallomások ismeretében kétszeri felhívás ellenére sem volt a felperesnek olyan bizonyítási indítványa, amelyben konkrét tényállítást is tett volna arra nézve, hogy az addig lefolytatott bizonyítás adatait miért és mennyiben kívánja cáfolni. Az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 5. pontjának (3. és 4. pont szerinti) megsértése nem volt megállapítható. Nem volt megállapítható az eljáró bíróságok részéről a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése sem. A perbeli esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak. Az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy az egyes tanúvallomásokat, illetve okirati bizonyítékokat mennyiben és miként értékelte, és abból milyen következtetést vont le. A törvényszék jogszerűen, az MK 95. számú állásfoglalás által kialakított bírói gyakorlatnak megfelelően foglalt állást arról, hogy a felmondás indoka összefoglaló volt, melyben szereplő, egyes alapul szolgáló felperesi magatartásokon túl a bizalomvesztésre alapot adó felperesi együttműködési kötelezettséget szegő további magatartások is vizsgálhatók voltak a perben. Iratellenes a felperes felülvizsgálati előadása, miszerint az együttműködési kötelezettség megsértésére alapította a bizalomvesztést a munkáltató. A felmondás nemcsak megjelöli az együttműködési kötelezettségszegés körében értékelendő felperesi magatartásokat, hanem tételesen hivatkozik is az Mt. 52. § (1) bekezdés e) és d) pontjára. A felperes megalapozatlanul állította az Mt. 6. § (1) bekezdésének a megsértését is. A munkáltató több megbeszélést tartott a felperes magatartásával összefüggésben. A tanúvallomásokkal igazoltan ezek abból a célból történtek, hogy egyrészt orvosolni próbálják a konfliktust, másrészt hogy további lehetőséget biztosítsanak a felperesnek, hogy a munkatársakkal kapcsolatát rendezze. Az eljáró bíróságok jogszerűen, a bírói gyakorlatnak megfelelően vonták le következtetésüket arról, hogy a vezető állású munkavállalóval szemben a bizalmi magatartás tanúsítása [Mt. 52. § (1) bekezdés e) pont] szélesebb körű elvárást tartalmaz a többi munkavállalóhoz képest. Mindezek alapján az együttműködési kötelezettségét ilyen fokban megsértő munkavállalóval szemben a bizalomvesztésre alapított felmondás jogszerű. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. július 23.

A Kúria Sajtótikársága