I. A járásbíróság a 2014. március 12. napján tárgyaláson meghozott, kihirdetett és fellebbezés hiányában aznap jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 290. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés] és folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 289. § (1) bekezdés a)-b) pont, (4) bekezdés b) pont].
Ezért a terheltet – halmazati büntetésül – 10 hónap, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett, fogházbüntetésre ítélte.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújtott be a szabadságvesztés fokozata és a végrehajtás felfüggesztésének próbaideje miatt, megváltoztatással börtön fokozat és két évtől öt évig terjedő próbaidő meghatározása érdekében. A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt csak abban a részében tartotta fenn, hogy a próbaidő meghatározása törvénysértő volt. Indítványozta a próbaidő – nyilvános ülésen történő megváltoztatásával – törvénynek megfelelő tartamú meghatározását.
III. A Kúria a 2014. december 4. napján nyilvános ülésen meghozott ítéletével a felülvizsgálati indítvány alaposnak találta.
A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha - a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túl – a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
A büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség által véglegesített indítványban foglaltakkal.
A korábbi Btk. – 2010. május 1. napja előtt hatályos – 89. § (3) bekezdése 1. mondatának 3. fordulata szerint a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés két évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. Ettől a törvényi parancstól eltérni nem lehetséges. Ehhez képest a próbaidő tartamának egy évben történt meghatározása egyértelműen törvénysértő volt.
A védő – az észrevételéből kitűnően – úgy látja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje „kívül esik” a súlyosítási tilalom Be. 354. §-ának (2)-(4) bekezdésében felsorolt esetein, ezért nem irányulhat a terhelt terhére a próbaidő tartamának felemelését célzó felülvizsgálati indítvány sem, és – ki nem mondva – nem is lehet azt súlyosítani (felemelni).
A Kúria ezzel nem ért egyet.
A felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be, akkor is, ha a felülbíráló bíróság bizonyítást vesz fel, és ennek eredményeként állapítható meg súlyosabb bűncselekmény [Be. 354. § (1) bekezdés]. A Be. 354. §-ának (2) bekezdése értelmezi, hogy mit kell a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek tekinteni, a (3) bekezdés pedig a felmentésre és az eljárás megszüntetésére szab sajátos szabályt.
A súlyosítási tilalomnak az alapszabálya tehát a Be. 354. §-ának – (2)-(3) bekezdései által körülírt – (1) bekezdése, s ehhez képest mindaz, amit a Be. 354. §-ának (4) bekezdésében a büntetőeljárási törvény megjelöl, már csupán eligazító sarokkövet képező segédszabályok.
A súlyosítási tilalom alapszabályát az ítélkezési gyakorlat mindig is úgy értelmezte, ahogyan az a józan ész alapján eleve értelmezhető. A súlyosítási tilalom lényege ugyanis az, hogy a felülbíráló bíróság a terheltre nézve a felülbírált ítéletnél - legalábbis az alapvető büntetőjogi kérdésekben: felmentés esetén a bűnösség megállapításával, és ekkor értelemszerűen büntetés kiszabásával vagy büntetés helyett igénybe vehető intézkedés alkalmazásával; bűnösség megállapítottsága esetén a büntetés, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedés súlyosításával - hátrányosabban rendelkezik. Másként megfogalmazva a súlyosítás maga az alapvető büntetőjogi kérdésekben történő hátrányosabb helyzetbe hozás.
Ennek megfelelően pl. szabadságvesztés esetében egyértelműen súlyosítást jelent, ha a felülbíráló bíróság annak tartamát (pl. tíz hónapról egy év hat hónapra) és/vagy a végrehajtás felfüggesztése próbaidejének tartamát (pl. egy évről két évre) felemeli.
Ezért a Kúria vitán felül állónak tekinti, miszerint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a a próbaidő törvényi minimum alatt meghatározott tartama rendes jogorvoslatban a súlyosítási tilalom része, a rendkívüli jogorvoslatok közé tartozó - a megsértett jogrend helyreállítását szolgáló - felülvizsgálati eljárásban pedig a terhelt terhére irányul a tartam felemelését célzó ügyészi indítvány, s a felemelésnek (a súlyosításnak) nincs is törvényi akadálya.
IV. A Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – az ügyészi felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján megváltoztatta, és a próbaidőt – szem előtt tartva a bíróságnak a minimumban történő meghatározási szándékát – a törvényes tartam alsó határának megfelelő tartamban határozta meg. Egyebekben a Be. 426. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta a támadott határozatot.
Budapest, 2014. december 8.
A Kúria Sajtótitkársága