A terheltet a Budapesti Katonai Bíróság 1975-ben bűnösnek mondta ki kémkedés bűntettében [1961. évi V. törvény 131. § (1) bek., (2) bek.] és tiltott határátlépés bűntettében [1961. évi V. törvény 203. § (1) bek.], ezért őt szabadságvesztésre, közügyektől eltiltásra és vagyonelkobzásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa az 1992-ben meghozott végzésével a terhelt fenti elítélésének semmissé nyilvánításáról szóló igazolás kiadását megtagadta.
A terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az 1975. évi elítélése, továbbá a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának a semmisségi igazolás tárgyában hozott végzése ellen, melyben előadta, hogy a tiltott határátlépés tényét nem vitatja, mint ahogy azt sem, hogy az olaszországi menekülttáborban őt egy biztonsági tiszt társaival együtt részletesen kihallgatta, melynek során elmondta, hogy Magyarországon sorkatonai szolgálatot teljesített, egy térképen megmutatta a kihallgató tiszt számára a laktanya helyét és arról beszélt, hogy ott milyen fegyverzettel voltak ellátva. Kifejtette, hogy ennek ellenére a kémkedés miatti elítélése már az annak idején hatályban volt büntető jogszabályoknak sem felelt meg, mivel nem gyűjtött és nem terjesztett katonai titkokat a Magyar Népköztársaság hátrányára.
Sérelmezte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának semmisségi végzése kapcsán azt a megállapítást, hogy külföldre távozásával nem az alapvető emberi jogait gyakorolta.
Indítványozta, hogy a Kúria mondja ki, miszerint az 1975-ben történt elítélése mindkét bűncselekményben törvénysértően történt és lényegében törvénysértőnek tartotta a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa semmisségi végzését is.
A felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben a törvényben kizárt.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Ez azt jelenti, hogy a Kúria az alapügyben megállapított tényeket nem bírálhatja felül, nem folytathat le új bizonyítási eljárást és nem mérlegelheti azt sem, hogy az alapüggyel elbírált cselekmények jogi megítélése az eltelt időszakban miképpen változott.
A felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 423. § (2) bek.].
Az 1974-ben hatályban volt Büntető Törvénykönyv (1961. évi V. törvény) 131. § (2) bekezdése szerint, aki a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatot abból a célból szerez meg, gyűjt, vagy szolgáltat ki, hogy az adat külföldi kormánynak, külföldi szervezetnek vagy ezek megbízottjának tudomására jusson, tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az 1961. évi V. törvény 203. § (1) bekezdése szerint, aki az országhatárt engedély nélkül, vagy a hatóság félrevezetésével szerzett útiokmánnyal, vagy egyébként meg nem engedett módon lépi át, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított, és így a Kúria felülvizsgálati eljárásában nem támadható és nem változtatható tényállás lényege szerint a terhelt 1973-ban Jugoszláviába szóló útlevél kérelmet adott be, kérelme alapján az útlevelet megkapta, mellyel Jugoszláviába utazott, onnan pedig Olaszországba szökött. Az olasz hatóságok őrizetbe vették, ezt követően került sor kihallgatásaira. A kihallgatásai során részletesen nyilatkozott annak a helyőrségnek elhelyezkedéséről, a katonai szállító járművek milyenségéről, a laktanyában elhelyezett hadosztály-parancsnokságról, az alárendelt egységekről, hozzávetőleges létszámukról, fegyverzetükről, az egységek rendeltetéséről, ahol a sorkatonai szolgálatát teljesítette. Ismertette kihallgatói előtt a lőszerraktár elhelyezését és további, a térségben elhelyezkedő katonai alakulatokról is beszámolt. A terhelt, mivel a különböző országokba irányuló kivándorlási kísérletei eredménytelenek maradtak, 1974-ben visszatért Magyarországra.
E tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt az országhatárt a hatóság félrevezetésével szerzett úti okmánnyal lépte át, ekként megvalósította az 1961. évi V. törvény 203. § (1) bekezdésébe ütköző tiltott határátlépés bűntettét. Azzal pedig, hogy a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható, a katonai szolgálati titokkörbe tartozó adatokat külföldi kormány, külföldi szervezet vagy ezek megbízottjának tudomására hozott, megvalósította az 1961. évi V. törvény 131. § (2) bekezdésébe felvett kémkedés bűntettét.
Ezért a Kúria, mivel az alapügyben hozott megtámadott határozatok megváltoztatására nincs törvényes lehetőség, a terhelt felülvizsgálati indítványát e körben alaptalannak találta és az alapügyben hozott határozatokat hatályukban fenntartotta.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának az 1992. évi XI. törvény alapján meghozott, az elítélés semmissé nyilvánításáról szóló igazolás kiadását megtagadó végzése elleni felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
A Be. 416. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye. A Be. 257. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, melyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz.
Az 1992. évi semmisségi törvény alapján meghozott, a semmissé nyilvánítási kérelmet elutasító végzés nem a terhelt bűnösségéről (büntetőjogi felelősségéről), illetve a cselekmény jogi minősítéséről rendelkezik; így az nem ügydöntő határozat.
A semmisség tárgyában hozott végzés ezért felülvizsgálati eljárás keretében nem orvosolható, megváltoztatásának keretei e rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem adottak, ugyanakkor a jogerős semmisségi végzésben foglalt esetleges törvénysértés különleges eljárás keretében sem változtatható meg. A semmisségi végzés jogerejét csupán a Be. XIX. Fejezete szerinti, az arra jogosult által a törvényesség érdekében előterjesztett jogorvoslati eljárás során, hatályon kívül helyezéssel lehetne feloldani. Mindaddig, amíg a semmisségi végzés hatályon kívül helyezésére nem kerül sor, az újabb semmisségi eljárás lefolytatásának a jogerő az akadályát képezi.
Budapest, 2014. március 24.
A Kúria Sajtótitkársága