A járásbíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a terheltet garázdaság vétsége [Btk. 399. § (1) bekezdés] miatt egy évre próbára bocsátotta.
A jogerős határozat ellen a főügyészség terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Indokai szerint a terhelt a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, így a Btk. 127. § (1) bekezdése szerint katonának minősül, ezért a Be. 470. § (1) bekezdés b) pontja alapján az általa elkövetett bármely bűncselekmény miatt katonai büntetőeljárásnak van helye. Ezért a Be. 474. § (2) bekezdés c) pontja alapján e cselekmény nyomozására kizárólag a katonai ügyész jogosult, így álláspontja szerint a rendőrség által végzett valamennyi nyomozati cselekmény törvénysértő volt, és mivel a Be. 474. § (1) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el, a járási ügyészség nem volt jogosult a vádemelésre, így a Be. 2. § (2) bekezdésére figyelemmel a vád nem volt törvényes.
Hivatkozott arra is, hogy a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mert a Be. 471. § (1) bekezdése alapján a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben első fokon a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvényben kijelölt törvényszék katonai tanácsa jár el, és a Be. 472. § (1) bekezdése szerint az ügyben katonai bírónak – és nem járásbírósági titkárnak – kellett volna eljárnia.
Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és az iratokat az eljárás megismétlése céljából küldje meg a Központi Nyomozó Főügyészségnek.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a felülvizsgálatot megalapozó eljárási jogszabálysértésként a Be. 373. § (1) bekezdés II. a) és c) pontjának II. tételét jelölte meg.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés, a törvényes vád hiányában lefolytatott bírósági eljárás nem állapítható meg. Ennek alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a 2006. évi LI. törvény alkalmazásáról készített összefoglalójára hivatkozott, amely szerint eljárási szabálysértés ugyan, ha a fiatalkorúak elleni vagy a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben az általános szabályok szerint vádemelésre jogosult ügyész emel vádat, ez azonban csupán kellékhiányossá teszi a vádat, mert nem felel meg a Be. 217. § (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és ezért a bíróságnak az ügyészt arra kell felhívnia, hogy pótolja a hiányosságot, és amennyiben a katonai ügyész nem veszi át a vád képviseletét, a bíróság a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontja alapján megszünteti az eljárást.
A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése mellett arra tett indítványt, hogy a Kúria az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék katonai tanácsát utasítsa új eljárásra.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
A főügyészség helyesen és teljeskörűen mutatott rá azokra a törvénysértésekre, amelyeket az ügyben eljárt ügyészség és bíróság elkövetett. A Be. – vádemeléskor is hatályos – 470. § (1) bekezdés b) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény esetén. A terhelt, aki a vádemeléskor tényleges katonai szolgálatot teljesített, így nem vitásan a Magyar Honvédség tényleges állományú, szerződéses őrvezetői rendfokozatú katonája volt, amikor a terhére rótt bűncselekményt elkövette.
A járásbíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy van-e hatásköre és illetékessége az ügyre.
Erre tekintettel a járásbíróság azzal, hogy a tényleges katonai szolgálatot teljesítő terhelttel szemben eljárt, elkövette a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti eljárási szabálysértést, mivel katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyet bírált el, ami emellett törvényszéki hatáskörbe tartozik [16. § (1) bekezdés w) pont], továbbá elkövette a II. a) pont szerinti eljárási szabálysértést is, mivel katonai bíró helyett bírósági titkár járt el, így a bíróság nem volt törvényesen megalakítva [Be. 471. § (1) bekezdés].
Megszegte a rá vonatkozó szabályokat az eljárt ügyészség is.
A Be. 30. § (1) bekezdése szerint az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik.
A katonai büntetőeljárás szabályai szerint kizárólag a katonai ügyész végezheti a nyomozást a katona nem katonai bűncselekménye miatt [Be. 474. § (2) bekezdés c) pont], és a katonai büntetőeljárásban a katonai ügyész, valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész látja el az ügyész, mint közvádló feladatát [474. § (1) bekezdés].
Ezért a szerződéses őrvezető terhelttel szemben sem a városi rendőrkapitányság, mint nyomozó hatóság, sem a járási ügyészség, mint közvádló nem járhatott volna el, és azt, hogy a terhelttel szembeni eljárásra – függetlenül az általa elkövetett bűncselekmény jellegétől – az ügyben nincs hatáskörük, észlelniük kellett volna.
Miután az idézett rendelkezésre figyelemmel az ügyészség hatáskörét és illetékességét – ahogy azt a Kúria a BH 2016.326. számon közzétett, továbbá a Bfv.I.1772/2016/10. számú határozatában már kifejtette – a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész eltérő rendelkezésének hiányában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik, e szabály megsértése a vádemelési jogosultság hiányát jelenti, és azt eredményezi, hogy a vád nem törvényes.
Ezért a Kúria az elkövetett eljárási szabálysértések orvoslásának módja kapcsán nem osztotta sem a főügyészség, sem a Legfőbb Ügyészség álláspontját. Az előbbit azért nem, mert az eljárási törvény nem hatalmazza fel a bíróságokat, így a Kúriát sem arra, hogy az iratokat a Be. 373. § (1) bekezdés I. vagy II. tételében felsorolt eljárási szabálysértések bármelyike esetén az ügyészségnek küldje vissza, a Legfőbb Ügyészség indítványát pedig azért nem, mert amennyiben a bíróság törvényes vád hiányában járt el, nincs jelentősége annak, hogy egyébként az ügy elbírálására rendelkezett-e hatáskörrel és illetékességgel; törvényes vád hiányában nem folyhat bírósági eljárás.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése szerint eljárva hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben a garázdaság vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjára figyelemmel megszüntette.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény az ítélkezés egységének biztosítására szolgáló eszközként a jogegységi határozatot, az elvi bírósági határozatot és az elvi bírósági döntést, valamint a kollégiumi véleményt és a joggyakorlat-elemzés összefoglaló véleményét ismeri. A Legfőbb Ügyészség által hivatkozott összefoglaló már annak megalkotásakor sem volt hivatalos, jogegységet elősegítő jogi eszköz.
Budapest, 2017. szeptember 11.
A Kúria Sajtótitkársága