I. Az alapügyben első- és másodfokon eljárt bíróságok a III. és IV. rendű terheltek bűnösségét felbujtóként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, valamint felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapították meg és velük szemben büntetést szabtak ki.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a III. rendű és a IV. rendű terheltek közös védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság
- a vádon túlterjeszkedve, törvényes vád hiányában mondta ki a két terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében is, mert az ügyész nem emelt vádat magánokirat-hamisítás miatt.
- a két terhelt bűnösségét annak ellenére állapította meg magánokirat-hamisítás vétségében, hogy e bűncselekmények büntethetősége elévült,
A másodfokú bíróság emellett az adócsalás rendbeliségét is törvénysértően állapította meg és mindez törvénysértő büntetést kiszabását eredményezte.
III. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a III. és IV. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartotta.
IV. A határozat elvi tartalma
1.
A Kúria azt állapította meg, hogy a vádirat tartalmazta a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásának a tényét, ami az utóbb vádkiterjesztéssel a III. és IV. rendű terheltekkel, mint felbujtókkal szemben vád tárgyává tett cselekmények lényege. Éppen e cselekmény miatt került sor a nyomozás elrendelésére, majd a vádemelésre valamennyi (tettes és részes) elkövetővel szemben.
2.
A Kúria részletesen megvizsgálta az elévülés kérdését. Ennek során abból indult ki, hogy a nyomozás elrendelése – mivel bűncselekmény miatt, az elkövető ellen irányuló hatósági és érdemi, az ügyet előrevivő büntetőeljárási cselekmény – kétségtelenül félbeszakította a büntethetőség elévülését. A nyomozás egyik sarkalatos feladata az elkövető kilétének a megállapítása, ezért a nyomozás elrendelése akkor is félbeszakítja az elévülést, amennyiben azt ismeretlen elkövető vagy részben ismeretlen elkövetők ellen rendelik el (lásd: EBH 2008.1764.ind., BH 2010.208.ind., BH 2010.144.ind., BH 2008.204.ind.).
A büntethetőség elévülésének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [korábbi Btk. 34. § a) pont]. A kezdő nap a jelen ügyben azonos a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásának napjával.
A bűncselekményeket tettesként elkövető V. rendű terhelt általános forgalmi adónemre 2003. I. negyedévére 2003. április 17-én, 2003. II. negyedévére 2003. július 15-én és 2003. III. negyedévére 2003. október 14-én; az ugyancsak tettes I. rendű terhelt általános forgalmi adónemre 2003. IV. negyedévére 2004. január 14-én; az I. rendű terhelt általános forgalmi adónemre, a 2004. évre 2005. február 14-én; az I. rendű terhelt társasági adónemre a 2004. évre 2005. május 31-én nyújtott be valótlan tartalmú adóvallást, csökkentve az adóbevételt. A III. rendű és a IV. rendű terhelt cselekménye részesként e cselekményekhez kapcsolódott.
E cselekmények közül egyedül a 2003. április 17-én elkövetett cselekmény kapcsán mutatkozik kérdésesnek, hogy a valótlan tartalmú adóbevallás benyújtásától a nyomozás elrendeléséig (2006. július 5.) számított három évet meghaladó időmúlás egyben elévülés miatt megszüntette-e a büntethetőséget.
A Kúria – a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően – azt állapította meg, hogy 2003. I., II. és III. negyedévében esedékes általános forgalmi adóra elkövetett cselekmények – s így annak első mozzanataként a 2003. április 17-én elkövetett cselekmény is – a folytatólagosság törvényi egységébe tartoznak. Egyetlen bűncselekmény részcselekményeinek önálló elévülése kizárt (lásd: 31. BKV számú büntető kollégiumi vélemény). Ily módon már nem kétséges, hogy az utolsó részcselekménytől (2003. október 14.) számítottan a nyomozás elrendeléséig (2006. július 5.) nem telt el három év. A nyomozás elrendelésétől (2006. július 5.) a vádemelésig (2008. december 18.) sem telt el három év.
Az elsőfokú bíróság 2009. május 11. napjától évente több napon keresztül érdemben tárgyalta az ügyet, és ítéletét 2013. december 13-án hirdette ki. A másodfokú bíróság 2015. március 5-én hirdetett ítéletet. Az időbeli tényező és a ténybeli alapok egyezősége mellett annak van még jelentősége, hogy a büntethetőség elévülése az egy rendbeli bűncselekménynek minősülő adott cselekményhez kötődik. Amíg az elévülés nem áll be, az adott cselekmény valamennyi elkövető [a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek) – korábbi Btk. 19. §] büntethetőségét megalapozhatja. Mivel a nyomozás a tettesek ellen folyt, majd a tettesek ellen vádat emeltek, nem volt törvényes akadálya a felbujtó III. rendű és IV. rendű terheltekkel szemben a vád kiterjesztésének az adócsalásra, végül pedig annak sem, hogy a másodfokú bíróság a magánokirat-hamisítást is megállapítsa – miután az erre vonatkozó elkövetési magatartást már a vádirat is tartalmazta – az ebben is felbujtó III. rendű és IV. rendű terheltek terhére.
Budapest, 2015. december 8.
A Kúria Sajtótitkársága