A büntetés-végrehajtási őrmester vádlottat a törvényszék katonai tanácsa 3 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége [1978. évi IV. törvény 349. §] miatt szolgálati viszonya megszüntetésére ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva a vádlottat 2 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségének vádja alól felmentette, a fennmaradó egy rendbeli katonai vétség minősítését a Btk. (2012. évi C. törvény) 439. § (1) bekezdésére változtatta, és a vádlottat százhúsz napi, napi tételenként 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, és egy napi tétel összegének helyébe egy napi fogházbüntetés lép.
A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be másodfellebbezést a 2 rendbeli katonai vétség vádja alóli felmentés miatt, a vádlott bűnösségének 3 rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében történő megállapítása és a pénzbüntetés helyett szolgálati viszony megszüntetése kiszabása érdekében, melyet a Legfőbb Ügyészség módosítva tartott fenn, és arra tett indítványt, hogy a vádlottat a Kúria további egy rendbeli a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében is mondja ki bűnösnek, és súlyosítsa a pénzbüntetés napi tételeinek számát.
Az a katona, aki magát a fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, vagy annak teljesítésére képtelenné teszi magát, mind az 1978. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdése, mind a Btk. (2012. évi C. törvény) 439. § (1) bekezdése szerint elköveti a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Fontos szolgálati feladaton e szakasz alkalmazásában a bírói gyakorlat az őr-, ügyeleti, valamint egyéb készenléti szolgálatokat érti; a szolgálati helytől való távolmaradás pedig akkor valósítja meg a bűncselekményt, ha az elkövető tudja, hogy valamely fontos szolgálati feladatot kell ellátnia, és ennek ellenére nem jelentkezik szolgálati helyén.
A vádlott mindhárom vád tárgyává tett cselekmény elkövetési idején – munkaköri leírása és a szolgálati utasítás alapján – munkáltatási, illetve foglalkoztatási felügyelőként volt szolgálatba vezényelve, ami fontos szolgálati feladatnak minősült.
Ez a katonai bűncselekmény ugyan csak szándékosan követhető el, de eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Az eshetőleges szándékkal történő elkövetés megállapíthatóságához alanyi oldalon az szükséges, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, mikor kell szolgálatba lépni, s ahhoz mérten kövessen el olyan magatartást, amelynek előre látható lehetséges következményeként elmulasztja kötelességét.
Az irányadó tényállás szerint 2013. május 23. napján a vádlott ismételten elaludt, és csak az intézet biztonsági tisztjének telefonhívására ébredt fel; így késedelmesen jelentkezett szolgálatra.
Miután korábban már két alkalommal is előfordult, hogy nem ébredt fel az óra jelzésére, sőt, az előző esetek miatt ellene már büntetőeljárás volt folyamatban, elvárható volt, hogy a korábbi szokásain túl más módon is biztosítsa felébredését. Éppen a korábbi esetek miatt abban, hogy az óra csörgésére időben felébred, a vádlott már nem bízhatott; ennek ellenére nem tett további intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szolgálati helyén a megfelelő időpontban megjelenjék. Így legalábbis belenyugodott abba, hogy nem ébred fel időben, azaz szándéka legalább eshetőleges formában kiterjedt arra, hogy ismételten elmulasztja kötelességét.
Ezért a Legfőbb Ügyészség által módosított ügyészi fellebbezést ebben a körben megalapozottnak találva a Kúria a vádlott bűnösségét ez utóbbi cselekmény miatt további egy rendbeli szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében is megállapította.
Emellett a Kúria a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést is alaposnak találta. Nem tartotta azonban indokoltnak a pénzbüntetés súlyosítását; a vádlottal szemben a terhére megállapított két rendbeli bűncselekményre tekintettel halmazati büntetést kellett ugyan kiszabni, azonban a pénzbüntetés ítélőtábla által megállapított mértékét a büntetési célok eléréséhez halmazati büntetésként is elegendőnek ítélte meg.
Mindezek mellett azonban szükségesnek ítélte a bv. őrmester vádlottal szemben katonai mellékbüntetés, nevezetesen a várakozási idő meghosszabbítása alkalmazását, indokoltnak látva, hogy a vádlott a szolgálati vétségei miatt az előléptetést a törvényben előírt várakozási időnél hosszabb idő elteltével érdemelje ki.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 1. számú melléklete szerint az őrmesteri rendfokozatban eltöltendő várakozási idő három év; a fentiekre tekintettel ezt az időtartamot a Kúria a Btk. 140. § (1) és (2) bekezdése alapján egy évvel meghosszabbította.
Budapest, 2014. április 15.
A Kúria Satótitkársága