Az eljárt bíróságok az V. rendű, a VI. rendű és a VII. rendű terhelteket folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 225. §] miatt két évre, míg a VIII. rendű és a IX. rendű terhelteket szintén folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 225. §] miatt egy évre próbára bocsátották.
A jogerős határozatokkal megállapított tényállás szerint az V.-IX. rendű terheltek az elkövetési időszakban az okmányiroda gépjármű-ügyintézésre jogosult tisztségviselői voltak, feladataikat valamennyien az akkor hatályban volt, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény, és más a közúti közlekedési igazgatással kapcsolatos jogszabályok alapján végezték.
Az ügy I. és II. rendű terheltje gépjármű ügyintézőként a magánszemélyektől, illetve gépjármű-kereskedőktől kapott meghatalmazással jártak el a gépjárművekhez kapcsolódó okmányirodai ügyintézések során. E tevékenységük keretében a tulajdonos vagy az üzemben tartó meghatalmazása alapján gépjárművek átíratásával, eredetiségvizsgálatával, forgalomból történő kivonásával, forgalomba való visszahelyezésével kapcsolatos ügyintézést végeztek, és tevékenységük során az okmányiroda ügyintézőivel a hivatalos ügyintéző-ügyfél viszonyon túlmutató, közvetlen kapcsolatot alakítottak ki, arra törekedve, hogy az ügyintézőket az általuk vitt ügyekben mielőbbi „rugalmas”, szükség esetén a jogszabályi rendelkezések áthágásával történő ügyintézésre is rábírja. Ennek érdekében az okmányirodai ügyintézőknek kisebb ajándékokat adtak, őket rendszeresen kávéval, teával, édességgel látták el, az ügyintézők az általuk biztosított jogtalan előnyök ellenszolgáltatásaként igénybe vehették az I. és II. rendű terhelt segítségét mindennapi problémáik megoldásában, így műszaki cikkek vásárlásakor, gépjárműveik javításakor vagy olyan esetekben, ha valakit gépkocsival kellett szállítani.
Az V.-IX. rendű terheltek az I. rendű és a II. rendű terhelttel kialakult, kölcsönös szívességek rendszerén nyugvó kapcsolatuk miatt jogtalan előnyökben részesítették az I. és II. rendű terhelteket, az elkövetett hivatali kötelességszegések magukban foglalták a gépjármű nyilvántartás adatainak az adatszolgáltatás rendjének megsértésével történő kiadását, a gépjárművek lejárt műszaki adatlappal történő forgalomba helyezését, a leletezés iránti intézkedés elmulasztását, a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítás meglétét igazoló irat bemutatása nélkül forgalomba helyezését, a tulajdonjog-, illetve az üzemben tartó személyében bekövetkezett változás ilyen módon történt nyilvántartásba vételét, az ügyfélfogadási időn kívül rendszeres ügyfélfogadást és ügyintézést.
Az első fokú bíróság álláspontja szerint az V.-IX. rendű terheltek az I. rendű és a II. rendű terheltet jogtalan előnyben részesítették, amikor az ügyintézéseikkel kapcsolatban másoknál kedvezőbb helyzetbe hozták. A jogtalan előny az ő esetükben magából a kötelességszegő magatartásból származott, nem pedig annak ellenértéke volt. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint azok az előnyök, amelyeket I. rendű és II. rendű terheltek az V.-IX. rendű terhelteknek juttattak, nem alapozzák meg a hivatali vesztegetést, mert nem állapítható meg, hogy kifejezetten ezért szegték volna meg hivatali kötelességüket, illetve használták volna ki hivatali helyzetüket. A másodfokon eljárt ítélőtábla szintén azzal indokolta a hivatali vesztegetés bűntette helyett a hivatali visszaélés bűntettének megállapítását, hogy az ügyintézők által elvégzett konkrét ügyek és az I. rendű terhelt ajándékai, szolgálatai között nincs közvetlen okozati összefüggés.
A jogerős határozatok ellen a főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I.-II. és V-IX. rendű terheltek terhére. Álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok tévedtek, amikor az V.-IX. rendű cselekményeit hivatali visszaélés bűntettének minősítették hivatali vesztegetés bűntette helyett. A jogerős ítéletben megállapított ajándékok, mint előnyök elfogadása a hivatalos személy terheltek részéről megalapozza a vesztegetés elkövetését, ebből következően az I-II. rendű terheltek cselekménye is aktív vesztegetésként minősül. A juttatott előny értéke a vesztegetés megállapíthatósága szempontjából nem bír jelentőséggel, ez a büntetés kiszabása körében értékelhető körülmény.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint találta alaposnak.
Az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerint hivatali visszaélést követ el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezzel szemben az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdése szerint az a hivatalos személy, aki működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E törvényhely (3) bekezdése szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetés szerint, ha a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetőleg ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.
A jogtalan előny vagyoni és személyes jellegű egyaránt lehet, általában a hivatalos személyre nézve az addiginál közvetlenül vagy közvetve kedvezőbb állapot. A kapott előny – jelen esetben az alkalmanként juttatott ajándékok, kávé, tea, édesség, cigaretta - értékének a hivatali passzív vesztegetés megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége.
A hivatalos személy elkövetheti a bűncselekményt úgy is, hogy elfogadja az aktív vesztegető által felajánlott előnyt vagy annak ígéretét. A jogtalan előny elfogadásának kapcsolatban kell állnia a hivatalos személy működésével, legszorosabb a kapcsolat, ha folyamatban lévő ügy intézése közben, illetve az előre látható jövőbeli intézésre tekintettel történik. A konkrét ügytől függetlenül, a hivatalos személy „jóindulatának” elnyerése érdekében adott előny azonban ugyancsak kapcsolatos a hivatalos személy működésével. Az ajándékok elfogadása és a hivatalos személy ügyintézők kötelességszegő magatartása időben egybeesett, ebből a tényből pedig az irányadó bírói gyakorlat szerint következtetni lehet az okozati kapcsolat fennállására (BH 1998.414.).
A két bűncselekmény elhatárolásánál lényeges, hogy a hivatali visszaélés esetében a hivatalos személy által juttatott jogtalan előny magából a kötelességszegő magatartásból származik. Ha azonban a kötelességszegő magatartáshoz előny elfogadása is társul, akkor már nem hivatali visszaélés, hanem az 1978. évi IV. törvény 250. §-a szerinti vesztegetés valósul meg. A súlyosabb minősített eset pedig akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy az előnyért ténylegesen megszegi hivatali kötelességét vagy hivatali helyzetével visszaél.
Ezért a Kúria az V.-IX. rendű terhelt esetében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat megváltoztatta, e terheltek cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdésében meghatározott, de a (3) bekezdés I. tétele szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettének minősítette, és az eljárt bíróságok által törvénysértően alkalmazott próbára bocsátás helyett velük szemben az enyhítő rendelkezés alkalmazásával a két évi törvényi minimum helyett egy év szabadságvesztést szabott ki, a szabadságvesztések végrehajtását valamennyi terhelt esetében két évi próbaidőre felfüggesztette, és a terhelteket előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
Abból következően, hogy az V-IX. rendű terhelt cselekményeinek helyes minősítése hivatali vesztegetés bűntette, törvénysértő az I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt 5 rendbeli, folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntetteként értékelt cselekményeinek minősítése is, a törvényes minősítés mindkét terhelt esetében 5 rendbeli, folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [1978. évi IV. törvény 253. § (2) bekezdés], melynek büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
A törvénysértő minősítés azonban az I. és a II. rendű terhelt esetében nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért a Kúria az I. rendű terhelt tekintetében a más ok miatt törvénysértőnek bizonyult pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte, és bár a törvénysértő büntetés alkalmazását nem a cselekmény törvénysértő minősítése eredményezte, a törvénynek megfelelően minősítette a jogerős ítélet által 5 rendbeli, felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettét is. A II. rendű terhelt esetében azonban a megtámadott ítéleteket hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. június 2.
A Kúria Sajtótitkársága