I. A járásbíróság a terheltet – mint többszörös visszaesőt – 2 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a szabadságvesztést 3 év fegyházbüntetésre súlyosította.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára a súlyosítási tilalom megsértése miatt, a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés enyhítése érdekében. A Legfőbb Ügyészség az indítványt azzal tartotta fenn, hogy a szabadságvesztés tartamát a Kúria az elsőfokú ítéletben megállapított tartammal egyezően határozza meg.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni ügyészi fellebbezés mire irányult.
Az ügyész azért fellebbezett, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként ne az elsőfokú bíróság által megállapított börtön [hatályos Btk. 37. § (2) bekezdés a) pont], hanem a terhelt többszörös visszaesői minőségére figyelemmel fegyház [hatályos Btk. 37. § (2) bekezdés b) pont ba) alpont] kerüljön meghatározásra.
Az ügyész a fellebbezését a terhelt „terhére” nyújtotta be.
A Be. 323. §-ának (2) bekezdése értelmében a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul; a fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni; az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez [354. § (2) bekezdés].
A zárójelben utalt törvényhely figyelemfelhívó jellegű. Azt szolgálja, hogy az ügyész, illetőleg a fellebbezése miatt eljáró felülbíráló bíróság mely törvényhely alapján köteles értelmezni, illetőleg kontrollálni, hogy az ügyésznek a terhelt terhére bejelentett fellebbezése valóban a terhelt terhére irányul-e. Ez a kérdés nagy jelentőségű, ugyanis a felülbírálat egyik alapkérdése, hogy a felülbírálat során az első fokon kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés súlyosítható-e.
Az a tény, hogy az ügyész átiratában fellebbezéssel él, semmiképp nem értékelhető eleve a vádlott terhére bejelentett perorvoslatnak. A megyei bíróság utal e körben arra, hogy a Be. 241. §-ának (2) bekezdése megadja a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalmát és értelmezését, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 157. számú állásfoglalása pedig részletezi azt is, hogy mely ténylegesen hátrányos célzatú fellebbezések nem oldják fel a súlyosítási tilalmat. (Olyan jellegű változtatásokra vonatkozó indítványok ezek, amelyeket a másodfokú bíróság a vádlott javára bejelentett fellebbezés esetén is eszközölhet.)”
A Kúria a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (korábbi Be.) hatálya alatt hozott döntéseket a jelen szabályozási helyzetben is irányadónak tekinti. Ennélfogva a Be. 354. §-ának (2) bekezdése határozza meg, hogy milyen tartalmúnak kell lennie az ügyész fellebbezésének ahhoz, hogy azt a terhelt terhére irányulónak lehessen értékelni.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 354. § (1) bekezdés 1. mondat].
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész – miként már ismertetésre került – kizárólag azért fellebbezett a terhelt „terhére súlyosításért”, hogy a többszörös visszaesés folytán a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként fegyház kerüljön meghatározásra. Ez kétségtelenül a terhelt hátrányára irányuló fellebbezés volt, azonban a Be. 354. §-ának (2) bekezdése alapján nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek, vagyis olyan fellebbezésnek, amely feloldotta a súlyosítási tilalmat. Ehhez képest a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát az ún. súlyosítási tilalom megsértésével súlyosította.
A Kúria tanácsülésen hozott határozatával a támadott határozat megváltoztatásával 2 év 3 hónap fegyházbüntetésre ítélte a terheltet.
Budapest, 2016. augusztus 22.
A Kúria Sajtótitkársága