I. A törvényszék a 2012. december 28. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (2) bekezdés a), d), f) és i) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (2) bekezdés a), c) és d) pont, (4) bekezdés] és 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [korábbi Btk. 195. § (1) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 40 év után bocsátható feltételes szabadságra. A védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2013. június 13. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy az emberöléshez és a magánlaksértéshez megjelölte az alapesetek törvényhelyeit is - míg egyebekben helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. rendű terhelt – jogi segítője útján – nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontját megjelölve – formálisan – az emberölési cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, hatályon kívül helyezés (helyesen: megváltoztatás) és a törvénynek megfelelő határozat hozatala, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, végső soron az emberölés alóli – részbeni – felmentés, illetőleg lényegesen enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
Az I. terhelt védőjének indítványa – a Be. megjelölt 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja ellenére – ténylegesen az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítását kifogásolta az emberölésben, vagyis a Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulatán alapul.
III. A felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
IV. A határozat elvi tartalma:
A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felülvizsgálati indítvány arra jogosulttól származik-e.
A büntetőeljárási törvény szabályozásában felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult
I. a terhelt terhére az ügyész,
II. a terhelt javára:
a) az ügyész,
b) a terhelt,
c) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta,
d) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője,
e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
f) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven év telt el, oldalági rokona
[Be. 417. § (1) bekezdés].
Ezek között a terhelt „jogi segítője” nem szerepel. A jelen ügyben a jogi segítő a beadvány elején úgy fogalmazott, hogy ő terjeszti elő a felülvizsgálati indítványt. Ez azt jelentené, hogy az indítvány nem jogosulttól származik, s ezért az indítványt a Be. 421. § (2) bekezdés 1. mondatának 2. fordulata alapján kellene elutasítani.
A jogi segítő a beadvány elején és végén is utalt rá, hogy az I. rendű terhelt megbízásából nyújtja be az indítványt, továbbá közölte még, hogy a Csongrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata jogi szolgáltatás igénybevételét engedélyezte az I. rendű terhelt számára, aki részére megbízást adott az indítvány benyújtására, s mind a határozatot, mind a teljesítést igazoló okiratot mellékelte.
A büntetőeljárási törvény a jogi segítőt kizárólag egyhelyütt, azok között említi akiknek a megkeresésére - törvényben meghatározott feladataik ellátásához szükséges mértékben és időtartamban - a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a büntetőügy iratait vagy annak hiteles másolatát megküldi, illetve azokba betekintést engedélyez [Be. 71/B. § (1) bekezdés].
A jogi segítő iratbetekintési joga az alábbiakat szolgálja.
A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.) szerint az állam a jogi segítségnyújtás keretében jogi segítő e törvény szerinti igénybevételének jogát biztosítja peren kívül (támogatás) a támogatott személynek (fél); a jogi segítő a fél számára jogi tanácsot ad vagy beadványt, egyéb iratot készít, valamint erre vonatkozó meghatalmazás alapján betekint ügyének irataiba (jogi szolgáltatás) [Jst. 1. § (1)-(2) bekezdés].
A támogatás abban az esetben biztosítható a félnek, ha – többek között – bűncselekmény áldozata és a bűncselekménnyel okozott kár, illetve a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett jog- vagy érdeksérelem elhárításához szükséges eljárás megindításához jogi segítő szakjogászi tanácsadására vagy beadvány (kereset, kérelem, feljelentés, vádindítvány stb.) szerkesztésére van szüksége [Jst. 3. § (1) bekezdés g) pont]; büntetőeljárásban rendkívüli jogorvoslati kérelem elkészítéséhez kér segítséget [Jst. 3. § (1) bekezdés h) pont 2. fordulat].
Az állam a jogi segítségnyújtás keretében büntetőeljárásokban – további feltételek mellett - a következő támogatásokat nyújtja: személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére [Be. 343. § (3) bek.], pártfogó ügyvédi képviselet a sértett, a magánvádló, a magánfél, és az egyéb érdekeltek [Be. 57. § (3) bek.], valamint a pótmagánvádló [Be. 343. § (3) bek.] részére [Jst. 17. § (1) bekezdés].
A büntetőügyekben történő jogi segítségnyújtásra kötelezettséget vállaló jogi segítő büntetőügyben lát el pártfogó ügyvédi képviseletet, a 3. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott szolgáltatást nyújtja, továbbá büntetőügyben rendkívüli jogorvoslati kérelmet készít [Jst. 69. § (3) bekezdés].
A jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 2. §-ának 4. pontja – a Jst. szabályozásának megfelelően – mondja ki, hogy e rendelet alkalmazásában büntetőeljárásban biztosított támogatás: büntetőeljárásban személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére, valamint pártfogó ügyvédi képviselet a sértett, magánvádló, magánfél, egyéb érdekelt és a pótmagánvádló részére (Jst. 17. §).
Az eddigiekből már kitetszik, hogy jogi segítségnyújtás kizárólag a sértett, a magánvádló, a magánfél, és az egyéb érdekeltek, valamint a pótmagánvádló részére nyújtható – ezek között a terhelt nem szerepel.
A Jst. 3. § (1) bekezdése h) pontjának 2. fordulatában és a Jst. 69. §-a (3) bekezdésének 3. fordulatában megjelölt „büntetőügyben rendkívüli jogorvoslati kérelem” kizárólag a magánvádló és a pótmagánvádló tekintetében értelmezhető, míg a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt tekintetében nem, mert rendkívüli jogorvoslati kérelem (indítvány) előterjesztésre nem voltak, és jelenleg sem jogosultak.
A magánvádló és a pótmagánvádló a 2014. január 1. napja előtti helyzetben még felülvizsgálati indítvány benyújtására volt jogosult a terhelt terhére, felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén [Be. 417. § (1) bekezdés I.b) pont]. A magánvádló és a pótmagánvádló azonban 2014. január 1. napjától már nem szerepel a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak között.
A teljesség érdekében a Kúria megjegyzi, hogy a magánvádló és a pótmagánvádló a terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében [Be. 409. § (1) bekezdés b) pont]. Ebben nincs változás.
Összegezve: Jogi segítségnyújtásban a büntető rendkívüli jogorvoslatok közül egyedül a perújítás kapcsán részesíthető a magánvádló és a pótmagánvádló, ellenben a felülvizsgálati eljárás kapcsán – 2014. január 1. napjától – már ők sem, és sem korábban, sem jelenleg nem részesülhet jogi segítségnyújtásban más, köztük a terhelt sem.
Az indítványt azonban nyilvánvalóan az arra személyében jogosult I. rendű terhelt nyújtotta be, éspedig a jogi segítője útján, a jogi segítő beadványa csupán a megfogalmazásában téves.
A Kúria leszögezi, hogy az arra jogosult terhelt bárki – az arra személyében is jogosultak közül védője vagy fiatalkorú terhelt esetében törvényes képviselője, valamint más akármely segítője – útján benyújthatja a felülvizsgálati indítványát.
Az indítványból annak viszont félreérthetetlenül ki kell tűnnie, hogy az ténylegesen a terhelt akaratából ered. Az indítványhoz mellékelve lett két irat. Az egyik melléklet a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatának – jogszabályra nem hivatkozó – határozata, miszerint az I. rendű terhelt kérelmére tanácsadást és rendkívüli jogorvoslati kérelem készítését engedélyezi. A másik melléklet igazolás arról, hogy a jogi szolgáltatás nyújtása megtörtént, amit 2015. január 16-án az I. rendű terhelt és a jogi segítő az aláírásával látott el.
Nem kétséges tehát, hogy az indítvány a terhelt akaratából ered, s ehhez képest a jogi segítő – egyéb jogszabályba ütköző – közreműködése közömbös.
Budapest, 2015. március 18.
A Kúria Sajtótitkársága