A járásbíróság a vádlottat különböző bűncselekmények miatt három év hat hónap szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte; a fellebbezések folytán az ügy jelenleg másodfokon a törvényszéken van folyamatban.
A vádlott az ügyben a járásbíróság, a törvényszék és az ítélőtábla büntető és „civilisztikai” bíráival szemben elfogultságra alapozott kizárási indítványt terjesztett elő. Indítványát a törvényszéket illetően azzal indokolta, hogy fellebbezését többszöri, nyilvános ülés tartására irányuló kérelme ellenére a törvényszék tanácsülésen fogja elbírálni, mely ellentmond a strasbourgi emberi jogi bíróság „fegyverek egyenlősége jogával”, és emiatt az ügy tárgyilagos és részrehajlásmentes megítélése a törvényszéktől nem várható el.
A járásbíróság bíráinak kizárására vonatkozó indítványa kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nagyszámú törvénysértést követett el, míg az ítélőtábla valamennyi bírája elleni elfogultsági kifogását nem indokolta.
A törvényszék és az ítélőtábla valamennyi büntető ügyszakos bírája akként nyilatkozott, hogy nem érzi magát elfogultnak; ugyanakkor a törvényszék polgári ügyszakos bírái többsége elfogultnak érezte magát.
A Kúria a kizárási indítványt nem találta megalapozottnak.
A Be. 21. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában, valamint (2)-(4) bekezdésében tételesen megjelölt - feltétlen - kizárási okokon túlmenően a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bíróként nem járhat el az sem, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A Kúria kivételével az ügyben nem járhat el az a bíróság sem, amelynek elnökével, illetőleg elnökhelyettesével szemben a Be. 21. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kizárási ok merült fel (Be. 22. §).
A vádlott azon kifogása, mely szerint a másodfokon eljáró tanács elnökének írásbeli értesítése szerint a törvényszék, mint másodfokú bíróság a fellebbezéseket tanácsülésen fogja elbírálni, és nyilvános ülés nem kérhető, nem értékelhető bírói elfogultságként az alábbiak miatt:
A járásbíróság ítélete ellen mind a vádlott, mind az ügyész annak hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést, a vádlott az indokolás valótlan voltát, a tényállás megalapozatlanságát, valamint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezését sérelmezve, a másodfokú bíróság mellett működő ügyész által fenntartott ügyészi fellebbezés pedig szintén a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságra és az elsőfokú bíróságot terhelő indokolási kötelezettség megszegésére hivatkozott.
A Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerint a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz, ha az elsőfokú bíróság az ítéletét a 373. § (1) bekezdésének II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A mindkét fellebbező fél által hivatkozott indokolási kötelezettség megszegése a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés; ekként a másodfokú bíróság az ügyet tanácsülésen is elintézheti.
Kétségtelen, hogy a tanács elnökének döntése alapján az ügyben a tanács eljárhatna nyilvános ülésen vagy akár tárgyaláson is. Azonban a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II-IV. pontjaiban meghatározott eljárási szabálysértések az ítéletet felülbírálatra alkalmatlanná teszik; amennyiben a szabálysértés megállapítható, a másodfokú bíróságnak e körben nincs mérlegelési jogköre és csak az ítélet hatályon kívül helyezésére kerülhet sor. Ezért az ilyen tartalmú döntés meghozatala érdekében a nyilvános ülés tartása felesleges. A fegyverek egyenlőségének elvével kapcsolatban a Kúria megjegyzi: a Be. 234. § (5) bekezdése értelmében a tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vesznek részt; a részvétel tehát az ügyész számára ugyanúgy nem megengedett, mint a fellebbező vádlott számára. Nincs tehát szó arról, hogy a tanácsülésen történő eljárással a törvény vagy a másodfokú bíróság valamelyik felet előnyben részesítené a másikkal szemben.
A vádlott valójában nem is a fegyveregyenlőség elvére, hanem az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatában részletesen elemzett és szintén az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikk 1. bekezdéséhez kapcsolódó „public hearing” elvére, vagyis a magyar jogban a nyilvános tárgyaláshoz való joghoz kapcsolódó azon rész-jogosultságra hivatkozik, miszerint a terheltnek joga van arra, hogy a védekezését, illetve álláspontját az üggyel kapcsolatban szóban a bíróság tudomására hozza. Akkor azonban, ha érdemi jogvitára nincs lehetőség, nincs értelme annak sem, hogy a terhelt a fenti jogosultságával éljen. Ez pedig nem mond ellent az emberi jogi egyezmény 6. cikk 1. bekezdéséhez kapcsolódó, az Emberi Jogok Európai Bírósága által e körben folytatott gyakorlatnak sem [az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozata indokolásának III.2. pontja].
A járásbíróság kizárása iránti indítvány indoka szerint az e bíróságon szolgálatot teljesítő, első fokon eljárt bíró eljárási szabálysértéseket követett el. Az esetleges eljárási – vagy akár az anyagi jogi – szabálysértések következménye azonban nem az eljárt bíró, vagy az ő szolgálati helyének – a teljes bíróságnak – a kizárása; a különböző törvénysértések orvoslásának módját az eljárási törvény részletesen rendezi. Emellett a járásbíróság a vádlott elleni eljárást már befejezte, ott jelenleg nincs folyamatban vele szemben eljárás, ezért e bíróság kizárása az ügyből – az ügy jelenlegi szakaszában – fel sem merülhet. Ezért nem tévedett a törvényszék elnöke, amikor a járásbíróság bíráinak nyilatkozatát nem szerezte be és terjesztette fel.
Az ítélőtábla kizárása iránti indítványát a vádlott semmivel nem indokolta, ezért azzal a Kúria már csak azért sem foglalkozik, mert a jelen ügy kapcsán e bíróság a vádlottal szemben semmiféle eljárást nem folytat.
Ami pedig az érintett bíróságok „civilisztikai” ügyszakos bíráira vonatkozó kizárási indítványt illeti, mivel büntetőügyről van szó, az indítványnak ez a része értelmetlen; a polgári (gazdasági, közigazgatási, munkaügyi) ügyszakos bírák büntető ügyekben nem járnak el. A törvényszék civilisztikai ügyszakban eljáró bírái nyilatkozatának beszerzése ekként felesleges volt.
Miután a kizárás iránti indítványban hivatkozottak nem alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják az érintett bírák, illetve bíróságok eljárásának tárgyilagosságát, a Kúria a Be. 24/A. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel az alaptalan kizárási indítvány alapján a járásbíróság, a törvényszék és az ítélőtábla kizárását megtagadta.
Budapest, 2015. május 5.
A Kúria Sajtótitkársága