I. A járásbíróság a 2013. november 15. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 195. § (1) bekezdés]. Ezért a terheltet – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és végleges hatállyal a pedagógus foglalkozástól eltiltásra ítélte.
A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. március 19. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: a cselekményt 2 rendbeli becsületsértés vétségének [korábbi Btk. 180. § (2) bekezdés] minősítette, a halmazati büntetést 10 hónap fogházra és 5 év foglalkozástól eltiltásra enyhítette, a fogházbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte - egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint a pedagógus férfi terhelt egy plébánia megbízásából kerékpáros túrákat vezetett fiúknak. Az 1. pont szerint a terhelt hajnalban, az alvó sértett pizsamáján és hálózsákján keresztül a sértett nemi szerve körül körözött és néha hozzáért, majd a sértett erre ébredése után a terhelt a hálózsákon keresztül a a sértett hátát simogatta, aztán ismét a nemi szerve körül kezdett a kezével körözni. A 2. pont szerint a terhelt hajnalban, az alvó sértett takarója és pizsamája alá benyúlva a sértett derekát simogatta, majd a takarón keresztül a tarkóját és hátát simogatta. Mindkét sértett 14. életévét valamivel betöltött életkorú.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, törvénysértő minősítés folytán törvénysértő büntetés miatt, 2 rendbeli felügyelete alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] minősítés és súlyosabb büntetéskiszabás érdekében.
A Legfőbb Ügyészség módosította az indítványt 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítés, törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében.
III. A Kúria a 2014. november 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új másodfokú eljárásra utasította.
A Kúria megállapította, hogy érdemi felülvizsgálati határozat nem hozható.
1. A Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelen ügyben van-e egyáltalán törvényes lehetőség a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Ugyanis a módosított indítvány szerinti minősítés mellett nem törvénysértő a kiszabott büntetés.
A Kúria elvi éllel leszögezte, hogy a felülvizsgálati indítványban törvénytelen minősítésre visszavezethetőnek állított törvénysértő büntetéskiszabás, mint felülvizsgálati ok kapcsán a minősítés törvényessége nem csak az indítványban fölvetett minősítéshez, mint indokhoz, hanem a bűncselekmény törvényes minősítéséhez képest vizsgálandó. Másként fogalmazva, a minősítésbeli törvénysértésre hivatkozás a törvényes minősítés vizsgálatát nyitja meg, s az nem a felülvizsgálati indítvány szerinti minősítés függvénye.
2. A Kúria ugyan - főszabályként - kötve van a felülvizsgálati indítványban megjelölt okhoz, azonban a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálódva úgy találta, hogy a másodfokú bíróság a cselekmény jogi minősítése tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
3. A másodfokú bíróság kellően nem indokolta meg, hogy ténylegesen milyen tényállásra alapozta döntését, ugyanis előbb leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás történeti tényeket nem érintő korrigálással megalapozott és a felülbírálathoz irányadó, majd a továbbiakban azt is rögzítette, hogy nem nyert bizonyítást az a körülmény, miszerint a vádlott részéről nemi vágyának felkeltése miatt került sor a tényállásban írt, a társadalomban nem megszokott viselkedés tanúsítása.
4. A Kúria kifejtette, hogy a tényállás 1. pontbeli cselekmény kapcsán általában kellő alappal vonható következtetés a szexuális indíttatásra, amit az elsőfokú bíróság megállapított, majd azt a másodfokú bíróság elvetett. A tényállás 2. pontjában a terheltet mozgató motívum az 1. pontbelivel hasonlónak, de a nemi szerv érintettsége nélkül nem egy az egyben azonosnak tekinthető, ugyanakkor a két cselekvőséget nyilvánvalóan egybevetve lehet csak megfelelő következtetésre jutni, valamint nem téveszthető szem elől az sem, hogy a sértett a derekának simogatásra ébredt, ami megszakíthatta azt, hogy a terhelt szándéka valójában a sértett nemi szervének elérését célozza.
III. A másodfokú bíróság állította, hogy a „közfelfogás – az utóbbi időben a médiában lezajlott átalakulásnak is köszönhetőnek – toleránsabbá vált”. A Kúria jelezte, hogy ezzel nem ért egyet, sőt úgy tapasztalja, hogy tűrés helyett a szigorúbb megítélés nyer teret, s mindenekelőtt a szexuális támadásokkal szemben leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő kiskorúak esetében.
IV. A másodfokú bíróság a „megváltozott társadalmi felfogás” értelmében kijelentette, hogy „már nem tekinthető súlyosan szeméremsértőnek a comb, hasalj, far, mell simogatása”. A Kúria hangsúlyozta, hogy ami a felnőttkorúak tekintetében a szexualitás terén nem tekinthető súlyosan szeméremsértőnek, az más értékelést igényel a kiskorúakat érintően, a szeméremsértő cselekmény súlyossága tehát relatív fogalom, eltérő életkorban eltérő értékelés szükséges.
IV. Az alapügyben eljárt egyik bíróság sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a két kiskorú sértett aludt, amikor a terhelt a testüket érintette, simogatta (fogdosta). Az ítélkezési gyakorlat az alvó sértett sérelmére elkövetést korábban akaratnyilvánításra (BH 1984.47., FBK 1992.27.) képtelen állapotban lévő személy sérelmére megvalósultnak tekintette. A megítélés utóbb megváltozott. A sértett akaratnyilvánítási képességének hiánya esetében hiányzik a védekezési képesség is. Ezzel szemben a védekezési képesség hiánya önmagában még nem jelent akaratnyilvánítási képtelenséget, ha az akaratnyilvánítási képesség csak időlegesen szünetel (pl. alvás, bódulat) – BH 2014.6. Az alvó sértett sérelmére elkövetés esetében a sértettet más döntések is védekezésre képtelennek tekintik (Bfv.III.1472/2012/5., Bfv.I.369/2014/8.). Tehát az alvás nem az akaratnyilvánítási képesség hiánya, hanem egy élettani helyzet, amelyben az alvó személy az adott helyzeténél fogva időlegesen védekezésre képtelen állapotba kerül.
V. A megismételt eljárásban a történeti tényállás megalapozottsága kapcsán egyértelművé kell tenni a felülbíráló bíróság álláspontját, valamint maradéktalanul jogi értékelés körébe kell vonni az alapügyben felmerült mindhárom minősítésű bűncselekmény törvényi tényállási elemeit.
Végül néhány további hiányosság: A Kúria az elkövetési idő pontosított meghatározását hiányolja a tényállásból a 2. pontbeli esetben, s legalább a túra kezdő és végző időpontja közé helyezés is elvárható a tényállás 1. pontjában. A tényállás 2. pontjában az elkövetés nem Magyarországon, hanem más állam területén, Kanadában történt, ám a területi hatály vonatkozásában a bíróságok nem hivatkoztak a korábbi Btk. 3. §-a (1) bekezdésének 2. fordulatára. Az alapügyben eljárt bíróságok, habár határozataikat egyaránt olyan időpontokban hozták, amikor már (2003. július 1. napjától) a 2012. évi C. törvény (új Btk.) volt hatályban, egyáltalán nem foglalkoztak a büntető törvény időbeli hatályával. Ezek is pótlásra szorulnak.
Budapest, 2014. december 3.
A Kúria Sajtótitkársága