A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés], és ezért őt önálló mellékbüntetésként az orvosi foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra ítélte, valamint kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.
A megyei bíróság az orvosi foglalkozástól eltiltást 2 év tartamúra enyhítette, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a szellemi leépülése miatt beszámítási képességében közepes fokban korlátozott terhelt háziorvosi ügyeletet látott el, kihívták a több heveny megbetegedésben szenvedő, ágyban fekve alvó, szuszogó, verejtékező, a szívelégtelenség előjeleit mutató sértetthez.
A terhelt a sértettet nem ébresztette föl, vizsgálatát szemrevételezésre és pulzusának kitapintására korlátozva nem végezte el az alapvető betegállapot-felmérést: nem győződött meg a valós tudatállapotáról, nem tájékozódott a korábbi betegségeiről, nem tisztázta a kórtörténetének adatait, ekként megszegte szakmája szakmája íratlan és írott foglalkozási szabályait.
A terhelt megkérte a sértett hozzátartozóját, hogy „ha van valami, hívjanak”, majd távozott, ezután a hozzátartozók orvost, mentőt nem hívtak, a sértett másnap hajnalban heveny hörggyulladáshoz társult koszorúsverőér-elégtelenség következtében meghalt - de a terhelt foglalkozási szabályszegése és a bekövetkezett halálos eredmény között okozati összefüggés nem állt fenn.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján eljárva a Kúria a támadott határozatot hatályában fenntartotta.
A Kúria álláspontjának lényege a következő.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) alapján megállapíthatóak az ügyeleti egészségügyi ellátást végző orvos alapvető kötelezettségei. Az ügyeletben lévő orvosnak a sürgős szükség vélelmezésével [Eü.tv. 93. § (1)-(2) bekezdés, 3. § i) pont] kell a beteget felkeresnie, a beteget meg kell vizsgálnia [Eü.tv. 3. § h) pont], és csak akkor megfelelő az ellátás, ha az a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik [Eü.tv. 7. § (2) bekezdés].
Az orvosnak joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek [Eü.tv.119. § (3) bekezdés b) pontja] közül szabadon válasszon [Eü.tv. 129. § (1) bekezdés], ebből a szabadságból azonban nem következik, hogy jogában állana magának a vizsgálatnak a mellőzése is.
A terhelt a sértett vizsgálatának mellőzésével az orvosi foglalkozás - szemben az alapügybeli megállapítással, kizárólag - írott szabályait megszegte, mulasztásával a sértett életét, testi épségét és egészségét közvetlen és konkrét veszélynek tette ki, úgy, hogy szakképzettségénél fogva – nem az alapügyben megállapított hanyag gondatlansággal, hanem - tudatos gondatlansággal járt el.
A közvetlen veszélynek „kitétel” nem jelent kizárólag „okozást”. A terhelt (tiszta) mulasztással tétlen maradt, nem avatkozott be a sértett heveny megbetegedései miatt, a terhelt tevékenységétől függetlenül megindult okfolyamatba, azt nem szakította meg, így a közvetlen veszélyhelyzetet fenntartotta.
A védelem eredményesen nem hivatkozhatott arra, hogy a sértett nem működött közre, és a sértett hozzájáruló nyilatkozata nélkül a terhelt a vizsgálatot el sem végezhette, hiszen a terhelt volt az, aki felróható magatartásával nem ébresztette föl az alvó sértettet.
Budapest, 2013. január 29.
Kúria Sajtótitkársága