Nem tekinthető a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) vagy f) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésnek, ha az eljáró bíró a védett tanúk kihallgatásának idejére a terheltet a tárgyalóteremből eltávolítja, akkor sem, ha erről nem alakszerű pervezető végzésben határoz, hanem a bírói intézkedést a jegyzőkönyvben rögzít.
Az eljáró törvényszék katonai tanácsa a rendőr zászlós I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] és szolgálatban kötelességszegés vétségében [Btk. 438. § (1) bekezdés], ezért őt halmazati büntetésül öt év hat hónapi börtönbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A másodfokon eljárt ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a rendőr zászlós I. rendű terhelt egészséget veszélyeztető bűncselekményét kábítószerrel visszaélés bűntette kísérletének minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt, melyben többek között azt kifogásolta, hogy az első fokon eljárt katonai tanács a római számokkal ellátott védett tanúk kihallgatásánál a terheltek nem lehettek jelen, ezzel elkövetve a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontja, illetve II. f) pontja szerinti eljárási szabálysértést is.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A bírósági tárgyalás nyilvánosságát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése garantálja. A részletszabályokat és a tárgyalás nyilvánossága korlátozásának lehetőségét ugyanakkor a Be. 237. §-a szabályozza. Ezért a tárgyaláson a terheltek eltávolítása a tanúk kihallgatásának idejére nem tekinthető sem a nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárásának, sem a tárgyalás olyan személy távollétében megtartásának, akinek a jelenléte a törvény szerint kötelező lett volna [Be. 373. § (1) bekezdés II. d) és f) pont].
Az adott esetben a bíróság a Be. 292. § (2) bekezdésében írt jogosultságával élve távolította el a terhelteket a tanúk kihallgatásának idejére a tárgyalás azon részéről, amikor a védett tanúkat hallgatta ki. Ennek formája pedig a Be. 260. § (1) bekezdése szerinti, az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében tett, határozati formát nem igénylő bírói intézkedés volt. Annak pedig nincs jelentősége, hogy az eljáró bíró ezt bírói intézkedésként vagy pervezető végzésként rendeli el, mert sem a pervezető végzést, sem a bírói intézkedést nem kell indokolni, és azok ellen külön fellebbezésnek sincs helye.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a támadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. december 13.
A Kúria Sajtótitkársága