A büntetendő előkészület elkövetője kizárólag önálló tettes lehet. A lőfegyverre és lőszerre egyidejűleg elkövetett bűncselekmény természetes egység.
A jogerős ítélet társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntette és társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétsége miatt állapította meg a II. rendű terhelt bűnösségét, s szabott ki vele szemben büntetést.
Az ítélet ellen a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a lőfegyverrel visszaélés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor és ezért a kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos.
A Kúria a felülvizsgálat során észlelte, hogy az eljárt bíróságok – az ügyészségekkel egyezően – tévesen minősítették a II. rendű terhelt terhére megállapított – bár a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett – másik bűncselekményt társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétségeként.
Amennyiben a Btk. külön elrendeli – miként például a rablás körében [365. § (5) bekezdés] – előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik [Btk. 11. § (1) bekezdés].
Amint arra az 5/1999. számú büntető jogegységi döntésének indokolásában a Legfelsőbb bíróság is rámutatott, az előkészület nem általában létezik. A büntetendő előkészület mindig valamely a Különös Részében meghatározott bűncselekménynek az előkészülete. Az egyébként büntetőjogilag rendszerint közömbös előkészületi magatartás kifejtése csak akkor tekinthető előkészületnek, ha az valamely bűncselekmény elkövetése céljából valósul meg. Mindebből következik, hogy a Különös Részben meghatározott bűncselekmény büntetni rendelt előkészülete elválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz a bűncselekményhez, amelynek a megvalósítását célozza, és – az elkövetési magatartás különbözőségétől eltekintve – magában rejti mindazokat az ismérveket, amelyek a célba vett befejezett bűncselekményt jellemzik.
A büntetőtörvény által büntetni rendelt előkészület is megfelel a bűncselekmény általános fogalmának. Nevezetesen: tényállásszerű (diszpozíciószerű) – a diszpozíciót a Btk. 11. §-ának (1) bekezdése írja le –, jogellenes (társadalomra veszélyes) és bűnös cselekmény. Nincs indok arra, hogy azok az általános elvek, amelyek minden bűncselekményre vonatkoznak, a büntetendő előkészület esetében ne érvényesüljenek.
Ugyanakkor lényeges különbségek lehetnek a büntetőjogi felelősségnek a Btk. Általános Részében, illetve a Különös Részében meghatározott feltételei között. Ilyen különbség az, hogy a Btk. rendelkezései a Különös Részben az egyes bűncselekmények elkövetési magatartását írják le, az Általános Részben pedig a Btk. 11. §-ának (1) bekezdése semleges (önmagukban büntetőjogilag közömbös) magatartásokat nyilvánít előkészületi cselekményeknek, ha azokat „bűncselekmény elkövetése céljából” fejtik ki.
Az eddigiekből következik, hogy a Btk. Általános Részének rendelkezéseit és általában a bűncselekmény tanának (ezen belül az egység-többség tanának) tételeit az előkészületre is alkalmazni kell, de „értelemszerű” eltérésekkel. Így például, mivel az előkészület alanya még részben sem valósítja meg annak a bűncselekménynek az elkövetési magatartását, amelyre az előkészület irányul, a bűncselekmény elkövetésének előkészületi szakaszában nem lehet tettesek és részesek között különböztetni, s egy előkészületi cselekménynek nincs kísérlete. A külön rendelkezéssel büntetendővé tett cselekmény általában nem büntetett előkészületi magatartásainak megvalósítója kizárólagosan önálló tettes lehet. Ennek megfelelően tettes (és nem társtettes) az is, aki például a majdani közös elkövetésben megállapodik. Erről van szó a jelen ügyben is azzal, hogy a közös elkövetésben megállapodás mellett megtörtént az elkövetés feltételeinek a biztosítása is.
Valamely bűncselekmény külön rendelkezéssel büntetendővé tett előkészületének elkövetője tehát minden esetben önálló tettes, vagyis nem állapítható meg társtettesi, felbujtói és bűnsegédi elkövetői alakzat – függetlenül attól, hogy az elkövető az elkövetés céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, illetőleg ezen magatartások közül egyet, többet vagy valamennyit tanúsítja-e.
Az eljárás során elvi kérdésként merült fel, hogy az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett bűncselekmény a természetes egység körébe tartozik-e avagy valódi, alaki bűnhalmazat megállapításának van-e helye.
Az elsőfokú bíróság egységesen a Btk. 325. § (1) bekezdésének a) pontja szerint elkövetett lőfegyverrel visszaélésnek minősítette az egyidejűleg lőfegyverre és a hozzá való lőszerre elkövetett bűncselekményt. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy bár a korábbi Btk. (azaz az 1978. évi IV. törvény) szabályaitól eltérően a hatályos Btk. azonos § alatt, de különböző bekezdésekben szabályozza lőfegyverekre és a lőszerekre vonatkozó büntetendő elkövetési magatartásokat, a több lőfegyverre vagy lőszerre ugyanazon elkövetési magatartással megvalósult cselekmény továbbra is természetes egységet képez és halmazat megállapítására az eltérő törvényi szabályozás ellenére sincs mód. A másodfokú bíróság egyetértve ezzel az állásponttal a korábbi Btk. szabályozásához kapcsolódó eseti döntésekre hivatkozott.
A jogértelmezést igénylő elvi kérdés megoldása során a Kúria abból indult, ki, hogy a Btk. a 325. §-ban a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés címszó alatt egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását határozta meg. Bármely lőfegyver veszélyessége abból fakad, hogy abból lőszer lőhető ki. Ha a lőfegyver nem alkalmas lőszer kilövésére (mert pl. hatástalanították) akkor annak birtoklása nem is jelenthet veszélyt a közbiztonságra. A Btk. 325. §-ában ugyanannak a bűncselekménynek a különböző elkövetési tárgyaira végrehajtott azonos vagy különböző elkövetési magatartások ugyanazt a védett jogi tárgyat, ugyanazt a társadalmi érdeket sértik vagy veszélyeztetik. Az azonos jogtárgysértésre figyelemmel az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén valódi alaki (eszmei) bűnhalmazat nem állapítható meg. Ezért helyesen minősítették az eljárt bíróságok a II. rendű terhelt terhére rótt bűncselekményt 1 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettének.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos, és ezért tanácsülésen eljárva a támadott ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. február 15.
A Kúria Sajtótitkársága