A terheltet az elsőfokú bíróság szemérem elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] és tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 204. § (3) bekezdés] miatt halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta; a terhelt cselekményeit a Btk. (2012. évi C. törvény) 197. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntettének, valamint a 204. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés szerint minősülő gyermekpornográfia bűntettének minősítette, a terhelt büntetését szabadságvesztésnek nevezte meg, melyet börtönben rendelt végrehajtani; és akként rendelkezett, hogy a terhelt legkorábban büntetése kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2007. augusztusában a nevelése alatt álló, akkor tíz éves lányát rávette arra, hogy instrukciói alapján nemi szervét szexuális vágyat keltő módon mutogassa, illetve simogassa, melyről fénykép-, illetve videofelvételeket készített.
A jogerős határozatok ellen terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a kétszeres értékelés tilalmának elvét, amikor őt mindkét bűncselekmény elkövetése miatt marasztalták. Kifejtette, hogy a szemérem elleni erőszak elkövetési magatartásaként szereplő fajtalanság csak a passzív alany testének közvetlen, fizikai érintésével valósulhat meg. Amennyiben a testek érintkezése nem jön létre, a fajtalanság megvalósulásának hiánya a bűncselekmény megállapítását is kizárja. A tényállás alapján fénykép-, és videofelvételeket valóban készített a meztelen gyermekéről, akit azonban szeméremsértő módon, nemi vágya felkeltése vagy kielégítése céljából sosem érintett.
Kifejtette azt is, hogy amennyiben a jogerős ítéletben megállapított tényállás kimerítené a szemérem elleni erőszak bűntettét, az – tekintettel a védett jogtárgyak azonosságára – kizárólag látszólagos alaki halmazatot képezhet a tiltott pornográf felvétel készítése bűntettével, mert a súlyosabb jogtárgysértést értékelő törvényi tényállás az ennél enyhébb bűncselekményt elnyeli.
Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, mivel az eljárt bíróságok a bűncselekmény törvénysértő minősítésével hozták meg határozataikat és szabtak ki vele szemben büntetést.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, egyben azonban a terhelt terhére maga is felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
Álláspontja szerint az 1978. évi IV. törvény 198. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szemérem elleni erőszak törvényi tényállásában szereplő fajtalanság fogalmát az eljárt elsőfokú bíróság e törvény 210/A. § (2) bekezdésében írt értelmező rendelkezésnek megfelelően, törvényesen minősítette és helyesen állapította meg, hogy a súlyosan szeméremsértő cselekmény nem csupán közvetlenül az elkövető által valósulhat meg, hanem oly módon is, hogy az elkövető instrukciói alapján a sértett saját magát érinti meg. Ugyancsak törvényesnek ítélte a szemérem elleni erőszak bűntettének a tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntettével történt halmazatban megállapítását is, a védett jogtárgy azonossága mellett is a két bűncselekmény anyagi halmazatának valóságos voltára figyelemmel.
Álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság a bűncselekményeket részben törvénysértően minősítette, amely törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte, mivel a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről a másodfokú bíróság törvénysértően rendelkezett.
A Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a Kúria a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban hivatkozott ok alapján vizsgálta felül, emellett azonban figyelemmel volt az (5) bekezdés alapján a 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre is. Ilyen szabálysértést azonban a felülvizsgálati eljárás során nem észlelt.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
Az erre alapozott védelmi felülvizsgálati indítvány alaptalan.
Az elkövetéskor hatályban volt Btk. 210/A. § (2) bekezdése szerint fajtalanság a közösülés kivételével minden olyan súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely alkalmas a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál. A felülvizsgálati indítvány önmagában helyesen mutat rá arra, hogy a fajtalanság megvalósulása a sértett testének közvetlen érintését feltételezi, téves azonban az érvelése, amikor álláspontja szerint kizárólag akkor állapítható meg a fajtalanság, ha a sértett testét az elkövető érinti nemi céllal. A fajtalanság abban az esetben is megvalósul, ha a passzív alany kényszerül arra, hogy ilyen tevékenységet fejtsen ki, mégpedig akár az elkövető, akár a saját testén.
Helyesen mutatott rá ezért az első fokon eljárt bíróság, hogy amennyiben a tettes instrukciói alapján a sértett saját magát érinti, cselekmény ugyanúgy megállapítható, mintha azt az elkövető tenné.
Nem foghatott helyt a védelmi felülvizsgálati indítvány azon érvelése sem, amely szerint a szemérem elleni erőszak bűntette és a tiltott pornográf felvétel készítésének bűntette egymással csupán látszólagos alaki halmazatot alkotnak, ezért a terhelt bűnösségének megállapítása ez utóbbi bűncselekmény kapcsán törvénysértő.
A tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűncselekménye a védett jogi tárgya tekintetében ugyan hasonlít a szemérem elleni erőszakra, azonban a jogi tárgy mégsem ugyanaz: a szemérem elleni erőszak (miként az erőszakos közösülés és a megrontás is) a kiskorú személyek erkölcsi, nemi fejlődését és szabadságát védelmezi, a tiltott pornográf felvétellel visszaélés pedig a nemileg még serdületlen gyermekek egészséges szexuális fejlődését oltalmazza.
Ezért a Kúria osztotta az elsőfokú bíróságnak az e körben kifejtett jogi indokolását is: a szemérem elleni erőszak bűntettéhez képest a sértettről pornográf felvétel készítése olyan többletmagatartás, amely nem látszólagos alaki, hanem valóságos anyagi halmazatot valósított meg.
A Kúria nem találta alaposnak a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt sem.
A jelen ügyben az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 198. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti szemérem elleni erőszak bűntette öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető; míg a 204. § (3) bekezdése szerinti tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel.
Az elbíráláskor hatályban lévő 2012. évi C. törvény szerinti új Btk. alapján helyes minősítés azonban - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően – nem a Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntette, hanem a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntette. A helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel tehát nem öt évtől tíz évig, hanem öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. Ezért az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezései a szexuális erőszak bűntettének súlyosabban minősülő alakzata tekintetében a terheltre nézve súlyosabbak, mint az elkövetéskori törvényé. Cselekményeinek elbírálására tehát egységesen az elkövetés idején hatályban volt büntetőtörvényt kellett volna alkalmazni.
Így a másodfokú bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítésével és az új büntető törvény visszaható erejére vonatkozó büntető anyagi jog rendelkezés megsértésével hozta meg ítéletét, azonban ez a törvénysértés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását; mivel a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége legkorábbi időpontjának törvénysértő meghatározása pedig nem törvénysértő büntetés, ezért a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel – az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta – nem volt megállapítható.
Ezért a Kúria a védelmi és a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
Budapest, 2014. június 24.
A Kúria Sajtótitkársága