I. A másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben indított büntetőeljárást megszüntette.
II. A harmadfokon eljárt Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését, mert megállapíthatatlannak találta eljárásának formáját.
Az ítélőtábla végzésének bevezető része szerint azt a nyilvános ülés megnyitása után a „nyilvános ülés megkezdése előtt meghozta és kihirdette”. A nyilvános ülés jegyzőkönyve nem tartalmazott adatot arra, hogy az ítélőtábla tanácsülésen hozta volna meg a végzését, sőt annak ellentmond, hogy végzésével szemben három napon belüli fellebbezést engedett. Az sem állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülés megnyitása és megkezdése között hozta meg a végzést, hiszen a nyilvános ülés jegyzőkönyve nem szól határozat tanácskozással és szavazással hozatala [Be. 256. § (1) bekezdés 1. mondat] érdekében tartott tanácsülésről [Be. 321. § (1) bekezdés 1. mondat] sem.
A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II. pontjában fel nem sorolt, és nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértés követett el. Kimondta, hogy a bíróság meg nem állapítható eljárási formában hozott határozatán jogkövetkezmény nem alapulhat. Az ilyen határozat nem határozat (non iudicium), illetve nem létező határozat (iudicium non existens), ezért a Be. 375. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését.
III. A Kúria – miként tette azt hatályon kívül helyezett végzésében a másodfokú bíróság – hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és a terhelttel szemben indított büntetőeljárást – ítélt dolog (res iudicata) címén [Be. 6. § (1) bekezdés d) pontja] megszüntette.
Észlelte, hogy a másodfokú bíróság megszegte az ún. specialitás elvét, amely a nemzetközi bűnügyi együttműködés egyik alapvető szabálya.
A terhelt ellen a büntetés-végrehajtási bíró egy másik törvényszék által jogerősen kiszabott 3 év börtönbüntetés végrehajtása érdekében nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki. Az elfogatóparancs alapján a terheltet a jelen büntetőügy másodfokú eljárásának időszakában Svájcban elfogták és Svájc kiadta őt Magyarországnak. Svájc nem tagja az Európai Uniónak, de tagállama a Magyarországon az 1994. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezménynek, így ennek alapján lehet és kell vizsgálni a specialitás kérdését, mivel a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) csak a kiadatással kapcsolatos egyéb szabályokat tartalmazza.
Az európai kiadatási egyezmény 14. Cikke határozza meg a specialitás szabályát. E cikk (1) bekezdése alapján a kiadott személy ellen nem lehet eljárást folytatni, őt elítélni, vagy letartóztatni büntetés vagy biztonsági intézkedés végrehajtása céljából, a kiadását megelőzően elkövetett olyan bűncselekmény miatt, amely nem azonos azzal, amelyért kiadták, és semmilyen egyéb oknál fogva sem lehet személyi szabadságában korlátozni. A kivételeket az a) és b) pontok határozzák meg.
A terhelt kiadásakor Svájc nem járult hozzá a specialitás szabályának feloldásához. Hozzájárulás hiányában nem volt törvényes lehetőség a terhelttel szemben a büntetőeljárás folytatására, ezért a kiadó állam hozzájárulásának hiánya is akadályozta a büntetőeljárás lefolytatását.
Annyiban helyes volt a másodfokú bíróság eljárása, hogy amennyiben észleli a büntetőeljárás akadályait – így azt, hogy a cselekményt már jogerősen elbírálták, illetve hogy a kiadatáshoz kapcsolódó specialitás szabályát megsértették – akkor nyomban az eljárás megszüntetéséről kell határoznia.
Ezt a döntést a Be. 360. § (1) bekezdésének e) pontja, illetőleg Be. 373. § (1) bekezdés I./d) pontja alapján tanácsülésen kellett volna meghoznia. Ugyanez értelemszerűen irányadó a másik eljárási akadály esetében is. Ha tehát a büntetőeljárásnak büntetőeljárási törvényen kívüli eljárásjog akadálya van, ugyanígy kell eljárni.
Amennyiben a büntetőeljárás megszüntetése egyrészről a büntetőeljárási törvényben meghatározott ok alapján (pl. ítélt dolog címén), másrészről a büntetőeljárási törvényen kívül meghatározott, de ugyancsak nem anyagi jogi, hanem egyéb eljárásjogi ok alapján (mint pl. átadással/kiadatással kapcsolatos specialitás szabályának megsértése címén) egyaránt indokolt, akkor az eljárás megszüntetésének a büntetőeljárási törvényben tételesen meghatározott eljárást megszüntető ok alapján van helye függetlenül attól, hogy a büntetőeljárási törvényen kívül meghatározott ok is gátját állja a büntetőeljárás lefolytatásának. Ez értelemszerűen nem jelenti azt, hogy a büntetőeljárás megszüntetése nem alapulhat egyidejűleg több indokon.
Budapest, 2015. december 8.
A Kúria Sajtótitkársága