Tájékoztató a Bfv.II.336/2014. számú ügyhöz

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2014. július 17.

I. A városi bíróság a 2013. február 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet felmentette az ellene közúti veszélyeztetés bűntette [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól, továbbá rendelkezett arról, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ügyésznek a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránti fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. november 15. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás lényege a következő:
A terhelt 2011. szeptember 19-én vezette személygépkocsiját egy két települést összekötő, részben más személlyel közös tulajdonában és a kizárólagos tulajdonában lévő külterületi szántóföldeken egy személygépkocsinyi nyomvonalon kijárt taposott földúton. Szemből a tehergépkocsiját vezetve közlekedett a terhelttel haragos viszonyban lévő sértett. A terhelt a földútról lehúzódott a termőföldre, majd az egymás melletti elhaladásuk során közöttük szóváltás alakult ki. A terhelt az ebből eredő indulatában megfordult, és üldözni kezdte a sértettet, akit a földút menti barázdába próbált leszorítani, több alkalommal a sértetti tehergépkocsira húzta személygépkocsijának kormányát, végül személygépkocsijának jobb első sárvédője érintőlegesen ütközött a sértetti tehergépkocsi bal első sárvédőjével. A két jármű kis mértékben megrongálódott, de személyi sérülés nem történt.

Az elsőfokú bíróság a terhelt a felrótt cselekményt olyan úton valósította meg, amely sem közútnak, sem pedig a közforgalom elől el nem zárt magánútnak nem tekinthető: a kijárt taposott földút jogi értelemben nem vált közforgalom elől el nem zárt magánúttá, mert létesítéséhez, forgalom részére történő átadásához senki nem kért és a közlekedési hatóság nem adott engedélyt, ilyen tény az ingatlan-nyilvántartásban sincs bejegyezve.
A másodfokú bíróság a terhelt felmentését helytállónak, de indokolását tévesnek találta. Álláspontja szerint a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdése körében nem minden közúti közlekedési szabály alkalmazható, valamint kizárólag a „közút” és „nem közút” fogalmakat használja, így nem vonható a közúttal egyező elbírálás alá a közforgalom elől el nem zárt magánút.

II. A bíróság jogerős ítélete, közelebbről a másodfokú végzés ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve a felmentés miatt, a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, és további indokolással ellátva azonos indítványt terjesztett elő azzal, hogy az elbírálásra nyilvános ülés keretében kerüljön sor. 
A védő az észrevételében a támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

III.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos. 
Az elkövetéskor hatályos KRESZ 1. §-a egyértelműen kimondta, hogy a rendelet a Magyar Köztársaság (jelenleg: Magyarország) területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza, s útnak a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút) tekintendő [2. §, 1. számú függelék I.a) pont].
A szó szoros értelmében vett közút a megnevezéséből kitűnően a köz, azaz mindenki által igénybe vehető utat jelenti, és a közforgalom elől el nem zárt magánút sem jelent mást, merthogy rendeltetése ugyancsak a köz forgalmát biztosítja. Azaz más megfogalmazással a közforgalom elől el nem zárt magánút funkcionálisan ugyancsak közút, de megjelölhetnénk quasi közút gyanánt is.
A közút és a közforgalom elől el nem zárt magánút a KRESZ 1. §-ának értelmében a közúti közlekedési szabályok alkalmazhatósága szempontjából azonos tartalmú fogalmak.
A közúti veszélyeztetés törvényi tényállása nem tartalmaz az elkövetés helyére vonatkozó olyan ún. szituációs elemet, miszerint kizárólag közúton volna elkövethető.
A KRESZ 1. §-a a büntető anyagi jogban – a büntető norma által beemelve, mintegy másodlagos büntető jogszabályként - a közúti közlekedési szabályok tekintetében funkcionálisan, a tényleges helyzet alapján érvényesül, s ekként nincs jelentősége annak, hogy a jelen ügybeli út – a büntetőjogon túl, azaz figyelembe nem vehető - egyébiránti jogi értelemben nem út, így közforgalom elől el nem zárt magánútnak sem veendő. Ebből kifolyólag az elsőfokú bíróság az adminisztratív feltételek hiányából téves következtetést vont le a büntetőjogi felelősség nem létére.
Másként fogalmazva a KRESZ 1. §-a alapján az a hely, amelyen ténylegesen közúti járművek és gyalogosok forgalma zajlik, útnak tekintendő, éspedig függetlenül attól, hogy az adminisztratív feltételek rendszerében egyébként útnak minősül-e. A jelen ügybeli magánút, miként azt a másodfokú bíróság a tényállás részéve tette (másodfokú végzés 2. oldal 2. bekezdés), nem volt a forgalom elől elzárva.   
A másodfokú bíróság pedig eleve tévesen indult ki a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdésének azon értelmező rendelkezéséből, hogy a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált.
Az adott értelmező rendelkezés ugyanis nem annulálta (nem tette semmissé) a közúti közlekedési szabályok KRESZ 1. §-ában megvont hatályát (hatókörét), hanem éppen ellenkezőleg, sérülés vagy halál okozásának esetére a KRESZ 1. §-ához képest kiterjesztő értelmezéssel a büntetendőség körébe vonta a közforgalom elől elzárt magánúton vagy útnak sem minősülő egyéb helyen elkövetést is.

Az adott értelmező rendelkezés azonban a közúti veszélyeztetést érintően nem játszik semmiféle szerepet, így a másodfokú bíróság az eleve téves kiindulópontból nem is vonhatott helyes következtetést a büntetőjogi felelősség hiányára. 
A bemutatottak alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, s a támadott másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Budapest, 2014. július 10.

A  Kúria  Sajtótitkársága