A terhelt a nyomozás során és az első tárgyaláson C. városban található lakcímet jelentett be tartózkodási helyeként. A második tárgyalási napon bejelentette, hogy e lakcíme megszűnt, és új címét Cs. községben jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a terhelt személyi adatai között, lakcímeként a terhelt korábbi, C. városban lévő lakóhelyét tüntette fel, és a másodfokú bíróság is e címről idézte a nyilvános ülésre.
A terhelt idézése a C. városban található lakcíméről „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, a terhelt a nyilvános ülésen nem jelent meg. A másodfokú bíróság az idézést szabályszerűnek találta és a nyilvános ülést megtartotta, majd azon érdemi ügydöntő határozatot hozott.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, sérelmezve, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülésére idézést nem kapott.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Kétségkívül a terhelt másodfokú nyilvános ülésre való idézésének kézbesítése megfelelt a Be. 70. § (7) bekezdésében foglaltaknak. Azonban a kézbesítés olyan címre történt, amelynek megszűnését a terhelt a Be. 43. § (5) bekezdésében írt kötelezettségének megfelelően az eljárás során bejelentette, és közölte új lakcímét is.
A szabályszerű kézbesítésnek a kézbesítés fogalmából következő alapfeltétele, hogy a szabályszerű módon történt kézbesítést a terhelt tényleges tartózkodási helyéről (valós elérhetőségéről) kell megkísérelni. Következik ez abból, hogy az idézés célja olyan adatoknak az ellenőrizhető módon való eljuttatása a címzetthez, aminek hiányában az eljárási cselekményen való jelenléti jogával nem élhet, vagy jelenléti kötelezettségének nem tehet eleget.
Ebből következően azonban – ha az iratot nem személyesen a címzett veszi át – különös gonddal kell vizsgálni, hogy a kézbesítés a címzett tényleges tartózkodási helyére (elérhetőségére) történt-e. A terhelt tényleges tartózkodási helyének pedig a gyanúsítotti, illetve vádlotti kihallgatás során felvett személyi adatok körében közölt címet [Be. 117. § (1) bekezdés], ha pedig abban utóbb változás következik be, a Be. 43. § (5) bekezdésében előírt kötelezettség teljesítése során utoljára bejelentett lakó- vagy tartózkodási helyet, illetve kézbesítési címet kell tekinteni.
Ha tehát
- az idézés nem az utoljára közölt címre történik, és
- nem a címzett, hanem magát valótlanul jogosultnak feltüntető személy veszi át, vagy tagadja meg az átvételét, avagy azt értesítés ellenére határidőben senki nem veszi át, továbbá
- a terhelt az eljárási cselekményen nem jelenik meg, vagy nem igazolja – például távolmaradási szándékának előzetes bejelentésével –, hogy az eljárási cselekmény kitűzött helyéről és idejéről más úton tudomása van,
úgy arra szabályszerűen idézettnek nem tekinthető annak ellenére sem, hogy a kézbesítés módja a Be. 70. § (4), illetve (7) bekezdésében foglaltaknak elvileg megfelel.
A nyilvános ülés pedig a Be. 362. § (3) bekezdése értelmében csak a szabályszerűen megidézett terhelt távollétébe tartható meg.
A terhelt szabályszerű idézésének hiányában, a nyilvános ülés megtartása a terhelt távollétében kimeríti a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontjában foglalt ún. feltétlen eljárási szabálysértést.
Ezért a Kúria a 2016. február 24-én meghozott Bfv.III.1.986/2015/4. számú határozatával az ügyben hozott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatásra utasította.
Budapest, 2016. március 8.
A Kúria Sajtótitkársága