A törvényszék az elsőfokú ítéletében a rendőr főtörzsőrmester vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. törvény 250. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat] és ittas járművezetés vétségében [1978. évi IV. törvény 188. § (1) bek.], ezért őt halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra és egy év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A vádlottat a rendőri foglalkozástól végleges hatállyal eltiltotta, ellenben az ellene egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette [1978. évi IV. törvény 277/A. § (1) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [1978. évi IV. törvény 277/A. § (1) bek. b) pont] is, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést két év hat hónap börtönbüntetésre enyhítette, és a végleges hatályú rendőri foglalkozástól eltiltásra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte.
A másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján, mivel a harmadfokú elbírálás időpontjában már új büntető törvény volt hatályban, a Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy az 1978. évi IV. törvényt vagy a 2012. évi C. törvényt kell alkalmazni.
Ennek során megállapította, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt az 1978. évi IV. törvény 2010. április 1. napjától a foglalkozástól eltiltás kötelező kiszabását írta elő, míg a 2013. július 1-jén hatályba lépett Btk. ezt a rendelkezést nem vette át.
További lényeges különbség, hogy az új Btk. hatályba lépését követően a Kúria Büntető Kollégiumának 4/2013. (X. 14.) BK véleménye szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)-(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, ezért megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására.
A Kúria ezért a törvényszék és az ítélőtábla által a vádlott cselekményeit az 1978. évi IV. törvény szerint minősítő rendelkezéseit megváltoztatta, és a vádlott cselekményeit a jelenleg hatályos Btk. szerint minősítette.
A Kúria egyetértett az ügyésznek a szabadságvesztés tartamának súlyosítását célzó fellebbezésével.
Az ítélőtábla az elsőfokú bírósághoz képest egy további, önmagában három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményben is megállapította a vádlott bűnösségét. Ezért a Kúria álláspontja szerint indokolatlan volt az ítélőtábla szabadságvesztést enyhítő rendelkezése. A Kúria súlyosító körülményként vette figyelembe azt is, hogy a vádlott hivatásos rendőrként elkövetett vesztegetési cselekményén kívül további két olyan bűncselekménye került az eljárásban elbírálásra, amelyek megelőzése, illetve megakadályozása éppen a rendőri szolgálatából és beosztásából fakadóan kötelessége lett volna. További két cselekményével – mindkettőt a közlekedés körében elkövetve – azokat a közlekedési igazgatási és közlekedésrendészeti szabályokat vette semmibe, melyeknek betartatása elsődleges szolgálati feladatai közé tartozott. Ezért a Kúria a vádlottra kiszabott börtönbüntetést három évre súlyosította, és rendelkezett arról, hogy abból a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
Nem bizonyult azonban alaposnak a Legfőbb Ügyészség fellebbezése a foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében.
A Kúria előrebocsátja: továbbra is helyesnek és irányadónak tekinti azt a kialakult bírói gyakorlatot, miszerint a büntetőtörvény szempontjából katonának minősülő elkövetővel szemben általában a szolgálati viszonyt vagy a rendfokozatot érintő büntetések – ideértve a közügyektől eltiltást is, amely a rendfokozat elvesztésével a szolgálati viszonyt is megszünteti – elegendőek, ezért foglalkozástól eltiltásra általában csak akkor kerülhet sor, ha a büntetőtörvény szerint katonának minősülő személy olyan, a polgári életben is hasznosítható többlet-végzettséggel, foglalkozással rendelkezik, amely túlmutat az adott fegyveres szerv kötelékében ellátott beosztásánál.
Tévedett azonban az ítélőtábla, amikor a vádlott esetében a foglalkozástól eltiltást arra hivatkozással mellőzte, miszerint a közügyektől eltiltás alkalmazásával az elítélt elveszti katonai rendfokozatát, így a továbbiakban nem lehet rendőr. Az 1978. évi IV. törvény 56. §-a szerint a foglalkozásától el kell tiltani azt is, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követte el. E rendelkezés az eljáró bíróság számára nem ad mérlegelési lehetőséget.
A harmadfokú eljárás időpontjában hatályos Btk. azonban a korábbi törvény e büntetési nem kötelező kiszabására vonatkozó rendelkezését nem vette át, így a törvény 2013. július 1-jét követően továbbra is a bíróság megítélésére bízza, miszerint szükséges-e valamely, foglalkozásának felhasználásával, szándékosan bűncselekményt elkövető személy eltiltása a foglalkozásától.
E törvényi változásra figyelemmel a Kúria álláspontja szerint a foglalkozástól eltiltás alkalmazása – a közügyektől eltiltásra és mentesítési szabályokra, továbbá más törvényeknek az egyes foglalkozások gyakorlását a bűnügyi előélet miatt korlátozó rendelkezéseire figyelemmel – nem szükséges.
Budapest, 2014. január 7.
Kúria Sajtótitkársága