I. A járásbíróság a 2013. április 19. napján tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével elbírálta a terhelt cselekményét, és büntetést szabott ki. A jogorvoslatra jogosultak közül a végzés közlése (kézbesítése) egyedül az ügyész részére történt meg, aki a tárgyalás tartását nem kérte. A végzés nem lett kézbesítve a terhelt nyomozás során kirendelt védőjének. Erre nézve bírói utasítás sem volt. A végzés kézbesítése a terhelt felé kétszer is sikertelen maradt. A bíróság az ügy új számra iktatása után tárgyalást tűzött ki.
A terhelt az első tárgyaláson szabályszerű idézésre nem jelent meg. A rendőrség a következő tárgyalásra nem tudta elővezetni. Ekkor a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, és a terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsátott ki, mert a rendőrség azt közölte, hogy a terhelt nem lakik a bíróság által ismert lakcímén. A bíróság a tárgyalásokra idézte a terhelt nyomozás során kirendelt védőjét, akit mindkétszer ügyvédjelölt helyettesített.
A terheltet a rendőrség elfogta, őrizetbe vette és a bíróság elé állította. Az egyesbíróként eljáró bíróság ezen a napon „ülésen” meghallgatta a terheltet. Figyelmeztette a vallomásmegtagadási jogára, amely után a terhelt olyan nyilatkozatot tett, hogy nem kíván vallomást tenni, fenntartja a nyomozati vallomását a bővebb személyi adataira is. Ezt követően a bíróság megszüntette a terhelt őrizetbe vételét. Kézbesítette a vádiratot, a tárgyalás mellőzésével hozott végzést és az őrizetben töltött idő beszámításáról hozott végzést. A tárgyalás mellőzésével hozott végzést a terhelt tudomásul vette, azzal szemben nem kérte tárgyalás tartását. A bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzését aznapi dátummal jogerősítette. A bíróság a terhelt kirendelt védőjétől ekkor sem szerzett be jogorvoslati nyilatkozatot.
II. 1. A bíróság tárgyalás mellőzésével hozott végzése ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontját megjelölve feltétlen eljárási szabálysértés miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
A megyei főügyészség indokai szerint a bíróság a terhelt elfogatóparancs alapján történt előállítása során a terheltet a vallomásmegtagadási jogára figyelmeztette, aki a vallomástételt megtagadta, de nyomozati vallomását fenntartotta a személyi adataira vonatkozóan is, tehát ténylegesen tárgyalást tartott az ügyész és védő jelenléte nélkül. Holott a tárgyaláson - a Be. 240. §-ának (3) bekezdésére is figyelemmel – a Be. 241. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyésznek és a Be. 242. §-a (1) bekezdésének b) pontja, illetőleg a Be. 46. §-ának b) pontja alapján a védőnek kötelezően jelen kellett volna lennie. Ezáltal a bíróság a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.d) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértést követett el. A megyei főügyészség úgy látta, hogy a bíróságnak a már kitűzött tárgyaláson a Be. 549. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie a tárgyalás mellőzésével hozott végzést, a tárgyalást az általános szabályok szerint le kellett volna folytatnia és érdemi döntést kellett volna hoznia.
2. A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt, az irány megjelölése nélkül fenntartotta, és indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását.
3. A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védő által a helyettesítésével megbízott ügyvéd az észrevételében alapvetően azt fejtette ki, hogy a bíróság (az elfogott terheltet meghallgató) eljárása nem felel meg semmiféle Be. szerinti formációnak. Nem létező eljárási cselekmény, amelyből egyedül a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítése tekinthető joghatályosnak. Egyebek között kifogásolta még az elfogatóparancs kibocsátását, ami szerinte nem szolgálhatja a végzés kézbesítését. Indítványozta nyilvános ülés kitűzését, és a felülvizsgálati indítvány elutasítását.
III. 1. A Kúria a 2014. november 17. napján tanácsülésen meghozott végzésével megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
Felülvizsgálati eljárás alá kizárólag a bíróság azon ügydöntő határozata vonható, amely jogerőre emelkedett [Be. 416. §-a (1) bekezdés bevezető feltétele]. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ugyan ügydöntő bírósági határozat [Be. 257. § (1) bekezdés 2. mondat 1. fordulat, Be. 544. § (3) bekezdés], ámde az nem emelkedett jogerőre. A bíróság ugyanis azt a terhelt védőjével nem közölte (nem kézbesítette a részére) [Be. 262. § (1) bekezdés 1. mondat 2. fordulat], s ezáltal nem biztosította a védő önálló jogorvoslati jogát [Be. 43. § (2) bekezdés e) pont, Be. 50. § (3) bekezdés 1. fordulat, Be. 548. § (1) bekezdés 1. mondat].
A bíróság törvénysértő eljárása folytán a tárgyalás mellőzésével hozott végzés tehát azért nem emelkedett jogerőre, mert a jogorvoslatra jogosultak közül a védő részéről nem állt be az a negatív feltétel, hogy a vele közölt határozattal szemben nem kérte tárgyalás tartását [Be. 589. § (2) bekezdés 1. mondat 1. fordulat]. Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta (BH1985. 258.I.- B. törv. III. 406/1984.). Az olyan határozat, amely még nem emelkedett jogerőre, illetőleg amelynek tekintetében a jogerő megállapítása az eljáró bíróság részéről a tényleges helyzettel szemben tévesen történt, rendkívüli perorvoslat, így felülvizsgálat tárgyát sem képezheti (Bfv.I.603/2005/2.).
Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját [Be. 588. § (5) bekezdés]. Ebből a rendelkezésből következik, hogy az említett záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve. Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja (megváltoztathatja); az ilyen megállapítás miatt ezért akkor sincs helye törvényességi óvás (jelenleg: felülvizsgálati indítvány) emelésének, ha az – tévesen – végzés formájában történt (BH 1985.408. - B. törv. 728/1985.).
A tárgyalás mellőzésével hozott végzés (és más ügydöntő határozat) tehát a jogorvoslatra jogosulttal megtörtént közlés (kézbesítés) és jogorvoslati nyilatkozat hiányában nem emelkedik jogerőre. Ha azt a bíróság tévesen látja el jogerősítő és végrehajthatósági záradékkal, ahhoz jogerő hatás nem fűződik, így azt a bíróság utóbb módosíthatja.
Mindezek folytán a Kúria – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-a (2) bekezdés 1. mondatának 1. fordulata alapján elutasította.
2. A Kúria szükségesnek találta kifejteni az álláspontját abban a kérdésben, hogy milyen eljárás követendő, amennyiben a terhelt részére nem lehet kézbesíteni a tárgyalás mellőzésével hozott végzést.
A Kúria a BKv 100. számú kollégiumi véleményének indokolásából irányadóak az alábbiak:
- A Be. 548. §-ának (5) bekezdése szerint, ha a vádlott részére a tárgyalás mellőzésével hozott végzést nem lehetett kézbesíteni, a bíróság az ügy tárgyalásának kitűzése iránt intézkedik. Ez a jelen ügyben megtörtént.
- A kézbesítés sikertelensége esetén – az általános szabályok szerint (Be. 73. §) – először azt kell tisztázni, hogy a vádlott ismert, avagy ismeretlen helyen tartózkodik. Az alapügyben a bíróság, mivel az első tárgyaláson a terhelt szabályszerű idézésre nem jelent meg, elrendelte a terhelt rendőri elővezetését, ami a következő tárgyalásra sikertelen maradt, és sikertelen volt az azonnali rendőri elővezetés is. A rendőrség közlése szerint a terhelt a bíróság által ismert lakcímen nem volt található, ezért a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodása miatt a terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsátott ki. Az alapügyben az elfogatóparancs eredményesnek bizonyult. A terheltet a rendőrség elfogta, és a bíróság elé állította.
A Kúria a 4. BKv számú kollégiumi véleményének II. részében a Be. 73. §-ához fűzve azt is kimondta, hogy: ha az elfogatóparanccsal körözött terheltet megtalálják, őrizetbe veszik, és a bíróság elé állítják, a bíróság tanácsának elnöke vagy az egyesbíró meghallgatja, majd a bíróság tanácsülésen, illetve az egyesbíró határoz az előzetes letartóztatás tárgyában.
Az alapügyben az egyesbíró meghallgatta a terheltet. Ez a meghallgatás kétségtelenül külön nem szabályozott eljárási forma (nem ülés, nem tanácsülés, nem nyilvános ülés, nem tárgyalás), ám nyilvánvalóan érvényes, joghatályos eljárási cselekmény, hiszen az elfogatóparancs alapján a bíróság elé állított terheltet szükségképpen meg kell hallgatni. A meghallgatás azt a célt szolgálja, hogy a terhelt számot adjon az ismeretlen helyre távozása okáról, és ezért vált szükségessé a vallomásmegtagadási jogára figyelmeztetés, mert anélkül a terhelt „nem szólhat” a bírósághoz. A terhelt ekkor értelemszerűen attól sem zárható el, hogy – ha kívánja – érdemben is nyilatkozzék az ellene emelt váddal kapcsolatosan.
Ilyenformán a bíróság – önmagában szemlélve – helytállóan járt el, amikor a vádiratot és a tárgyalás mellőzésével hozott végzést a terhelt részére kézbesítette, valamint tőle a jogorvoslati nyilatkozatot beszerezte. Az ügyész, majd a terhelt nem kérte tárgyalás tartását, és amennyiben a támadott végzés közlése mellett a védő sem kérte volna tárgyalás tartását, a tárgyalásos eljárás folytatása tárgytalanná vált volna, miután a tárgyalás mellőzésével hozott végzés jogorvoslat hiányában jogerőre emelkedett volna.
A Kúria megjegyzi, hogy ha a tárgyalás tartásának feltétele elesik, a megkezdésére [Be. 284. § (1) bekezdés] sem kerülhet sor, márpedig a tárgyalás mellőzésével hozott végzés hatályon kívül helyezésének [Be. 549. § (3) bekezdés] csakis a tárgyalásnak a megkezdése után van helye [Be. 549. § (1) bekezdés].
A Kúria felhívja a figyelmet, hogy a büntetőeljárási törvény nem úgy rendelkezik, hogy ha nem lehetett kézbesíteni, a bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzést hatályon kívül helyezi, és az ügy tárgyalásának kitűzése iránt intézkedik. A tárgyalás kitűzése és megkezdése nem azonos fogalmak. A már törvényesen előterjesztett tárgyalás tartására irányuló kérelmet is visszavonhatja a tárgyalás megkezdéséig a kérelmező [Be. 550. § (1) bekezdés]. Következésképpen a hiányzó jogorvoslati nyilatkozat mindaddig pótolható, ameddig nem kerülhet sor a tárgyalás mellőzésével hozott végzés hatályon kívül helyezésére, azaz a tárgyalás megkezdéséig.
Az alapügyben nincs szó arról, hogy a bíróság a tárgyalásról visszatért a tárgyalás mellőzéses eljáráshoz, hiszen egy meg nem kezdett tárgyalásról fogalmilag kizárt a visszatérés.
3. A Kúria egyetértett a védőnek azzal az észrevételével, hogy az elfogatóparancs kibocsátása nem szolgálhatja a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítését. Amennyiben ismeretlen helyen tartózkodása miatt a tárgyalás mellőzésével hozott végzés a terhelt részére nem kézbesíthető, és a tárgyalást más arra jogosult nem kérte, számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy az előkerülő terhelt sem kéri tárgyalás tartását. Ilyen helyzetben ezért a személyi szabadságot el nem vonó körözés elrendelése a megfelelő intézkedés. Amennyiben a körözés eredménytelen, nem marad más megoldás, mint az elfogatóparancs kibocsátása, hiszen a bíróság az ügyész indítványára áttérhet a Be. XXV. Fejezete szerinti külön eljárásra (BKv 100.).
4. A jelen felülvizsgálat alapját képező ügyben folytatandó eljárásban a bíróságnak a tárgyalás mellőzésével hozott végzést kézbesítenie kell a védő részére, a további eljárása pedig annak függvényében alakul, hogy a védő él-e a jogorvoslati jogával: ha nem, a végzés jogerőre emelkedik, ha igen, a tárgyalásos eljárást le kell folytatni.
Budapest, 2014. december 3.
A Kúria Sajtótitkársága