I. Az Egri Törvényszék a 2012. április hó 25. napján kihirdetett 14.B.342/2010/52. számú ítéletében a terhelt bűnösségét
5 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 318.§ (1) és (6) bekezdés b) pont],
2 rendbeli csődbűntettben [Btk. 290.§ (3) bekezdés és (1) bekezdés a) pont],
2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274.§ (1) bekezdés c) pont], és
1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276.§]
állapította meg és ezért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre, 5.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre, és 5 évi gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.
A börtönbüntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.
A pénzmellékbüntetést 10.000 forintonként rendelte egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni.
Határozott a lefoglalt iratok sorsáról, kötelezte a terheltet a Budapest Autófinanszírozási Zrt. és a Raiffeisen Lízing Zrt. magánfelek részére kártérítés, és ehhez kapcsolódó illeték megfizetésére, valamint bűnügyi költség viselésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést, a terhelt és védője az ítélet kihirdetésekor fenntartott három nap alatt nem nyilatkoztak.
A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. június hó 25. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.342/2012/7. számú ítéletében az Egri Törvényszék ítéletét megváltoztatta:
a terhelt terhére rótt 2 rendbeli csődbűntettet 2 rendbeli csődbűncselekmény bűntetteként [Btk. 290.§ (3) bekezdés és (1) bekezdés a) pont] nevezte meg. A halmazati börtönbüntetés tartamát 3 évre felemelte, a terheltet 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte. A börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére, továbbá a pénzmellékbüntetés kiszabására és annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. Egyebekben az első fokú ítéletet a terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2004. évtől két céget működtetett, egyrészt az É-P. Kft.-t, valamint a P. A.-M. Kft.-t. Előbbi Kft. ügyvezetőjeként 2005. június 1. és július 11 között mintegy 840 millió Ft finanszírozási ügylet közvetítésére vonatkozó Együttműködési megállapodást kötött.
Ugyancsak az É-P. Kft. nevében 2005. augusztus 29. napján kölcsönszerződést kötött a takarékszövetkezettel 15 millió Ft beruházási kölcsön folyósítására.
Ezt követően, mint a P. A.-M. Kft. ügyvezetője 2005. szeptember 27. napján gépjármű vásárlási célú kölcsönszerződést kötött a Raiffeisen Lízing Zrt.-vel a 8.200.000 Ft értékű KIA Sorrento típusú gépkocsi megvásárlása céljából.
A terhelt valamennyi szerződés megkötésekor, illetve kölcsön igénylésekor már tudta, hogy azokat nem tudja teljesíteni, azok teljesítése nem is volt szándékában.
Ezzel egyidejűleg a két cégben meglévő üzletrészeinek eladását bonyolította mégpedig úgy, hogy azokat kizárólag színlelt szerződés útján értékesítette hajléktalan szlovák állampolgároknak, a papíron történő eladása mellett az üzletrészeit a vevőknek ténylegesen nem adta át. Nem adta a birtokukba a társaságok iratanyagát, könyvelését, nem gondoskodott az eszközök átadásáról, nem biztosította számukra a továbbiakban a bankszámlák feletti rendelkezés jogát, hanem a cégek eladását követően azok felett továbbra is rendelkezett, a bejövő pénzeket felvette, s ismeretlen célokra költötte. Végül pedig a fiktív szerződések megkötésével már elvont tárgyi eszközök ismeretlen helyekre történő elszállítására, vagy értékesítésére is a tudtával került sor.
A terhelt fedezetelvonó magatartásával a gazdálkodó szervezet hitelezőinek kielégítését teljes egészében meghiúsította mind a két cég vonatkozásában.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt okokra hivatkozással, amit a védő szóbeli felszólalásában kiegészített a 416.§ (1) bekezdésének c) pontjával is.
Az indítvány szerint a csalás és a csődbűncselekmény tényállási elemek hiányában nem állapítható meg a terhelt terhére.
A Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
A Kúria indokai szerint: a terhelt akkor, amikor 2005. június 1. és 2005. július 11. között három szerződésben, összesen 840 millió Ft összegű finanszírozási ügylet közvetítését vállalta, már 4 ugyanilyen élő szerződéssel rendelkezett, amelyekben összesen 910 millió Ft összegű finanszírozási ügylet közvetítését vállalta.
A terhelt e korábbi szerződéseit sem teljesítette még akkor, amikor megkötötte a jelen eljárás tárgyát képező három újabb vevőfinanszírozási megállapodást.
A terheltnek az 5 db szerződés megkötésekor reálisan nem volt lehetősége azok teljesítésére és ezzel a terhelt is tisztában volt.
A terhelt emellett valójában nem is adta el üzletrészeit az általa vezetett cégekben, hanem azokat olyan külföldi (hajléktalan) személyeknek értékesítette papíron, akiknek a cégek működtetésére a tényállásban foglaltak szerint lehetőségük sem volt, a terhelt tehát a cégeket fantomizálta.
A Kúria azt is megállapította, hogy jelen esetben fiktív átruházás történt mindkét Kft. üzletrész átruházás esetében: könyvelési iratok és a vagyontárgyak átadása nem történt meg; olyan személyeknek értékesítette, akikről tudta, hogy nem fogják, (előbbiek átadása hiányában) nem tudják majd működtetni a Kft.-ket, vételár kifizetés sem történt meg, az új vevők elérhetetlenek voltak. Ebből következően tevékenysége egyértelműen a vagyon elvonására irányult. Ezzel pedig hitelezői kielégítését a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével, eltitkolásával teljes egészében meghiúsította.
Budapest, 2013. december hó 16.
A Kúria Sajtótitkársága