A terhelt már többször volt büntetve, 2003. szeptember 2-én maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette miatt hét hónapi szabadságvesztésre, 2007. szeptember 12-én lopás bűntette miatt egy év egy hónapi szabadságvesztésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélték, majd 2008. szeptember 26-án lopás bűntette és további vagyon elleni bűncselekmények miatt két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélték. Bár ezek az ítéletek nem tartalmaztak olyan rendelkezést, miszerint a terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmények bármelyikét visszaesőként követte el, a bűnügyi nyilvántartásban tévesen mégis az szerepelt, hogy a 2008. szeptember 26-i ítélet a terheltet különös visszaesőként marasztalta el.
Ilyen előzmények után a városi bíróság a terheltet 2012. április 23-án jogerős ítéletében 2 rendbeli lopás vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – nyolc hónapi börtönbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Ezt követően összbüntetési eljárás lefolytatására került sor, melyben az eljáró bíróság észlelte a korábban eljárt bíróság – téves hatósági bejegyzésen alapuló – tévedését, és az összbüntetési ítéletben a többszörös visszaesői minőség helyett a terheltet, mint különös visszaesőt tüntette fel. Az összbüntetési ítélet elleni fellebbezés elbírálása során eljárt törvényszék azonban rámutatott: az összbüntetési eljárásban nincs törvényes lehetőség az összbüntetésbe foglalt alapítéleteknek a visszaesői minőség kérdésében elkövetett hibáinak kijavítására, az összbüntetési eljárást lefolytató bíróság az alapítéletekben foglaltakhoz akkor is kötve van, ha valamely rendelkezés nyilvánvalóan törvénysértő.
A terhelt többszörös visszaesői minőségét kimondó, összbüntetésbe foglalt jogerős határozat ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be, melyben indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a városi bíróság ítéletének a terhelt többszörös visszaesőkénti elítélése törvénysértő.
Az indítvány megalapozott.
A Btk. 137. § 14-16. pontjai szerint:
„14. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,
15. különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el,
16. többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el.”
A törvény alapján tehát egyértelmű, hogy a többszörös visszaesői minőség megállapításához szükséges, hogy a terheltet már elítélték visszaesőként. Az iratok alapján azonban az volt megállapítható, hogy a terheltet korábban még nem ítélték el visszaesőként, így a megtámadott határozat objektíve törvénysértő módon állapította meg, hogy a terhelt többszörös visszaeső. A büntető anyagi jog szabályainak e sérelme azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért az ítélet felülvizsgálati indítvánnyal nem, csupán törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítvánnyal támadható meg.
Bár a különböző bűnügyi nyilvántartások az azokban kezelt adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősülnek [2009. évi XLVII. törvény 1. § (1) bek.], ekként a bíróság megkeresésére a nyilvántartások anyagából történő tájékoztatás okirati bizonyíték, a téves hatósági bejegyzés nyilvánvalóan nem alapozhatja meg a terhelt többszörös visszaesőkénti elítélését.
Ezért a Kúria megállapította, hogy a városi bíróság 2012. április 23-i jogerős ítéletében a terhelt többszörös visszaesőkénti elítélése törvénysértő. E törvénysértés azonban a terhelt felmentését, az eljárás megszüntetését, enyhébb büntetés kiszabását önmagában nem eredményezheti, ezért a Kúria csak a törvénysértés tényét állapította meg (Be. 437. §).
Budapest, 2013. május 13.
KÚRIA SAJTÓTITKÁRSÁGA